Minden ami...

Sok napot,
Már magam mögött hagyhatok,
De az érzelmeim
Láncként húzom, göröngyös utakon...

Még szenvedek, hisz valami hiányzik
S bánat övez néha-néha, hisz az életbe mindenki hibázik
De honnan tudjam mi a hiba?
Van valami pontokba szedet lista?
Választ nem várok, hisz minek?
Fölösleges, megértést csak magamban lelek.
Meg amúgy is a választól  mindig is szenvedek.
Hisz belül mindig tudom mi tűnik helyesnek...

Telnek az évek,
Talán túl gyorsan is...
De nem félek,
Mert tudom, hogy van holnap is.

Várni mindig nehéz,
Az ember még egy-két napot elnéz,
De amikor már egy hét telik el...
És még úgy is hinni és nem adni fel!

Nappal, éjjel,
Múlik minden...
Nem oly rég nevetve játszotam
Mára már talán teljesen elkomorodtam
Nincs több csúszda, labda, bújócska
Mára már a baba is ócska...
Múlik minden,
S egyszer én is elmúlok,
Mint a barátokkal töltött szép napok,
S a szerelemre vágyva váró hónapok...
Az évek,
Melyet egykoron az ember, azt hiszi nem ér véget...
Az is elmúik.
Hisz az idő a családdal, barátokkal töltve oly gyosan, sebesen úszik...
S vagy útánna úszol,
Vagy a vízbe bukol...