mukica blogja
Bili-bajok
Új bili került a házhoz, rózsaszín.
Miért gondolják szüleim, hogy
minden kislány szereti ezt a színt?
Legyen piros, zöld, kék vagy sárga,
de nálam ez a szín bizony nem járja.
És még rá is kell ülnöm, borzalom!
Inkább a wc-t használom az udvaron!
Nem tántorít szél, pókok vagy egy tücsök,
egy biztos: rózsaszínű bilire
soha soha rá nem csücsülök.
Ismerkedés
Bubi az udvaron
Még fel sem kelt a nap, Bubi már vidáman lubickolt cukorborsó társai között nagymama táljában. Egyre többen leszünk – gondolta. Én ezt nem bírom, túl nagy a tömeg! És hupp, hatalmas lendülettel ugrott ki a konyha kövére, majd gurult tovább végig a folyosón egészen a hátsó ajtóig.
Nocsak, nocsak - vakargatta feje búbját – hogy jutok ki innen?
Fény szűrődött az ajtó alatti résen, Bubi megörült, nagyon megörült. Fogta magát és addig préselődött kifelé, mígnem az udvaron termett. Csodálkozva és kíváncsian nézett körül ebben az ismeretlen világban.
A nap édes korongja megvilágította az egész hátsó udvart. Bubi furcsa hangokra lett figyelmes. Gurulni kezdett, követve ezt a nagyon éles, kellemetlen hangot.
- Kukurikúúúúú! Kukurikúúúúú!
Hát ez meg mi a csuda? A kis cukorborsó minden kukorékolásra összerezzent, de azért gurult, gurult előre, összeszedve minden bátorságát. A kakas állt előtte. Gőgösen, fejét felszegve nézett Bubira úgy, hogy szinte észre sem lehetett venni.
- Hát te meg miféle szerzet vagy? – rikoltott rá.
- Bubi vagyok, a kis cukorborsó, és egyáltalán nem félek tőled.
- És te ki vagy?
- Kokas Kázmér a nevem. A baromfiól parancsnoka vagyok. Ha szeretnéd, bemutatlak az udvar lakóinak.
És elindultak ők ketten, Kokas Kázmér és Bubi, hogy felfedezzék közösen az udvar lakóinak titkait. Ekkor a kis cukorborsó volt a világ legboldogabb borsócskája.
Zrínyi emlékére
Zrínyi katonája voltam
Más vérrel harcoltam
Botor ellenséggel
Törtem-zúztam
Lelket marcangoltam...
Bömböltem a szívet
Melengető
Bársonyhüvelyű karddal,
Falra hányt várrommal
Gyűlt bajom ezerszer,
Lovam patkójával
Földjét túrtam
Szigetnek...
Már csak hamu s por
Mi belőlem maradt,
De büszkén kiáltom
Újra:
Zrínyi katonája voltam!
...lennék
Porcelánváza lennék
kezed vágnám
úgy véreznél mint
körfűrész, ha
friss hússal
találkozik.
Porcelánváza lennék
egeret fognék
vizembe fojtanám
azután kiköpném
könnyet nem ejtenék.
Porcelánváza lennék
nyári gyümölccsel telve
magamba szívnám
zamat-fröccsel ízeit.
Porcelánváza nem vagyok
nem vágom kezed
nem fogok egeret
nem szívok ízeket.
Inkább kérek egy
könyörületesebb
életet...friss, tiszta vizet!
vakációóóó
óó, vakációóóóóóóóóóóóó