farewell to welfare

az megvan, amikor ordítanátok a világra?

nem feltétlen rosszat, hanem ígéreteket, hogy elkerüld a halogatott elkerülhetetlent

a szív rossz biztosítékos doboz

gyere és szereld meg
te vagy, ki benne lekapcsolod

a zárlatos szerelmed

kicsit ilyen érzés, kitépett vezetékek, üresen szikrázó, haszontalan áramkörök egy kibelezett műanyagdobozban

a koromsötét udvarodon a halkan puffogó amperszagú láda vagy

a némán sikoltozó fekete égbolt csillagai alatt babrálod a kikötődött érzelmeket

úgy nyúlsz be, mintha egy csigaházat készülnél betörni

valamit, ami visszahúzódott és önmagát védi előled

a macska fúj, a vezeték szikrázik

téged pedig megbasz ez az egész érzelemsokk

rád égett alkalmatlanság

aztán megint elnyel hónapokra a rohadt feketerák, mint valami örvény

nincsenek kibeszélendő zárványok már

a zárványt nem lehet

rossz alapanyagot hoztak, majd a nagy leforgácsolódás alatt derül csak ki

ugyanígy démonokat sem szelidítek már

érzelmi hajótörött, néma töredék vagyok, ami a hátán fekve sodródik az áramlattal a süketek és vakok óceánján

valami távoli különvilág, fantáziadimenzó felé

ahol minden egy

ahol a soknyelvű és egyszívű szeretet él, az, amelyik az univerzum legnagyobb ereje kellene legyen

ahol egy hatalmas szigeten ő lakik egyedül és guggolva cigizik egy petróleumlámpa mellett

semmilyen megfelelésnek nem tudok megfelelni, bennem valamit rosszul kódoltak ki az elváráspiacon

az én palettámra ráépült valami biztos megbaszódás és a megfestett, vászonra vitt eredmény egy mindig rendkívül negatív végösszegű számla, amibe sorozatosan belebukok

szociális szarevés van, szánalmas számadás, szégyenkabaré, szarventillátor, szűkre szabott szavak és szarban szunnyadó szerelem

atomhideg jégfalnak nyomott homlok, ahol vérbe borult szemekkel vársz valami leolvadást

talán még vannak melegebb hullámok

maradványérzések maradványhullámai

amiktől egy kisebb leolvadást remélsz a parttalan szigeteden

vágyhullám

a szar elfojtás jégfala mögött

én világítótorony akartam lenni vihar nélkül

egy utolsó csókért talán magam alá is hugyoznék

tényleg összeomlanék, mint egy toronydaru, vagy éppen egy világítótorony

180 fölött a végtagokban már magas a vérnyomás

190 környékén már majdnem kompakthalál az érintése is

mi a tanulság atika?

a lassan jövő jó helyett sose fogadd el a gyorsabb szart. ide kell a pont

promózzátok a romkomokat

bezzeg a legjobb részek mindig kimaradnak

amikor jön a futás meg a sikítás

az üvöltözés és a dobálózás

a tízévnyi pszichiátria

a húszévnyi alkoholizmus

a brékelés és fejenpörgés a blaha aluljárójában a herbálos csövesekkel

meg a csomó tönkrebaszott élettörténet

meg az egyéb károkozások, amit emberek tesznek magukkal, amikor szaron vannak

ez hol van?

hol vannak a fullciki és rögvalós vívódások?

a szakítós drámák?

a mindennapi kurvára súlyos pszichózisok beismerései?

^talán itt.