KORÁN 2. SZÚRA

2. szúra
A tehén (medinai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mím. 2. Ez az Írás, semmi kétség: Útmutatás az őrizkedőknek, 3. Kik hiszik a Láthatatlant, megtartják az imát, s mindabból, mit Mi nekik adtunk, áldoznak, 4. S kik hiszik amit neked (Ó, Muhammad) lebocsájtatott, s mi (még) előtted lebocsájtatott, s a Túlvilágban bizonyosak. 5. Ezek ők, kik Uruk útmutatása szerint cselekszenek, s ezek ők, kik boldogulnak. 6. S kik hitetlenek, mindegy számukra, hogy intetted őket vagy sem, nem hisznek. 7. Allah pecsétet tett szívükre, hallásukra, látásukra hályogot küldött; osztályrészük hatalmas szenvedés. 8. Az emberek közt, kik mondják: "Hiszünk Allahban, s az Ítélet Napjában", s ők nem hisznek. 9. Megszándékozzák téveszteni Allahot, s azokat, kik hisznek, de nem tévesztik meg, csak magukat s ők nem érzik. 10. Szívükben betegség, s Allah gyarapítja őket betegségben, számukra a fájdalmas szenvedés mindazért, mit meghazudtoltak. 11 Midőn mondva van nékik: "Ne rontsatok a földön!", mondják: "Hanem mi vagyunk a jótevők. 12. Hanem ők valójában a megrontók, de nem érzik. 13. S midőn mondva van nékik: "Higgyetek, ahogy az emberek hisznek!", ők mondjak: "Higgyünk-é, ahogy a félkegyelműek hisznek?" Hanem ők valójában a félkegyelműek, de nem tudják. 14. S midőn találkoznak olyanokkal, kik hisznek, mondják: "Hiszünk!" S midőn félrevonulnak ördögeikhez, mondják: "Mi veletek vagyunk, mert bizony mi vagyunk a csúfot űzők. 15. Allah csúfolja meg azokat, meghagyván őket csökönyösségükben vakon. 16. Azok, kik az Útmutatást eltévelyedésre váltották, hát üzletük nem jövedelmez, és nem vezettetnek (a helyes úton). 17. Ők olyanok, mint aki tüzet gyújt, s midőn megvilágítja, mi körülötte van, Allah kioltja világosságukat, sötétben hagyván őket, s ők nem látnak. 18. Süketség, némaság, vakság, s ők nem térnek vissza. 19. Vagy mint az égből kitörő vihar, benne sötétség, mennydörgés, villámlás. Ők ujjaikat fülükre helyezik a mennydörgéstől, félik a halált. Allah körbeveszi a hitetleneket. 20. A villám majdhogynem elragadja látásukat, s minden, mi megvilágosodik számukra, mennek felé, s midőn (újból) rájuk borul a sötétség, megállnak. Ha Allah akarja, úgy elveszi hallásukat s látásukat. Lám! Allah Mindenre képes. 21. Ó emberek! Imádjatok Uratokat, Ki titeket teremtett, s azokat, kik előttetek (voltak), hátha talán őrizkedtek. 22. Aki kijelölte számotokra a földet pihenőhelyül, az eget boltozatul, az égből vizet bocsájtott le, mellyel gyümölcsöket hozott elő adományul néktek, hát ne állítsatok Allahnak vetélytársakat, s ti ezt tudjátok. 23. S ha kétségetek lenne afelől, hogy mit nyilatkoztattunk ki szolgálóinknak, úgy hát hozzatok ilyen szúrát, s hívjátok Allah nélküli tanúitokat, ha igazak vagytok. 24. S ha nem teszitek - és sohasem tudjátok megtenni, úgy óvakodjatok a Pokol tüzétől, melynek gerjesztői emberek és kövek, s a hitetleneknek készíttetett. 25. Hirdess, (Ó, Muhammad) azoknak, kik hisznek, s jókat cselekednek. Övék a Mennyország, mely alatt folyók futnak, s ahányszor megajándékoztatnak gyümölcseiből (égi) ajándékként, mondják: "Ez az mi nékünk megadatott azelőtt (a földön), s azonképpen adatik most." Ott szeplőtelen pár várja őket, s ott ők halhatatlanok. 26. Lám! Allah nem veti meg, hogy példát vessék, még ha a hangyáról is, vagy mi efölötti. S hanem kik hisznek, tudják hogy ez az igaz az Uruktól, de kik tagadnak mondják: "Mit akar Allah ezzel a példával?" Eltévelyít vele sokakat, és helyes irányba térít vele sokakat. De nem tévelyíti el azzal csak a züllötteket. 27. Kik megszegik Allah szövetséget, miután lényegültek vele, s megtagadják, mit parancsolt általa, hogy legyen, és megrontók a földön: Ők a vesztesek. 28. Hogy tagadjátok Allahot midőn halottaitokból feltámasztott, majd elhaltatok Általa, majd (újra) felélesztett titeket, s majd Hozzá tértek meg? 29. Ő az, Ki megteremté néktek mindazt, ami a földön (van), majd az ég felé fordult és megmintázta a hét mennyországot. Ő a Mindenek Tudója. 30. Mondá Urad az angyaloknak: "Íme! Én megteszek a földön uralkodót, s mondták: "Megteszel-é ott olyat, ki ront rajta, s ontja a vért, miközben mi zengjük Dicsőségedet, s szentnek illetünk Téged?" Mondá: "Én tudom azt, mit ti nem tudtok." 31. S megtanítá (az Úr) Ádámnak mindannyiuk neveit, majd megmutatá ezeket az angyaloknak, s mondá: "Hirdessétek ki Nékem e neveket, ha igazak vagytok. 32. Mondák: "Légy Dicső! Nincs nékünk tudásunk, csak mit megtanítottál nékünk, hiszen Te vagy a Tudó, a Bölcs. 33. Mondá (az Úr ): "Ó, Ádám! Hirdesd ki nékik neveiket, s midőn ő megvilágosítá nékik neveiket mondá (az Úr): "Nem mondtam-é néktek, hogy Én ismerem az egek és a föld titkait, tudom mit kitártok, s mit elfedtek? 34. Mondánk az angyaloknak: "Boruljatok le Ádámnak, hát ők leborultak, kivéve Ibliszt, aki fennhéjázón szembeszegült, így hitetlenné lett. 35. Mondánk: "Ó, Ádám! Élj te és párod a Mennyországban, táplálkozzatok belőle szabadon, akaratotok szerint, de ne közeledjetek e fához, mert elkárhozottak lesztek. 36. Megtörte őket abban a Sátán, és kiűzte őket onnan, miben voltak, s mondánk: "Szálljatok le, egyik a másikának ellensége, számotokra a földön van lakóhely és gondoskodás egy időre". 37. Befogadá Ádám Urától a szavakat, s Ő megenyhült iránta. Íme! Ő a Megenyhülő, a Könyörületes. 38. Mondánk: "Szálljatok le innen mindnyájan, s bizony eljövend néktek Tőlem az Útmutatás, s kik követik útmutatásaimat, számukra nincs félelem s nem ők bánkódnak. 39. És kik nem hiszik, s meghazudtolják kinyilatkozásainkat, azok a Pokol követői, s itt ők mindörökkön örökké (tartózkodnak). 40. Ó, Izrael fiai! Emlékezzetek kegyemre, amely kegyemben részesültetek, és tartsátok meg szövetségemet, azonképpen tartom szövetségteket és féljetek Engem! 41. Higgyétek, amit kinyilatkoztattam, megerősítve azt mi véletek van (Írás), s ne legyetek ennek első tagadói! Ne váltsátok aprópénzre kinyilatkozásaimat, s Engem pedig számon tartsatok! 42. Ne öltöztessétek az igazat hamis színbe, elhallgatván az igazat, s ti tudtok. 43. Tartsátok meg az imát, adjatok kötelező alamizsnát, és térdeljetek a térdeplőkkel! 44. Megparancsoljátok-é az embereknek az egyenességet, s magatokról megfeledkeztek? És olvassátok az Írást, mit ésszel fel nem érlek? 45. Kérjetek menedéket állhatatosság és ima által, s valóban, ez nagy megpróbáltatás, kivéve az alázatosaknak, 46. Akik hiszik, hogy találkozójuk van Urukkal, s hogy ők Hozzá térnek meg. 47. Ó, Izrael fiai! Emlékezzetek kegyemre, mely kegyemben részesültetek, s hogy kiváltságosaim voltatok mindenek felett. 48. Tartsátok számon a napot, mikor nem juttatja semmilyen előnyhöz lélek a lelket, nem fogadtatik el tőle közbenjárás, s nem vétetik tőle elégtétel, és nem lesznek ők a pártfogoltak. 49. Megszabadítánk titeket Fáraó nemzetségétől, kik lesújtottak rátok rettegett szenvedéssel, lemészároltak fiaitokat, megvetették asszonyaitokat: S ebben hát a hatalmas próbatétel Uratoktól. 