Furulyaszó a szomszédból

Szinte minden nap okot ad egy kis pityergésre. 

Egy-egy hír a neten, vagy furulyaszó, innen a szomszédból...

Ma délelőtt kiültem a teraszra, hadd melengessen a napsütés, itt az ideje a nyárias napoknak!

Közben száradt a padló felmosás után, fődögélt a bableves a tűzhelyen. A szemben levő iskolából

furulyaszó hallatszott, "az az egy fontos, legyetek jók most...", szívmelengető volt. 

Néha kissé hamisan zengett, de végül nagyon szépen szólt, én meg pityeregtem. Milyen kevés kell

ma már ehhez, bármin meg tudok hatódni.

Aztán sorakoztak az emlékek, amikor még a lányaim jártak ide, a szomszédos iskolába.

Hányszor átadtam az itthon felejtett tízórait, vagy füzetet a kerítésen. 

Amikor a legkisebb a cumisüvegét berakta a nővére táskájába, ő meg magával vitte az iskolába 

és csak akkor derült ki, miután hazaérkezett. Nyűgös volt az a délelőtt...

Eszembe jutott, amikor az ovis középsőm együtt tornázott a nagytesójával az udvaron tartott testnevelés órán,

mert a tanító néni elég rugalmas volt és megengedte, látva milyen vágyakozva figyeli a gyerekeket.

Szóval ez egy kedves délelőtt volt, kárpótlás az éjszakai rosszalvásért, a szűnni nem akaró lábfájásért.