Róka Úr - A regény

Sziasztok!

Akik esetleg találkoztak a nevemmel, az adatlapommal vagy 1-1 versemmel, azok bizonyára kíváncsiak a névválasztás okára.

Nos, valamikor pár évvel ezelőtt, egy a fejemben régóta megálmodott történet kezdett egy lehetséges regény formájában megjelenni, és ennek okán meg is írtam az első fejezet első sorait. Akkoriban ez a vonal nagyon messze állt a tetőponttól, a történet kibontakozásától, és mivel senkinek sem mutattam meg hosszú ideig, úgy éreztem nem is állná meg a helyét nem hogy regény, de novella formájában sem. Aztán néha néha írtam verseket, és egy óvatlan pillanatban elejtettem egyet Róka Úr szemszögéből, aki a történet főszereplője. Mindezt úgy, mintha ő maga írta volna. És ezen ok miatt született meg a poet.hu-s regisztrációm eme formája. Bár korábban a saját nevem alatt, itt már kiadtam Róka Úr egyik versét, de végül levettem, mivel annak itt lesz a helye.


A történetet kezdő sorait azóta már többen is olvasták, vagy hallották a további magyarázatokkal. Van, aki a teljes történetszál fontos részeit is ismeri, és... elég nagy önbizalmat adván, eddig senki egy rossz szót sem mondott róla. Szerencsére mindenkinek tetszett. Remélem nektek is fog, mert ide fogom biggyeszteni nektek a bevezetését. Pontosabban az első fejezet elejét. És ha tetszik, időnként magyarázatokkal, és a főszereplő fejében lévő gondolatok megverselt formájával is ellátlak titeket.


ui.: A negatív kritika is kritika! Minden tanácsot és észrevételt szívesen fogadok.






--------------------------------------------


Róka Úr élete


6:30: Kinyílik a 4. emelet 13-as lakásának ajtaja. Minden reggel, pontosan 6:30-kor. Különös
dolog ez, hiszen a régi roskadazó épület egyetlen ajtaja, ami nem nyikorogva nyílik. Szemmel
láthatóan rendezettebb a többihez képest. Pedig egy „ismeretlen elkövető”, minden egyes
este felmázol néhány „kifejezetten kedves” szót, arra a bizonyos ajtóra. Időnként lehet
hallani, ahogy a bűncselekmény elkövetése után hangos léptekkel rohan egy emeletet
felfelé, egy gyermeki lihegés. Mégis minden reggel tiszta, rendezett az ajtó, hófehér.
Az ajtó mögött élő személy jelenlétét nem lehet különösebben tapasztalni. Bár időnként a
lakás előtt elhaladva halkan kiszűrődik némi klasszikus zene, de ezen kívül semmi más nem
árulkodik arról, hogy vajon van-e valaki otthon.


Róka Úr, annak tulajdonosa, különös személy. Nem csak otthona, de ruházata is mindig
rendezett. Egy igazi úriember. Egy kifejezetten csendes úriember! Mikor szomszédjaival
találkozik, illedelmesen megbiccenti kalapját, és a napszaknak illően köszön. Minap a
szomszédban élő idős Antal mellett haladt el. Fiatalabb lévén nála, illedelmesen a „Jó reggelt
kívánok!” köszönést választva (6:31 perc volt) haladt el mellette, és felkészülvén arra, hogy
Antal társalgásra készül, elővette mellényzsebéből az óráját, és ijedt arccal vizsgálgatva
megszaporázta lépteit. Biztos ami biztos alapon, ilyenkor jellemzően legalább két emeletet
haladt ebben a tempóban lefelé, nehogy véletlenül a kicselezett személy gyanút fogjon a
lépteit hallva. Bár tudta, hogy Antal nem hall jól, annak szomszédja, az örök pletykás Klára
bizonyosan most is figyelte a „beszélgetést”.


Róka Úr első útja ilyenkor mindig az otthonától 3 buszmegállónyira lévő újságoshoz vezet.
Persze nem azért buszmegállókban számolja a távolságot, mert busszal jár. Ez nála csupán
egy olyan mértékegység, mint a km és a m. Rossz a szemmértéke, így hát mindig
buszmegállónyi távolságokban gondolkozik. Csak akkor vesz igénybe bármilyen közlekedési
eszközt, ha legalább 10-20 buszmegállónyi távolságot kell megtennie. Amennyiben erre nincs
szükség, gyalogosan közlekedik. Persze a nagyobb távot sem busszal teszi meg, nem szívesen
lép ugyanis bármilyen nemű kapcsolatba másokkal. Így jellemzően taxival utazik ilyenkor.