50. Átkisérénk titeket a tengeren, hát Mi megmenekíténk benneteket, s vízbe veszejténk Fáraó nemzetséget, s ti láttátok. 51. Kijelölénk Mózesnek negyven éjszakát, majd a borjút vettétek, ami után mentek, s ti bűnbe estetek. 52. Majd megbocsájtánk néktek ezek után, hátha talán hálát adtok. 53. Adományozánk Mózesnek az Írást és az Ismérveket, hátha talán jól vezettettek. 54. Mondá Mózes népének: "Ó, nép! Elkárhoztattátok magatokat, miáltal a borjút vevétek, hát bánjátok meg Teremtőtöknek, s ha megölnétek magatokat, az jobb lenne néktek Teremtőtöknél, s Ő megenyhülne irántatok: Íme! Ő a Megenyhülő, a Könyörületes. 55. Mondátok: "Ó, Mózes! Nem hiszünk néked addig, míg nem látjuk Allahot nyilvánvalóan." S lesújtott reátok a villám, s ti látjátok. 56. Majd Mi feltámasztánk titeket halálotok után, hátha talán megköszönitek. 57. Beárnyékolánk titeket fellegekkel, rátok bocsátánk a mannát és fürjeket (mondván): "Egyetek mindabból a jóból, mit néktek nyújtottunk. Ők nem vittek bűnbe Minket, hanem ők maguk estek bűnbe. 58. Mondánk: "Térjetek be ebbe a faluba és egyetek belőle akaratotok szerint szabadon! Menjetek be a kapun leborulva és mondjatok: "Bűnbánatot fogadok!" Mi megbocsájtjuk néktek vétkeiteket, és gyarapítjuk a jótevők számát. 59. Akik rosszat tettek, megváltoztatták a mondást mássá, mint mondva volt nékik, és Mi rábocsájtottuk azokra, kik gonoszat tettek az ég haragját, miáltal ők a gaztevők. 60. Midőn Mózes vízért esdekelt népének, mondánk: "Üsd botoddal a sziklát, s kifakadt ebből tizenkét patak. Bizony megtudta minden törzs a maga ivóhelyét. Egyétek s igyátok, mit Allah adott, és ne züllesszetek a földön rontásnak rontásával. 61. Mondátok: "Ó, Mózes! Nem nyughatunk bele egyféle étekbe. Hívd hozzánk Uradat, hogy előhozza nékünk, mit a föld terem: füveit, uborkáit, gabonáját, lencséjét és hagymáját. Mondá (az Úr): "Silányra cserélnétek azt, ami jó? Szálljatok le az elrendezett földre és tiétek, mit kértetek." Megalázottság, szerencsétlenség sújtott le rájuk és Allah haragja, miáltal megtagadták Allah kinyilatkozásait, s megölék a prófétákat igaztalanul. Ez hát miáltal ők az engedetlenek, a törvényszegők. 62. Lám! Akik hisznek, s azok kik zsidók, keresztények, szábeusok, ki hisz Allahban, az Ítélet Napjában és jókat cselekedik, hát nekik jutalmuk (van) Uruknál, s nincs rajtuk félelem, s nem ők bánkódnak. 63. S midőn vevénk szövetségteket, emelénk fölétek a Hegyet (mondván): "Vegyétek, mit adtunk néktek erővel, s emlékezzetek, mi benne (van), hátha talán őrizkedtek". 64. Majd elfordultatok ezek után, s ha nincs számotokra Allah Kiváltsága és Kegyelme, bizony vesztesek lennétek. 65. S bizony megismertétek azokat, kik megtörtek, közületek a Szombatot, s Mi mondánk nékik: "Legyetek majmok, kitaszítottak. 66. S példát állítánk általa részükre, s kik őket követik, intelemként az őrizkedőknek. 67. Mondá Mózes népének: "Íme! Allah megparancsolá néktek, hogy áldozzátok fel a tehenet", mondák: "játékot űzöl-e vélünk?". Mondá: "Allah őrizzen, hogy a tudatlanok közül legyek!" 68. Mondák: "Hívd hozzánk Uradat, nyilvánítsa ki számunkra melyiket (tehenet), s mondá Mózes: "Íme! Ő mondá (az Úr), bizony a tehén nem borjazott s nem is éretlen, hanem a kettő között, hát tegyétek mi parancsolva van néktek!" 69. Mondák: "Hívd hozzánk Uradat tegye nyilvánvalóvá számunkra, mi a színe!" Mondá (Mózes): "Íme! Ő mondá (az Úr) bizony a tehén sárga, csillogó, színe megörvendezteti azt, ki nézi. 70. Mondák: "Hívd hozzánk Uradat, nyilvanítsa ki mely (tehén)." "Íme! A tehén hasonlít ránk és lám! Ha Allah akarja, bizony mi jól vezettetünk." 71. Mondá (Mózes): "Íme! Ő mondá (az Úr), bizony a tehén nem fogatott igába, nem szántja a földet, a barázdát nem nedvesíti, sértetlen, jegy sincs rajta." Mondák: "Most elhoztad az igazat." Így feláldozták, bár alig-alig tették. 72. S megölétek az embert, s ebben összekülönbözétek. Allah felszínre hozza, mit elfeledtetek. 73- Mondánk: "Sújtsatok le reá néhányszor!" Így támasztja fel Allah a halottat, s megláttatja veletek az ő bizonyságait, hátha tán feléritek. 74. Majd megkeményedett szívetek ezután, s az mint a szikla, avagy ridegebb annál. Bizony vannak sziklák, melyekből folyók fakadnak, s valóban, melyek résre válnak, így a víz kijőve belőlük. S bizony van, mely lezúdul Allahtól való félelmében. Allah nem az, ki nincs tudatában annak, mit tesztek. 75. Lesitek-é, hogy higgyenek néktek? S bizony egy csoport közülük meghallá Allah Szavát, majd kiforgatta azt értésük után, s ők tudnak. 76. S midőn találkoztak olyanokkal, kik hittek, mondák: "Hiszünk." S midőn egymás között maradtak, mondák: "Elbeszélétek-é nékik azt, mit Allah kitárt néktek, hogy azzal ők vitába szálljanak véletek Uratoknál? Hát nem éritek-é fel (ésszel)? 77. Avagy nem tudják-e, hogy Allah tudja, mit eltitkolnak, s mit kihirdetnek? 78. Közöttük Írástudatlanok (vannak), kik nem ismerik az Írást, csupán vágyják azt, s ők csak találgatják (azt). 79. Hát jaj azoknak, kik kezeikkel írják az Írást, majd mondják: "Ez Allahtól való", hogy aprópénzre válthassák azt. Hát jaj nekik, miáltal kezeik írták, s jaj nekik azért, mit elnyertek. 80. Mondák: "Nem érint minket a Pokol tüze, csak megszámított napokon". Mondd: "Vevétek-é Allahtól a szövetséget,-Allah nem szegi meg egyezséget-, avagy rámondjatok Allahra mit nem tudtok?" 81. Mi több, ki elnyerte a rosszat, s vétke körülölelé őt, hát ezek a Pokol követői, s ők ebben (tartózkodnak) mindörökkön örökké. 82. Kik hisznek, s jókat cselekszenek, hát ezek a Mennyország követői s ők ebben (tartózkodnak) mindörökkön örökké. 83. Midőn vevénk szövetségét Izrael fiainak (mondván): "Ne imádjatok csak Allahot, s jók legyetek a szülőkhöz, s így a rokonokhoz, árvákhoz szűkölködőkhöz, az emberekhez szépen beszéljetek, imádkozzatok és adjatok kötelező alamizsnát! Majd elfordultatok, - csak kevesen nem közületek - és ti lettetek az ellenzők. 84. Midőn vevénk szövetségteket (mondván): "Ne ontsátok véreitek vérét, ne hajtsátok ki magamagatokat otthonaitokból!" Majd elhatározátok, s ti (hitet) vallottatok. 85. Majd ti vagytok, kik lemészároljátok magatokat, s kihajtjátok magatok közül a csoportot házaikból ; megjelenítvén közöttük a bűnt és ellenségeskedést, s ha foglyokként jönnek hozzátok megváltjátok őket, mígnem kiűzetésük már maga tiltva volt néktek, s hiszitek-é részét az Írásnak, és tagadjátok a másik részt? S osztályrésze annak, ki ezt teszi közületek nem más, mint becstelenség a földi életben, s a Feltámadás Napján alávetetnek a legkínzóbb szenvedésnek, s nem Allah az, ki nincs tudatában annak, mit tettetek. 86. Kik az evilági életre váltják a Túlvilágot, bizony nem enyhíttetik róluk szenvedésük, s nem ők a pártfogoltak. 87. S bizony adánk Mózesnek az Írást, s kitanítánk a küldötteket, kik őutána (jöttek): adományozánk Jézusnak Mária fiának a bizonyosságokat, s megtámasztánk őt a Szent Lélekkel. S nem-é mindahányszor, ha jöve hozzátok a küldött, (egy azok közül) kikre magatok nem vágytatok, hát dölyfösködtetek, s néhányukat meghazudtoltátok, néhányukat levágtátok. 