Minden ami...
Az engedés és az önzés törvénye (részlet)
Valahogy minden azt mondja engedjek
El, fel, meg, de egyik se mondja hogy ne
Igy agyam egyik fele tiltakozik
Másik meg már barátkozik
Ezzel az el**eszett gondolattal
Hogy talán valaki pont e miatt
Szenved hiányt, csak mert önző vagyok.
Te mondtad, önzőn nem lehet szeretni,
S ha majd végleg önzetlen leszek
El foglak engedni
Úgy, hogy vissza nem jöhetsz.
Új év, régi emlékek
Sok napot,
Már magam mögött hagyhatok,
De az érzelmeim
Láncként húzom, göröngyös utakon...
Még szenvedek, hisz valami hiányzik
S bánat övez néha-néha, hisz az életbe mindenki hibázik
De honnan tudjam mi a hiba?
Van valami pontokba szedet lista?
Választ nem várok, hisz minek?
Fölösleges, megértést csak magamban lelek.
Meg amúgy is a választól mindig is szenvedek.
Hisz belül mindig tudom mi tűnik helyesnek...
Egy régi versecske
Telnek az évek,
Talán túl gyorsan is...
De nem félek,
Mert tudom, hogy van holnap is.
Várni egy válaszra
Várni mindig nehéz,
Az ember még egy-két napot elnéz,
De amikor már egy hét telik el...
És még úgy is hinni és nem adni fel!
Gondolj 1 barátságra s bizonyítsd be, hogy igaz-e
Gondolj két jó barátra,
Ezt szorozd meg évekkel.
Van egy érzés, mintha mindig ismerted volna...
De kiderült hogy csak 4 éve.
Azt hinnéd jóba, rosszba minden nyáron...
De mi volt fönt, az lent is lesz egyszer...
Az ember hűségre gondolna,
De ha csalódás lenne a vége?
Gondolod, hogy nem ismered,
De pár év után már mindent tudsz róla,
Gondj abba, hogy mindent elárult?
Hisz barátok jönnek, barátok mennek...
De akkor sincs mindig veled,
Hisz egy nap csak 24 óra...
És a titkai a te válladra hárul,
És csak a sors tudja mi lesz a vége ennek...