Lényeges

szurkevirag•  2018. július 15. 09:42

Lényeges



Ha hó nem is, de más bizony takart,
Nem őszi szél, mi fútta hőn reám
- Ti voltatok -
S terült megannyi büszke gúnykacaj
Fölém, akár a rothadó avar.

De szárba szökkenő, meleg tavasz
Jön el - rügyet kibont, a nap nevet
- Te nem nevetsz? -
A dögbe életet lehel, s fakaszt
Megannyi új csodát - felébredek.

Felolvad újra vén kezem, s minő
A tollat újra táncra bírva szól
- Feléd üzent! -
A lelkem éltető nesz - új idő
De régi kéz, mi int a hant alól.

A rímeim talán nem oly vidám
Emóciók szülik, de nézd: vagyok!
- Te is tudod -
Van élet ott, hol érzelem kiált,
S az írni-vágy tucat nyomot hagyott.

Te csak maradj velem, ne féld kezem,
S ne légy riadt - nem árthatok Neked
- S eszembe' sincs -
De mondom én, mi szívemen terem,
Remélve jót üzen, s Te élvezed.

S a cél nem az, hogy isteníts. Dehogy!
Nem ér utol hiába zord halál
- Megérte már! -
Ne sírj, ha lelkem újra összerogy!
Van itt, ki már helyére rátalált!


2018.05.28.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!