88. Mondák: "Szívünk megkeményedett. Mi több, megátkozá őket Allah hitetlenségükért. Kevés az, mit ők hisznek. 89. Midőn eljöve nekik az Írás Allahtól, megerősítve azt, ami vélük van - s ők azelőtt esedeztek, hogy győzelmet arassanak azokon, kik hitetlenek-, s midőn eljött nekik, mit tudtak, hát megtagadták. Allah átka a hitetleneken. 90. Gonoszság az, mire váltották önmagukat: tagadják, mit Allah kinyilatkoztatott neheztelvén, hogy Allah kegyében részesíti, akit Ő akar szolgálói közül. Magukra vonták a haragok haragját, s hitetleneké a szégyenletes szenvedés. 91. S midőn mondva van nekik: "Higgyétek, mit Allah kinyilatkozott", mondják: "Hisszük, mi kinyilatkoztatott reánk, de tagadják azt, mi emögött (van), pedig maga az igazság megerősítve, mi vélük van. Mondd (Ó, Muhammad): "Miért öltétek meg Allah prófétait azelőtt, ha (valóban) hivők vagytok? 92. S bizony eljöve hozzatok Mózes a nyílt bizonyságokkal, majd a borjút vettétek, ami után mentek, s elkárhozátok. 93. Vevénk egyezségteket, s emelénk fölétek a Hegyet, (mondván): "Vegyétek, mit adtunk néktek erővel, s hallgassátok (szavunkat)", mondák: "Hallunk és fellázadunk." S beivódott szívükbe a borjú hitetlensegük által. Mondd: "Bűn az, mit parancsol néktek hitetek, ha ti hívők vagytok. 94. Mondd: "Ha néktek van Túlvilági Lakhely Allahnál bizonyosan, emberek nélkül, úgy kívánjátok a halált, ha igazak vagytok 95. S ők ezt sosem vágyják mindazért, mit kezük megelőlegezett. Allah Ismerője a bűnösöknek. 96. S úgy fogod találni, hogy ők az emberek legmohóbbjai az életre, (mohóbbak), akár a bálványimádók. Szeretne (mind)egyikük, ha megadatna életkornak ezer év, pedig nem szabadíttatik meg ő a szenvedésektől, ha megadatik (ezer év). Allah Látója annak, mit cselekszenek. 97. Mondd: "ki az, ki ellensége Gábrielnek!" Mert Ő az, ki rábocsájtá ezt (az Írást) szívedre Allah engedelmével megerősítve azt, mi azelőtt kinyilatkoztatott, útmutatásként s hirdetésként a hívőknek. 98. Ki az, ki ellensége Allahnak, az Ő angyalainak, küldötteinek, Gábrielnek és Mihálynak? Hát lám! Allah ellensége a hitetleneknek. 99. Mert bizony kinyilatkoztattuk néked az Igét bizonyságul, s nem kételkedik benne csak, ki züllött. 100. Avagy mindannyiszor, ha megegyezének egyezséggel, felrúgta ezt néhány közülük. Sőt,legtöbbjük nem hívő. 101. Midőn Hírnök jöve hozzájuk Allahtól, megerősítve azt, mi vélük van, néhány azok közül, akiknek megadatott az Írás, elhajítják Allah írását hátuk mögé, mintha nem tudnák. 102. S Ők azt követék, mit a sátánok olvastak rá Salamon királyságára. Salamon nem volt hitetlen, de a sátánok hitetlenek voltak, s megtaníták az embereket a mágiára, s arra, ami rábocsájtatott a két angyalra, Harutra és Marutra Bábelben. Nem tanítottak (ők) senkit addig, míg nem mondták: "Hanem mi vagyunk a kísértés, így hát ne hitetlenkedj!". S megtanulák (az emberek) tőlük, ami összekülönbözteti férfit és párját (asszonyát), s nem ártanak senkinek, hacsak nem Allah engedelmével. S megtanulják ami árt nékik és nem használ számukra. S bizonyosan tudják, hogy ki kufárkodik (üzérkedik), nincs számára teremtés a Túlvilágon, s gonoszság az, mire váltották Önmagukat, ha tudnák! 103. Ha ők hittek volna, és tartóztatják magukat, a viszonzás Allahtól jobb, ha tudnák! 104. Ó, kik hisznek, ne mondjátok: "Hallgass minket!" Hanem mondjátok: "Nézz ránk!" S hallgassatok! S hitetleneké a fájdalmas szenvedés. 105. S nem szeretik, kik tagadnak a Könyv követői (zsidók és keresztények) közül, sem a bálványimádók, ha rátok bocsájtatik a jó Uratoktól. S Allah azt részesíti kegyében, kit akar, s Allah a Hatalmas Kiváltság Birtokosa! 106. S nem vonjuk vissza Igénket, s nem is feledtetjük azt, hanem jobbat hozunk belőle, avagy hasonlót. Nem tudod-é, hogy Allah Mindenre Képes? 107. Nem tudod-é, hogy Allahé az egek s a Föld Mindenhatósága, s nincs számotokra Allah nélkül patrónus, sem pártfogó? 108. Avagy meg akarjátok-é kérdezni küldötteteket, ahogyan Mózest kérdezték azelőtt? S ki felcserélte hitetlenségért a hitet, hát bizony letért az egyengetett útról. 109. Sokan szeretnék az Írás követői közül, ha visszatérítenének titeket hitetek után hitetlenekké, irigykedvén önmaguk közül magukra, miután megnyilvánult számukra az Igaz. Bocsássátok meg, s nézzétek el, amíg el nem jő Allah, parancsával. Lám! Allah Mindenre Képes. 110. Tartsátok meg az imát, adjatok kötelező alamizsnát, s mit megelőlegeztek magatoknak a jóból, hát megtaláljátok azt Allahnál. Íme! Allah látja, mit tisztek. 111. S mondák: "Nem térhet Paradicsomba soha, csak ki zsidó vagy keresztény. Ez az ő vágyuk. Mondd: "Feddjétek fel bizonyságaitokat, ha igazak vagytok. 112. Mi több, ki Allahnak kitárja arcát, s ő jótét lélek, hát számára jutalom (van) Uránál. S nincs félelem rajtuk, s nem ők bánkódnak. 113. Mondák a zsidók: a keresztények semmire sem valók, s mondák a keresztények: a zsidók semmire sem valók. S ők olvassák az Írást. Eképpen beszélnek, kik nem tudják, mit rejt szavuk. S a Feltámadás Napján Allah ítélkezik közöttük abban, miben különböztek. 114. S ki gonoszabb annál, mint ki megtiltja Allah szentélyeit, (ne)hogy említtessék bennük az Ő Neve, s törekszik lerombolásukra. Ezeknek nem kell, hogy betérjenek a (szentélybe), csakis félelemmel. Számukra a evilágon gyalázat (van), s nékik a Túlvilágon iszonyú szenvedés. 115. S Allahé a Napkelet és Napnyugat, s akármerre fordultok ott, Allahhal álltok szemben. Lám! Allah Mindent Átölel, Mindent Tudó. 116. Mondák: "Magához vett Allah egy gyermeket." Legyen Dicső! Sőt! Övé ami, az egeken és a Földön (van). Mindnyájan Néki vannak alárendelve. 117. Elindítója az egeknek és a Földnek! Midőn elrendelé a parancsolást mondá néki: "Légy!" S lészen. 118. S mondák, kik nem tudnak: "Miért nem beszél hozzánk Allah, avagy ad nékünk jelet?" Eképpen beszéltek azok is, kik előttük (éltek). Szívük hasonult. Már bizony kinyilatkoztatánk Mi az Igét a népnek, kik bizonyosak. 119. Íme! Elküldtünk Téged (Muhammad) az Igazzal hirdetőként s figyelmeztetőként, s nem fognak megkérdezni a Pokol követőiről. 120. Sosem egyeznek ki veled a zsidók, sem a keresztények, amíg nem követed felekezetüket. Mondd: "íme! Allah Útmutatása az (igazi) Útmutatás. S mert követted vágyaikat azután, mi eljövend néked a tudásból, nincs számodra Allah ellenében patrónus sem pártfogó. 121. Azok, kiknek Mi megadtuk az Írást, s olvassák azt igaz olvasással, azok hisznek benne. S kik tagadják azt, hát ők azok, a vesztesek. 122. Ó, Izrael fiai! Emlékezzetek kegyemre, amely kegyben részesültetek, s kiváltságosaim voltatok minden teremtés felett. 123. S tartsátok számon a napot, mikor nem juttatja semmilyen előnyhöz lélek a lelket, elégtétel tőle el nem fogadtatik, s nem használ a közbenjárás, s nem lesznek ők pártfogoltak. 124. Próbára tevé Ábrahámot az ő Ura szavaival, s ő ezeknek eleget tett. Mondá (az Úr): "Íme! Megteszlek téged az emberek élére." Mondá (Ábrahám): "Hát sarjaimból (lesznek-é elöljárók)?" Mondá (az Úr): "Nem vívják ki egyezségemet a bűnösök." 