rapszöveg 2

verze

napról-napra élek és csak emlékeket hagyok el

a jegyzeteim is mindennap másik zsebbe rakom el

mert keverem az időt, a helyeket, a tereket

felnézek és takarják a fellegek a felleget

minden veszteségem tündöklik a meszes égen

és én üveges szemekkel bambulok a messzeségen

lehettem vón könyvelő, de megmaradtam kertész

mert átjárja a szellemem a papírba tekert ész

a föld alatt nő fel minden gyökérzetes csíra

hogy hamvaiból hajtson ki a tökéletes líra

és sorai közt a hézag csak egy szürke trippet jelöl

hova az író rejtőzik el a rögvalóság elől

mert nem bírta amit látott ezért írja a világot

szavakat ültetget míg más irtja a virágot

és az elmúlása napjáig keres ürügyet

hogy ledobhasson magáról pár keserű rügyet

Refrén? 

bárkit kérdeztem félve tett fél kezet

laza, dobogó, esztelen, szűz szívére

mert akit csak az élvezet cél vezet

az a lobogó, nesztelen, tűz fivére