Műhely

Ahogy a mag lapult,

tetszhalottként a föld alatt,

úgy éltem én is

- fogyó reményen - a tél alatt.

Most forrásként tör föl bennem

az eddig rejtőző élet-indulat.

Ibolya-illatban fürödtem:

A fagynak nyoma sem maradt.

 

Az újjászületés izgalmában égek

- mint minden tavasszal -

új szerelem-lázban:

Szirmokkal szememben,

csók-vággyal a számban

- milyen kék ma az ég! -,

napfény-glóriában.

talán egy jó alvás

talán egy kézfogás segítene

vagy ha egy cinke

az ablakom elől üzenne

a világnak: hogy tavasz van

 

talán egy szép emlék

egy kis remény

hogy lehet még

 

talán a csend

tűnődő néma rend a fejben

 

talán semmi

 

megnyugodva elengedni
minden álmot

és elmenni észrevétlenül

 

 

jó versben jó szavak

szállni tanítanak

mártózni az égben

szerelem tüzében

tisztulni mély tóban

frissen hullott hóban

megpihenni fák közt

alkonyodóban

újjászületni majd

a hajnali fényben

csillagként ragyogni

titkos küldetésben

  

2017.02.24.

................

 

engem a jó szavak

szállni tanítanak

 

mártózni az égben

szerelemre tűzben

 

tisztulni kék tóban

kristálytiszta vízben

 

megnyugodni fák közt

erdő hűvösében

 

újjászületni majd

lágy derengő fényben

 

csillagként ragyogni

titkos küldetésben

 

2017.02.23.

 

 

szem a szembe

szó a szívbe

fény magányos szürke létbe

száj a szájra

tűz a vérbe

összeforrva

lázban égve

(Majdani "Összes verseim" elé)

 

Máshoz nem értek,

hát írok.

Ha rosszat, hát azt.

Ha jót, örüljetek.

És ha fölszikrázik a lelketek,

gondoljatok szeretettel arra,

aki megmutatta a kincset

bennetek.