125. S megalkotánk a Házat (Mekkában) találkozóhelyül az embereknek, s menedékül, (mondván): "Vegyétek a helyet, hol Ábrahám állt, imádkozóhelyül!". S előíránk Ábrahámnak és Izmáelnek (mondván): "Tisztítsátok meg házamat a körbenjáróknak, meditálóknak, előrehajolóknak és leborulóknak. 126. Mondá Ábrahám: "Uram! Tedd ezt a biztonság tájékává, s juttass népének a gyümölcsökből, kik hisznek közülük Allahban, s az Ítélet Napjában. Mondá (az Úr): "Ki tagad, hát kielégíttetem (a szükségleteiket) kevéssé, majd a Pokol szenvedéseibe taszítom - nyomorúságos végzet. 127. Felállítá Ábrahám és Izmáel a Ház alapjait, (Ábrahám leborulva): "Urunk! Fogadd el tőlünk! Lám! Te, s csak Te vagy a Meghallgató, a Mindenttudó. 128. Urunk! Tegyél minket megbékélőkké Tebenned, s utódainkból Tebenned megbékélt nemzetet. Láttasd vélünk, hogyan imádjunk, s engesztelődj meg ránk! Íme! Te, s csak Te vagy a Megenyhülő, a Könyörületes. 129. Urunk! S támassz közöttük Hírnököt, közülük valót, ki olvassa nékik Igédet, s megtanítja nékik az Írást, a bölcsességet, s okosbítja őket. Íme! Te, s csak Te vagy a Nagyszerű, a Bölcs." 130. S ki az, ki elhagyja Ábrahám felekezetét, hacsak nem az ki bolondot tesz magából? S bizony kiválasztánk őt a világra, s lám! ő a Túlvilágon a jó-cselekedetűek között (van). 131. Mondá néki az ő Ura: "Térj meg!" Mondá: "Megtértem a Mindenség Urához. 132. S ezáltal meghagyá Ábrahám fiainak és Jakabnak (mondván): Ó, fiaim! Íme! Allah kiválasztá számotokra a hitvallást, hát ne haljatok meg, csak ha megbékéltetek (muszlimként). 133. Avagy látói voltatok, midőn jöve a halál Jakabhoz, s ő mondá fiainak: "Mit imádtok énutánam? Mondák: "Imádjuk Istenedet, atyáid Istenét, Ábrahámét, Izmáelét és Izsákét. Egy az Isten s mi Őbenne (muszlimként) megbékélünk. 134. Azok a nemzetek, kik elmúltak, övék, mit nyertek, s tiétek mit nyertetek. S ti nem kérdeztettek meg arról mit ők tettek. 135. Mondák: "Legyetek zsidók vagy keresztények, s ti jól vezettettek. Mondd: "Sőt, (követjük) Ábrahámot, az egyenes felekezetét, s ő nem volt bálványimádó. 136. Mondjátok: "Hiszünk Allahban, s abban, mi nékünk kinyilatkoztatott, s mi kinyilatkoztatott Ábrahámnak, Izmáelnek, Izsáknak, Jakabnak és a törzseknek, s mi megadatott Mózesnek és Jézusnak, s mi megadatott a prófétáknak az Uruktól. Nem teszünk köztük különbséget, s mi Néki megtértünk." 137. S ha hisznek, mint ahogy ti hisztek, úgy helyesen vezettetnek. S ha elfordulnak, úgy ők hitszakítok, és ellát titeket Allah ellenükben. Ő a Meghallgató, a Mindenttudó. 138. (Vevénk) a színezetet (arculatot) Allahtól, s ki az kinek jobb a színezete Allahénál. S mi az ő imádói vagyunk. 139. Mondd: "Vitatkoztok-é velünk Allahról, s Ő Urunk és Uratok. Nékünk a magunk tettei, s néktek a magatok tettéi. S mi Neki teljes odaadással viseltetünk." 140. Avagy mondjátok, hogy Ábrahám, Izmáel, Izsák, Jakab és a törzsek zsidók voltak, vagy keresztények? Mondd: "Ti tudjátok jobban, vagy Allah?" Ki bűnösebb annál, mint ki elrejti a tanúbizonyságot, mi nála van Allahtól? S nem Allah az, ki nincs tudatában annak, mit tesztek. 141. Azok a nemzetek, kik elmúltak, övék, mit nyertek, s tietek, mit nyertetek. S ti nem kérdeztettek meg arról, mit ők tettek. 142. Félkegyelműek az emberek közül mondani fogják: "Mi fordítá el őket a Quiblától,(az a szent hely, melynek irányába a hívők imádkoznak. Előzőleg ez Jeruzsálem volt, majd ez összeütközésre adott okot a Medinában élő zsidók és muzulmánok között, akik a muzulmánokat a judaizmusra szerették volna teríteni.), amelyet eddig tartottak? Mondd: "Allahé a Napkelet, s a Napnyugat. Vezeti azt, kit Ő akar az egyenes ösvényre. 143. Eképpen jelölénk ki titeket közvetítő nemzetnek, hogy legyetek tanúk az emberek felett, és legyen a Hírnök tanú felettetek, s nem jelöltük volna meg a Quiblát, melyet eddig tartottál, csak hogy tudjuk ki követi a Hírnököt, és ki az, ki sarkon fordul. S bizony nagy megpróbáltatás volt, csak azoknak nem, kiket Allah vezetett. S nem szándékozott elveszéjteni Allah hiteteket. Lám! Allah az embereket Megszánó, Könyörületes. 144. Bizony Mi láttuk, hogy fordítád arcod az égnek, hát fordítunk téged Quiblának, mellyel megelégedett vagy. Fordítsd arcod a Sérthetetlen Szentély (Kába szentélye Mekkában) fele, s akárhol vagytok, hát fordítsátok arcotokat felé. Lám! Kiknek megadatott az Írás, tudják meg, hogy ez igaz az Uruktól. S nem Allah az, ki nincs tudatában, mit csinálnak. 145. S ha elhoztál minden jelet azoknak, kiknek megadatott az Írás, s ők nem követik a te Quibládat, hát te se kövesd az ő Quiblájukat, és ne kövessék egymás Quibláját! S ha követed kívánalmaikat, miután eljött hozzád a tudásból, hát valóban bűnösök közül vagy. 146. Akiknek adtuk az Írást (tettük azért), hogy tudják azt, ahogy tudják fiaik. De lám! Néhányan közülük palástoljak az Igazat, s ők tudnak. 147. Az Igaz az Uradtól jő (Ó, Muhammad), hát ne legyetek azok közül, kik ingadoznak. 148. S mindegyiknek megvan a célja, s ő afelé fordul, hát versengjetek a jókban! Akármerre is vagytok, összehoz titeket Allah. Íme! Allah Mindenre Képes. 149- Bárhonnan is jössz elő, hát fordítsd arcod a Sérthetetlen Szentély felé! Íme! Az Igaz az Uradtól (jön), s nem Allah az, ki nincs tudatában, mit tesztek. 150. Bárhonnan is jössz elő, hát fordítsd arcod a Sérthetetlen Szentély felé, s bármerre is vagytok fordítsátok arcotokat felé, merthogy ne legyen az embereknek érve ellenetek, kivéve azokat, kik bűnösök,- hát ne féljétek őket, hanem Engem féljetek-, hogy beteljesíthessem rajtatok kegyem, hátha talán jól vezettettek. 151. Ahogy küldettünk hozzátok Hírnököt közületek, ki előadja nektek kinyilatkozásainkat, okosbít titeket, megtanítja nektek az Írást, s a bölcsességet, s megtanítja néktek azt, mit nem tudtatok. 152. Hát emlékezzetek Rám, s én emlékezem rátok. Mondjatok köszönetet Nékem, s ne tagadjatok meg! 153- Ó, kik hisznek! Kérjetek menedéket állhatatosság és ima által. Lám! Allah az állhatatosakkal tart. 154. Ne mondjátok arra, kit Allah útján öltek meg: halottak. Sőt élők, csupán nem fogjátok fel. 155. Próbára teszünk titeket valamennyi félelemmel, éhséggel, vagyon, lét és termés hiányával, s hirdess (jó hírt) az állhatatosaknak. 156. Kiket ha szerencsétlenség ér mondják: "Íme! Mi Allahé vagyunk, s mi Őhozzá térünk meg." 157. Őnekik imádság Uruktól s kegyelem, s ők azok, kik jól vezettetnek. 158. Íme! Asz-Szafa és Al-Marwa (dombjai) Allah jelei. Tehát ki elzarándokol (Isten) Házához, avagy elidőz ott, hát nem vétek számára, ha körbejárja azokat (a körbenjárás a pogányoknál is szokásban volt). S ki önként teszi a jót, hát lám! Allah Hálás, Mindenttudó. 159. Íme! Kik palástolják, mit kinyilatkoztattunk a bizonyságokból, s az útmutatást, miután Mi azt kinyilatkoztattuk az embereknek az Írásban: ezeket elátkozza Allah, s elátkozzak őket az átkozók. 160. Kivéve azokat, kik megbánást tanúsítanak, megjavulnak, s kinyilvánítják. Hát ezek felé Én megenyhülök. S Én vagyok a Megbocsájtó, a Könyörületes. 