Az öreg

Az öreg imbolygó léptekkel közeledett a piac melletti büfésorhoz. Naponta megjelent, kikérte a reggeli fröccsét, leült az egyik asztal melletti kopottas padra és jóízűen falatozott. Puha sercli, pörc, hozzá ecetes paprika, fejedelmi lakoma. Hát kell ennél több? Hunyorogva bámult a napba, megfeledkezett mindenről, fogatlan szájával nyammogva élvezte az ízeket.
Körülötte verebek ugráltak a hepehupás betonon, csipegették a lehullott morzsákat. Mindenfelé veréb, elégedetten tollászkodtak. Az öreg lassan, komótosan múlatta az időt, arcára kiült a jóllakottság. Miután megreggelizett, összegyűrte a zsírfoltos csomagolópapírt. - Ma jd később kidobom - gondolta.

Végigtapogatta a zsebeit, előkotorta a cigarettás dobozt, gondosan kiegyenesített egy szálat, remegő kézzel rágyújtott. Mélyeket szippantott az olcsó cigarettából és kortyolgatta a maradék fröccsöt. Fanyar füstfelhőbe burkolózva, borostás képpel szemlélődött.
A bódékban kávét töltögettek, sistergett az olaj, egyiknél lángos, a másiknál hurka, kolbász, pecsenye sült, mennyei illatok csábítgatták az arra járókat. Egyre többen jöttek és beálltak a sorba. Nagyokat nyeltek miközben lépésenként araszoltak előre a büféablakhoz. Elfoglalták az asztalokat, békésen ültek, iszogattak, falatoztak, zsíros szájukat törölgették. A szeméttartók lassan megteltek.
Ügyet sem vetettek az öregre a nyüzsgésben, zajlott az élet a piacon. Emberek kerülgették egymást, a túloldalon árusok rendezgették a portékáikat, unott képpel dobták mérlegre a zöldséget, a szétgurult krumplit szedegették össze. Némelyek ismerősen forgolódtak, válogattak, váltottak néhány szót a kofákkal. Mások örömmel köszöntötték egymást, trécselni kezdtek.

Az öreg fogta magát és cihelődött. Pillantása odatévedt a gyűrött papírra, észrevette a hevenyészve ráfirkantott árat. Töprengve nézegette, homlokát ráncolva gondolkodni kezdett. Húsz forinttal kevesebbet kapott vissza! Hogy igazának nagyobb nyomatékot adjon, kezében szorongatva vitte magával a papirost. A sor elejére furakodott és reklamálni kezdett. A büfés magyarázkodva tagadott. Az öreg méltatlankodott, emelt hangon bizonygatta igazát. Nem tágított, dühödten kiabált. A mögötte állók közül néhányan csitítani próbálták, mások háborogtak, volt aki odébbállt.
Egyszer csak nyílt az ajtó, megjelent egy hirtelenszőke nő, úgy negyven körüli. Fekete ceruzával kihúzott szeméből szikrázott a gyűlölet és a megvetés. Kezében egy vájdling, amelyben szennyes, habos víz gőzölgött, zsíros edényeket mosogatott benne.
- Itt a visszajáró te szemét hajléktalan! - visította eltorzult arccal, és már zúdult is a szutykos lé.
A tettet döbbent csend követte. Az öreg csak állt megszégyenülten, torka összeszorult, egy hang se hagyta el a száját. Összezárt ajka remegni kezdett, fakó szemei megfényesedtek, és barázdált arcán lassan végiggördült egy könnycsepp. Kezéből erőtlenül kihullott a gyűrött papír. Viseltes ruháját tétován simogatta, csorgott belőle a szennyes víz. Lassan, görnyedten hátat fordított, majd bizonytalan léptekkel elindult, vissza a reménytelenségbe.
A nyomában lepergő vízcseppeket felszárította a Nap.