161. Lám! Kik tagadtak, s úgy haltak meg, hogy hitetlenek, azokra Allah, az angyalok, s az emberek átka együtt. 162. S ebben (vannak) ők mindörökkön örökké. S nem enyhül róluk a szenvedés, s nem ők a megváltottak. 163. Istenetek Egy Isten, s nincs Isten csak Ő, a Mindenható, a Könyörületes. 164. Íme! Az egek és Föld megteremtésében, az éjjel és a nappal eltérőségében, a bárkában, mely fut a tengeren, miáltal hasznot nyújt az embernek, s mi vizet Allah leküldött az égből, hogy életre keltse általa a földet halála után, s szétszórá rajta az összes lényt, a szelek, s az ég és Föld közé rendelt felhők szabályozásában a jelek (vannak) a népnek, kik felfogják. 165. Vannak az emberek közül, kik követik a vetélytársat (bálványt), mi Allahon kívüli, úgy szeretik azokat, mintha Allahot szeretnék. Azok, kik hisznek, megrendíthetetlen szeretetük Allah irányában. S hát meglátják azok, kik bűnösök, midőn meglátják a szenvedést. S az összes erő Allahé, s bizony Allah szigorú szenvedtető. 166. Midőn megtagadák azok, kiket követtek, azokat, kik követtek, hát ők meglátják a szenvedést, s céljaik velük együtt összeomlanak. 167. Mondák, kik követtek: "Ha nékünk lenne a viszonzás, hát megtagadnánk őket, ahogy ők tagadtak meg minket. Eképpen láttatja velük Allah tetteiket, meggyötörve őket, s nem ők azok, kik megszabadulnak a Pokoltól. 168. Ó, emberek! Egyetek mindabból, ami a földön megengedett, üdvös, s ne kövessétek a Sátán lépteit, mert bizony ő néktek nyilvánvaló ellenségtek! 169. Hanem az megparancsolja néktek a rosszat s a ledérséget, s hogy mondjátok Allahra azt, mit nem tudtok. 170. S ha mondák nékik: "kövessétek, mit Allah kinyilatkoztatott!" Mondják: "Mi több! Követjük azt, min atyáinkat lelénk.". Így-e? Atyáik nem fogtak fel semmit, s nem voltak vezetve. 171. Azok, kik hitetlenek, olyanok, mint az ki hirdeti, mit nem hall, kivéve a kiáltást, s a sírást. Süketen, némán, vakon (tévelyegnek), így hát nem fogják fel. 172. Ó , kik hisznek! Egyetek a jókból, mikkel ellátunk titeket, s mondjatok köszönetet Allahnak, ha Hozzá imádkoztok. 173- Hanem megtiltotta (Ő) néktek a tetemet, vért, disznóhúst, s mindazt, mi nem Allahnak áldoztatott. S kit kényszer vezet, s nem vágy, s nem is szegedelem, hát (az) nem vétek számára. Íme! Allah Megbocsátó, Könyörületes. 174. Íme! Kik elpalástolják, mit Allah kinyilatkoztatott az Írásból, s aprópénzre váltják azt, azok nem nyelnek el mást hasukban, csak tüzet, s nem szól hozzájuk Allah a Feltámadás Napján, s nem okosbítja őket, s osztályrészük fájdalmas szenvedés. 175. Ezek azok, kik az útmutatást eltévelyedésre váltották, s a megbocsátást kínszenvedésre. S mennyire állhatatosak a Pokolért! 176. Ez hát, miáltal Allah az Írást igazzal nyilatkozá ki. Lám! Kik összekülönbözének az Írásban, hát ők nyílt hitszakítók. 177. Az nem helyes, ha arcotokat kelet s nyugat felé fordítjátok, hanem a helyes az, ki hiszi Allahot, az Ítélet Napját, az angyalokat, az Írást, s a prófétákat, pénzt áldoz az Ő szeretetére rokonoknak, árváknak, ínségben szenvedőknek, vándornak, kéregetőknek, s felszabadítja a (rab)szolgákat, megtartja az imát, s kötelező alamizsnát ad. S kik hűek egyezségükhöz, ha egyezséget kötöttek, kik a megpróbáltatásban, hányattatásban, s a nyomor idején állhatatosak, ők azok, kik igazak, s ő k azok, kik számon tartják (Allahot). 178. Ó, kik hisznek! Megíratott néktek megtorlása az ölésnek: szabad (emberért) szabadot, szolgáért szolgát, nőért nőt. S annak, kinek megbocsátatott valami a (károsult) fivére által, hát. az illően rendeztessék el, s fizessen neki jóságáért. Ez enyhítés Uratoktól s kegyelem. És ki ezek után törvényt szeg, hát osztályrésze a fájdalmas szenvedés. 179. S számotokra a megtorlásban élet van. Ó, kik értetek, talán ti őrizkedtek. 180. Megíratott néktek, midőn a halál eljő valamelyetekhez, s ha az hátrahagyja a jót, a végrendelkezés szülőknek, s közeli rokonoknak illően, ez kötelessége az istenfélőknek. 181. Ki megváltoztatja (a végakaratot) azután, miután hallotta azt, hát vétek azokra, kik megváltoztatják azt. Lám! Allah Mindent Halló, Mindenttudó. 182. De az, ki fél a végrendelkezőtől, hogy az igazságtalan, vagy vétkes (mit meghagy), hát egymás között javítsak ki, s nem vétkezik. Íme! Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 183. Ó, kik hisznek! Megíratott néktek a böjt, mint ahogy megíratott azoknak, kik elődeitek, hátha tán őrizkedtek.  184. Megszámított napokon (böjtöljetek), s ki közületek beteg, vagy úton van, hát annyi további napon, s azoknak, kiknek (közülük) módjukban áll, hát váltsák meg élelemmel a szegények javára. S ki jól szolgálja (az Urat), hát jobb néki, s ha böjtöltök jobb néktek, ha tudnátok! 185. Ramadán hava, midőn kinyilatkoztatott Korán, az embereknek Útmutatás, s bizonyságok az Útmutatásból, s az Ismérvek (jó és rossz). És ki jelen van közületek a hónapban, hát böjtölje ki azt, s ki beteg, vagy úton van, hát annyi további napon. Allah néktek megkönnyebbülést akar, s nem akarja néktek a viszontagságot, s (akarja), hogy teljesítsétek az időszakot, s hogy dicsőítsétek Allahot, amiért titeket vezetett, hátha tán hálát adtok. 186. S ha kérdeznek szolgáim Rólam, hát én közel vagyok. Válaszolok a fohászkodó imájára, ha Engem hív. Hát hadd hallják meg hívásomat, hadd higgyenek Bennem, hátha tán jó útra térnek. 187. Megengedett számotokra a böjti éjszakán, hogy kedveteket leljétek asszonyaitokban. Ók a ti öltözékeitek, ti az ő öltözékük. Allah tudja, hogy ámítottátok magatokat, majd megenyhült felétek, s feloldozott titeket. Így hát érintkezzetek vélük, s vágyjátok, mit Allah megírt számotokra! Egyetek és igyatok, míg el nem különül számotokra a hajnal fehér fonala a fekete fonáltól. Majd tartsátok a böjtöt az éjszakáig, s ne érintkezzetek (asszonyaitokkal), hanem gyakoroljatok áhitatot a mecsetekben! Ezek Allah korlátozásai, hát ne hágjátok át azokat. Eképpen nyilvánítá ki Allah igéit az embereknek, hátha tán őrizkednek (a gonosztól). 188. S ne éljétek fel vagyonotokat magatok közt hasztalan, S vezettettek általa a bírákhoz azért, hogy elnyelhessétek más emberek vagyonát bűn által, s ti tudjátok. 185. Kérdeznek (Ó, Muhammad) az újholdról. Mondd: "Ez az időpont jelző az embereknek és zarándoklatnak". Nem egyenes, ha a házakba hátulról jöttök, hanem egyenes az, ki őrizkedik (a gonosztól). Hát jöjjetek a házakba a kapukon, s tartsátok számon Allahot, hátha tán boldogultok. 190. Küzdjetek Allah útján azokkal, kik véletek hadakoznak, de ne kezdeményezzetek ellenségeskedést! Íme! Allah nem szereti az ellenségeskedőket. 191. És öljétek meg őket bárhol is találtok rájuk, űzzétek ki őket, ahogy ők űztek ki titeket! A zaklatás rosszabb az öldöklésnél. S ne harcoljatok a Sérthetetlen Szentélynél, amíg ott rátok nem törnek! S ha rátok törtek, hát öljétek le őket! Eképpen részesülnek a hitetlenek. 192. S ha ők felhagynak (szándékukkal), hát lám Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 193. S öljetek őket addig, hogy ne legyen több zaklatás, s hogy a vallás Allahé legyen! Ha felhagytak (szándékukkal), hát ne legyen ellenségeskedés, csak azokkal, kik gonosztevők. 194. A Megtiltott Hónapért Megtiltott Hónapot, a tiltott dolgokért megtorlást. S ki véletek ellenségeskedik, hát ti is ellenségeskedjetek véle, ahogy ő ellenségeskedik véletek, s tartsátok számon Allahot, s tudjátok, hogy Allah az Őrizkedőkkel van! 195. Áldozzatok Allah útján, s ne vessétek kezeiteket a pusztításra! Cselekedjetek jókat! Lám! Allah szereti a jótevőket. 196. Gyakoroljatok zarándoklatot, és időzzetek el (Mekkában) Allahért! S ha gátolva lennétek, küldjetek ajándékokat (áldozati állatot), s ne vágjátok szőrzeteiteket fejeteken, amíg az ajándék célhoz nem ér. Ki közületek beteg, vagy feje gyenge, hát fizesse meg a böjt, vagy alamizsnaadás, vagy ajándékozás váltságdíját. Ha épségben vagytok, s ki élvezi az elidőzést zarándoklatkor, adjon kisebb ajándékokat. De ki nem talál (ajándékot) böjtöljön három napot a zarándoklaton és hetet, ha visszatértetek, ez tíz összesen. Ez hát (azokra vonatkozik), kiknek hozzátartozói nincsenek jelen a Sérthetetlen Szentélyben. S tartsátok számon Allahot, és tudjátok meg, hogy Allah keményen büntet! 197. A zarándoklat az ismert hónapokban (történik). S ki közülük (nők) zarándoklásra szánja magát, hát nincs ott bujaság, sem megbecstelenítés, sem veszekedés a zarándoklaton. S mit tesztek a jóból, Allah tudja. Gondoskodjatok magatokról, s a legjobb gondoskodás őrizkedés (a gonosztól). Tartsatok számon, ó, emberek értőbbjei! 198. Nem vétek számotokra, ha vágyjátok a kiváltságot Uratoktól. De midőn leereszkedtek az Arafatról (fennsík Mekka közelében), emlékezzetek Allahra, a Sérthetetlen Emlékműnél! Emlékezzetek rá, ahogy titeket vezetett, s hogy azelőtt eltévelygők voltatok. 199. Majd haladjatok tovább onnan, ahogy a többi ember, s kérjétek Allah bocsánatát! Lám! Allah Megbocsátó, Könyörületes. 200. S ha ájtatosságtokat töltitek, hát emlékezzetek meg Allahról, ahogy atyáitokra emlékezétek, avagy erősebb emlékezéssel! De van az emberek közül, ki mondja: "Urunk! Add nekünk mi az evilágon van!" S a Túlvilágon nincs számára teremtés. 201. S közülük, ki mondja: "Urunk! Add nékünk, mi az evilágon jó, s a Túlvilágon jó, és őrizz minket a Pokol tüzének szenvedéseitől! 202. Ezek számára rész jut abból, mit megkerestek. Allah Gyors Számvető. 203. Emlékezzetek Allahra a megszámított napokon! S ki elsieti két nappal, nem vétek számára, s ki, lekési, nem vétek számára. Ez azoknak (szól), kik őrizkednek (a gonosztól). Tartsátok számon Allahot, s tudjátok meg, hogy ti őhozzá összetereltettek! 204. Az emberek közt (van), kinek beszéde az evilági életről tetszik néked, s tanúnak hívja Allahot arra, mi szívében (van), s ő a legridegebb ellenző. 205. S ha elfordul, igyekszik a földre, hogy rontson rajta, s pusztítsa a szántást (terményt), s a jószágot. Allah nem szereti a rontást. 206. S ha mondanák néki: "Tartsd számon Allahot!" Bűnös dölyf keríti hatalmába. Osztályrésze a Pokol, s nyugvóhelye gyötrelmes. 207. Az emberek közt (vannak), kik eladják magukat keresve Allah tetszését, s Allah szánakozik szolgálóin. 208. Ó, kik hisznek! Térjetek be a megbékéléshez (Őbenne) teljesen, s ne kövessétek a Sátán lépteit. Íme! Ő számotokra nyilvánvaló ellenség. 209. S ha visszakoztok, miután eljövének hozzátok a bizonyságok, hát tudjátok meg, hogy Allah Nagyszerű, Bölcs. 210. Nem azt nézik-é csak, hogy eljöjjön Allah hozzájuk a fellegek árnyékában az angyalokkal? S a dolgok elrendeltetnek, s a dolgok Allahhoz térnek meg. 211. Kérdezzétek Izrael fiait, hányszor adtunk nékik nyílt bizonyságot! S ki felcseréli Allah kegyét, miután az eljövendt néki, hát Allah szigorú Büntető. 212. Feldíszíttetett azoknak, kik hitetlenek az evilági élet, s ők gúnyolják azokat, kik hisznek. De kik számon tartják (Allahot), fölöttük lesznek a Feltámadás Napján. Allah megajándékozza, kit akar, számvetés nélkül. 213. Az emberek egy nemzet voltak, s Allah elküldte a Prófétákat, kik hirdetők és figyelmeztetők. S lebocsájtotta velük az Írást az Igazzal, hogy ítélkezzen az emberek között abban, miben különböztek. S nem különböztek benne, csak azok, kiknek megadatott (az Írás), miután eljövendtek nékik a bizonyságok, s (azáltal, hogy) gyűlölet (volt) közöttük. S utat mutatott Allah az Ő akaratából azoknak, kik hittek, az Igazhoz, az Ő engedélyével. S Allah utat mutat annak, kinek akar az egyenes ösvényhez. 214. Avagy arra számíttok, hogy a Mennyországba beléptek, s nem jő hozzátok olyan, ki előttetek múlt el? A nyomorúság, hányattatás leverte őket, s megrázkódtak, mígnem a Hírnök, s kik vele hisznek, mondják: "Mikor jő Allah pártfogása?" Mert bizony most Allah pártfogása közel. 215. Kérdeznek téged (Ó, Muhammad), mit áldozzanak? Mondd: "Mit áldoztok a jóból, hát az a szülőké, hozzátartozóké, árváké, szűkölködőké, s kik úton vannak. S mit tesztek a jóból, hát Allah azt tudja." 216. Megíratott néktek a harc, s ez gyűlöletes néktek. Megesik, hogy gyűlöltök valamit, s az jó néktek és megesik, hogy szerettek valamit, s az bűn néktek. Allah tudja, s ti nem tudjátok. 217. Megkérdeznek (Ó, Muhammad) Tiltott Hónapban a harcról, mondd: "A harc ekkor nagy (bűn). De letéríteni Allah útjáról, s nem hinni Őt, a Sérthetetlen Szentélyt, kiűzni népét belőle nagyobb (súllyal esik latba) Allahnál. A zaklatás nagyobb (bűn) az öldöklésnél. S nem hagyják abba a harcot véletek, amíg ki nem vernek titeket hitvallásotokból, ha erre képesek. S ki kivetkőzik közületek vallásából, és hitetlenként hal meg, hát azoknak leromboltattak tetteik az evilágon és Túlvilágon, azok a Pokol tüzének követői, ahol ők mindörökkön örökké (tartózkodnak). 218. Lám! Kik hisznek, s kik elmenekülnek (a zaklatástól), s törik magukat Allah útján, azok remélhetik Allah kegyelmét. Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 219- Kérdeznek a mámoros italról és szerencsejátékról. Mondd: "bennük a nagy bűn és nagy haszon az embereknek. De a bűnük nagyobb, mint a hasznuk". Kérdeznek, mire áldozzanak. Mondd: "a feloldozásra". Eképpen nyilvánítá ki Allah néktek kinyilatkozásait, hátha tán gondolkodtok. 220. Az evilágon és a Túlvilágon. Kérdeznek az árvákról. Mondd: "Javítani (sorsukon) a legjobb. S ha összefonódtok vélük, úgy testvéreitek." Allah tudja, ki a megrontó, s ki a jótevő. Ha Allah akarná, túlterhelne titeket. Íme! Allah Nagyszerű, Bölcs. 221. Ne nemezzetek bálványimádó asszonyokat addig, míg nem hisznek! Szolganőnek hívő jobb, mint bálványimádó, ha megtetszett néktek. S ne nemeztessétek magatokat bálványimádókkal addig, míg nem hisznek! Szolgának hívő jobb, mint bálványimádó, ha megtetszett néktek. Azok a Pokolra hívnak, és Allah az Ő akaratából a Mennyországba és megbocsátásra hív. S Ő kinyilvánítja megnyilatkozásait az embereknek, hátha tán emlékeznek. 222. Kérdeznek a havi vérzésről. Mondd: "Ez betegség, és hagyjátok magukra asszonyaitokat havi vérzéskor, s ne közeledjetek feléjük, míg meg nem tisztulnak! Midőn megtisztultak jöjjetek hozzájuk, ahogy Allah parancsolja néktek. Mert bizony Allah szereti a megbánókat, és szereti a megtisztultakat. 223. Asszonyaitok barázda számotokra, hát jöjjetek barázdátokhoz akaratotok szerint, s ajándékozzátok meg magatokat, tartsátok számon Allahot, s tudjátok, hogy találkozótok lészen Véle! S hirdess (jó hírt) a hívőknek! 224. Ne tegyétek Allahot hitetek ellenzőjévé, (ellenzőjévé annak), hogy egyenesek, őrizkedők , jótevők legyetek az emberek között! Allah Mindent Hall, Mindenttudó. 225. Nem vesz titeket Allah azáltal, mi akaratlan hitetekben, de vesz titeket azáltal, mit szívetek elnyert. Allah Megbocsájtó, Irgalmas. 226. Azok, kik (esküvel) lemondanak asszonyaikról, várjanak négy hónapot. S ha meggondolták, hát íme! Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 227. S ha válásra hívnak, hát íme! Allah a Meghallgató, a Mindenttudó. 228. Az elvált asszonyok várjanak magukban három havibajt! És nem megengedett számukra, hogy leplezzek azt, mit Allah teremtett méhükben, ha hiszik Allahot és az Ítélet Napját. Férjük jobban teszi, ha visszaveszi őket ekkor, ha jót akar tenni. S nékik (asszonyok) ugyanazok (a jogok járnak), mint kik fölöttük állanak (férfiak) illően. A férfiúknak rangja van felettük. Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 229. A válást kétszer (kell kijelenteni), majd visszafogadni (az asszonyt) illően, avagy szabadon engedni szépen. Nem megengedett számotokra, hogy elvegyetek abból valamit is, amit nékik (asszonyaitoknak) adtatok, feltéve, ha mindketten féltek, hogy nem tartjátok meg Allah korlátozásait. S ha féltek, hogy nem tartjátok meg Allah korlátozásait, hát nem vétek számotokra (férfi és nő), ha az asszony megváltja magát általa. Ez Allah korlátozása, s ne hágjátok át ezt! Kik áthágják Allah korlátozásait, azok bűnösök. 230. S ha elvált (a férfi) az asszonytól, hát nem engedett meg számára (az asszony) ezek után mindaddig, míg nem nemzik más férjjel. S ha ő (a másik férj is) elválik tőle, hát nem vétek mindkettejüknek (az első férfinek és az asszonyának). hogy visszajárjanak, ha úgy vélik, megtartják Allah korlátozásait. Ezek Allah korlátozásai, mit kinyilvánít, a népnek, kik tudnak. 231. Ha elváltatok az asszonytól, kinek időszaka beteljesedett (3 havibaj), hát fogadjátok vissza őket illően, vagy engedjétek el őket illően. És ne tartsátok vissza őket durván megsértve, hogy bűnbe essetek! Ki ezt teszi, elkárhozza önmagát. S ne tegyétek Allah kinyilatkoztatásait nevetségessé, s emlékezzetek Allah kegyére rajtatok, és arra, mit reátok bocsájtott az Írástól és bölcsességből, mivel Ő int titeket. Tartsátok számon Allahot, és tudjátok, hogy Allah Mindent Tud! 232. Ha elváltatok az asszonytól, kinek időszaka beteljesedett, hát ne akadályoztassátok őt, hogy (más) férjjel nemzzék, ha közöttük a megegyezés illő. Ez intés annak közületek, ki hiszi Allahot és az Ítélet Napját. Ez így okosabb (erényesebb) néktek és tisztább. Allah tudja é s ti nem tudjátok. 233- Az anyák szoptassák gyermekeiket két teljes évig, ez (szól) azoknak, kik akarják, hogy elvégeztessék a szoptatás. S kitől a gyermek van, kell, hogy táplálja, ruháztassa (gyermekes asszonyát) illően. Nem bízható meg lélek (asszony) csak azzal, mi képessége. Ne tegyen kárt anya gyermekében, sem kitől az újszülött származik (apa) gyermekében. Az (apa) örökösére ugyanez hárul. S ha (mindketten) akarják megegyezéssel a (gyermek) leválasztását, s meg is beszélték, hát nem vétek kettejüknek. S ha gyermeketeket dajkaságba akarjátok adni, hát nem vétek számotokra, feltéve, ha juttattok valamit, adtok illően. Tartsátok számon Allahot, s tudjátok, hogy mit tesztek, Allah látja! 234- Akik meghalnak közületek, s feleséget hagynak hátra, azok (feleségek) várakozzanak magukban négy hónapot és tíz(napot)! S ha idejük beteljesedett, hát nem vétek számotokra, amit tesztek velük illően. S Allah arról, mit tesztek Értesült. 235. Nem vétek számotokra az, mit kinyilvánítotok az asszonyok eljegyzéséről, vagy ha leplezitek magatokban. Allah tudja, hogy rájuk fogtok emlékezni. Ne fogadkozzatok nekik (asszonyoknak) titokban, hanem mondjatok illő mondást! És ne hívjatok (asszonyt) nemzésre addig, míg az írás a sorsot be nem teljesíti. S tudjátok, hogy Allah tudja, mi rejtőzik bennetek, hát őrizkedjetek Tőle! Tudjátok, hogy Allah Megbocsájtó, Irgalmas. 236. Nem vétek számotokra, ha elváltok asszonyotoktól, kiket nem érintettetek, s részük (hozomány) sem tűzetett ki. Lássátok el őket: a bőségben lévők is, képességük szerint, a szűkölködők is képességük szerint, illő gondoskodással. A jó cselekedetűekhez méltóan. 237. S ha elváltok az asszonyoktól, még mielőtt érintenétek őket, s kitűztétek nékik a részt (hozományt), hát (fizessétek) felét, mit kitűztetek, hacsak le nem mondják ők, vagy le nem mondják azok, kiknek kezében a nemzés köteléke. S a lemondás közelebb áll az önmegtartóztatáshoz. Ne feledjétek a szívélyességet magatok között! Lám! Allah, mit tesztek, látja. 238. Tartsátok meg az imádságokat, s a középső imát, és álljatok fel Allahhoz ájtatosan! 239. S ha féltek, (imádkozzatok) állva vagy lóháton, s ha biztonságban vagytok, hát emlékezzetek meg Allahról úgy, ahogy Ő tanított titeket arra, mit nem tudtatok. 240. Akik meghalnak közületek, s hátrahagynak feleséget, végrendelkezzenek feleségükre gondoskodással esztendőre, s el ne űzessék (az asszony)! S ha kimennek (az asszonyok maguktól), hát nem vétek számotokra, amit tesznek magukkal illően. Allah Nagyszerű, Bölcs. 241. Az elvált asszonyok számára a gondoskodás illően: igazát szolgálja az önmegtartoztatóknak. 242. Eképpen nyilvánítá ki Allah néktek igéit, hátha talán felfogjátok. 243. Nem láttad-é azokat, kik elhagyták otthonaikat? És ők ezrével közeledtek a halálhoz. Mondá nékik Allah: "Haljatok meg!"; majd feltámasztotta őket. Íme! Allah kiváltságos az emberekhez, de a legtöbb ember nem hálálja meg. 244. Harcoljatok Allah útján, s tudjátok, hogy Allah Mindent Halló, Mindenttudó! 245. Ki az, ki kölcsönöz Allahnak szép hitelt? Hát Ő törleszti azt néki bőséges törlesztéssel. Allah megvonja vagy kiterjeszti (a kegyeit), s Hozzá tértek meg. 246. Nem láttad-é élenjáróit Izrael fiainak Mózes után? Mondák a prófétának, ki az övék: "Küldj el nékünk egy királyt, s Allah útján harcolunk." Mondá: "azon vagytok-é, mikor megíratott néktek a harc, hogy ne harcoljatok?" Mondák: "Mi az nékünk, hogy ne harcoljunk Allah útján, s bizony kiűzettünk otthonainkból fiainkkal?" S midőn megíratott nékik a harc elfordultak, csak kevesen nem közülük. Allah tudatában van a bűnösöknek. 247. Mondá nékik prófétájuk: "íme! Allah elküldé néktek Sault királynak. Mondák: "Hogyan lehet néki királysága felettünk, ha mi érdemesebbek vagyunk nála a királyságra? S vagyona sem adatott meg elegendő." Mondá: "íme! Allah kiválasztotta őt fejetekre, s gyarapította őt gazdagon tudásban és testben. S Allah annak adja az Tőle jövő királyságot, kinek akarja. Allah Mindent Átölelő, Mindenttudó. 248. Mondá nékik prófétájuk: "Íme! Királyságának bizonysága, ha eljön hozzátok a frigyszekrény, benne a megbékélés Uratoktól, s a többi, mit meghagyott Mózes nemzetsége és Áron nemzetsége, s mit az angyalok hordoznak. Íme! Ebben rejtőzik a bizonyság néktek, ha hívők vagytok." 249. S midőn elrendezé Saul katonáit, mondá: "Íme! Allah próbára tesz titeket a folyóval. Hát ki iszik belőle, az nem tőlem van, s ki nem ízleli meg az tőlem van, kivéve az, ki kezével vályút formál." És ittak belőle, csak kevesen nem közülük. S midőn átkelt (a folyón), ő és azok, kik vele hittek mondák: "Nincs erőnk ma Góliát és katonái ellen." S azok, kik tudják, hogy találkozójuk van Allahhal, mondják: "Hány kis csapat kerekedett felül hatalmas csapaton Allah engedelmével! Allah az állhatatosakkal tart." 250. S midőn kiálltak; Góliát és katonái ellen, mondák: "Urunk! Tölts belénk kitartást, rögzítsd lábainkat, s pártfogolj minket a hitetlenek népe ellenében!" 251. S elveszejték őket Allah engedelmével, s megölé Dávid Góliátot. És Allah néki adá a királyságot, a bölcsességet, s megtanította arra, amire Ő akarta. S ha nem taszítaná Allah az embereket egymásnak, a föld megromlana, de Allah Kiváltságos Minden teremtménye felett. 252. Ezek Allah kinyilatkoztatásai, miket Mi előadunk neked (Ó, Muhammad) az Igazzal és íme! Te is a próféták közül vagy. 253. Egyes prófétákat kiemeltünk mások felett, köztük olyanokat, kikhez Allah szólt, másokat (magas) rangra emelt. És adtuk a bizonyságokat Jézusnak, Mária fiának s megtámasztánk őt a Szent Lélekkel. S ha Allah úgy akarná, nem öldökölnének azok, kik a (próféták) követői, miután eljöttek hozzájuk a bizonyságok. De összekülönböztek, s közülük (vannak) kik hisznek, s közülük (vannak), kik tagadnak. Ha Allah úgy akarná nem öldökölnének, de Allah azt teszi, mit Ő akar. 254. Ó, kik hisznek! Áldozzatok abból, mit néktek adtunk előzőleg! Mert bizony eljő a nap, mikor nincs kalmárkodás, sem atyafiság, sem közbenjárás. És a hitetlenek a bűnösök. 255. Allah! Nincs Isten csak Ő, az Élő , az Örökkévaló. Nem veszi Őt hatalmába sem szendergés, sem alvás. Övé mi az egeken, s mi a Földön (van). Ki az, ki közben jár Nála, hacsak nem az Ő engedelmével? Ő tudja mi (van) előttük, s mi mögöttük, s nem övezi őket semmi az Ő tudásából, csak az amit Ő akar. Átöleli trónja az egeket és a Földet, s nem meríti ki megőrzésük. Ő a Magasságos, a Hatalmas. 256. Nincs kényszer a vallásban. Bizony, megnyilvánul a helyes irány a helytelentől. S ki tagadja a (hamis) istenségeket, és hisz Allahban, bizony megragadta a szilárd kapaszkodót, amelynek nincs szakadása. Allah, a Mindent Halló, Mindenttudó. 257. Allah oltaltmazója azoknak, kik hisznek; Ő kivezeti őket a sötétségből a világosságba. S azok, kik tagadnak, oltalmazóik a (hamis) istenségek, kik kivezetik őket a világosságból a sötétségbe, ők a Pokol követői, s ők abban mindörökkön örökké (tartózkodnak). 258. Nem láttad-é, ki vitatkozott Ábrahámmal az Ő Uráról, merthogy adta néki Allah a királyságot, s mondá Ábrahám:: "Uram! Ki éltetsz, s elmulasztasz." Mondá: "Én éltetek s elmulasztok." Mondá Ábrahám: "Lám! Allah hozza a napot Keletről, hát te meg hozd Nyugatról." Megzavarodott, ki tagadott. Allah nem vezeti a bűnösök népét. 259. Avagy mint az, ki menvén településhez ér, mely romjaiban hever, mondá: "Hogyan kelti életre ezt Allah (a teremtmények) halála után? S elmulasztotta azt Allah száz évre, majd visszaküldte (az életbe). Mondá: "Mennyit időztetek? Mondá (az ember): "Egy napig tartott, vagy a nap egy részéig. Mondá (az Úr): "Sőt, elidőztél száz évet, hát nézz ételedre, s italodra, meg nem romlottak. Nézz szamaradra! S téged teszünk bizonyságul az embereknek. Nézd a csontokat, hogyan rendeztük el, majd fedtük be hússal. S midőn bebizonyította néki (az Úr), mondá: "Tudom, hogy Allah Mindenre Képes." 260. S midőn Ábrahám mondá: "Uram! Mutasd meg nekem hogyan kelted életre a halottakat!" Mondá: "Avagy nem hiszel?" Mondá (Ábrahám): "De, csupán hogy szívem megnyugodjék." Mondá (az Úr): "Hát végy négy madarat, s szoktasd azokat magadhoz! Majd helyezz belőlük minden hegyre darabjaikból, s hívd őket.! Igyekvőén jönnek hozzad. S tudd meg, hogy Allah Nagyszerű, Bölcs!" 261. Azok, kik vagyonukat Allah útján áldozzák olyanok, mint a gabonaszem, mely hét kalászt hozott, minden kalászban száz szemet. Allah azt részesíti bőségben, kit akar, Allah a Mindent Átfogó, a Mindenttudó. 262. Kik vagyonukat Allah útján áldozzák, majd nem követi áldozatukat szemrehányás, sem sérelem, nékik a jutalom Uruknál (van), nincs rajtuk félelem, s nem ők, kik bánkódnak. 263. Illő beszéd és megbocsátás jobb, mint az alamizsnaadás, melyet sérelem követ. Allah a Korlátlan, az Irgalmas. 264. Ó, kik hisznek! Ne értéktelenítsétek alamizsnaadásotokat szemrehányással és sérelemmel, mint ki áldozza, mi neki van, hogy lássék az embereknek, s nem hiszi Allahot, s az Ítélet Napját. Ő olyan, mint a szikla, melyet talaj fed, s a szélvihar ha rátör, csupaszon hagyja őt. Nem tudnak tenni semmit, (hogy megtartsák), mit szereztek. Allah nem vezeti a hitetlenek népét. 265. Azok, kik vagyonukat áldozzák, keresve Allah jóindulatát megerősítvén magukat olyanok, mint a kert a magaslaton, mit támad a vihar, s kétszeres termést hoz. S ha nem a vihar támadja, hát a zápor. Allah Látója annak, mit tesztek. 266. Szeretné-e egyiktek, hogy legyen néki kertje pálmákkal, szőlővel, mi alatt folyók futnak, s néki benne minden gyümölcs (megterem)? S rájő az öregség, s az utódai gyengék. Hát jő a förgeteg, benne a tűz, s (minden) elégett. Eképpen nyilvánítja ki nektek Allah az igéket, hátha tán elgondolkoztok. 267. Ó, kik hisznek! Áldozzatok a jókból, mit elnyertetek s abból, mit kihoztunk néktek a földből! S ne keressétek a gonoszt, hogy abból áldozzatok, s ne vegyétek azt magatokhoz, csak megvetéssel! Tudjátok meg, hogy Allah a Korlátlan, a Dicső! 268. A Sátán szegénységet ígér néktek, s megparancsolja néktek a ledérséget. Allah a megbocsátást ígéri néktek Tőle, s kiváltságot. Allah a Mindent Átfogó, Mindenttudó. 269. Ő adja a bölcsességet annak, kinek akarja, s kinek a bölcsesség megadatott, hát bizony a bőséges jó adatott meg. S nem tartják emlékezetükben, csak kik megértik. 270. S amit áldoztok az áldozatból, s tesztek fogadalmat a fogadalomból, hát Allah tudja. S a bűnösöknek nincs pártolójuk. 271. Ha felhívjatok a figyelmet alamizsnaadásotokra, hát jó, de ha elrejtitek, s úgy adjátok a szegényeknek, még jobb néktek. És jóvá tétetnek rossz cselekedeteitek (általa). Allah mit tesztek, arról Értesült. 272. Nem kell vezetned őket (Ó, Muhammad), hiszen Allah azt vezeti, kit akar. S amit áldoztok a jóból, hát azt magatoknak (áldozzátok), s m it áldoztok csakis (úgy tegyétek, hogy) keresitek Allah orcáját. S mit áldoztok a jóból, visszatérül néktek, s ti nem. kárhoztok el. 273. (Alamizsna jár) a szegényeknek, kik szűkölködnek Allah útján, kik nem tudják a Földet járni (,hogy kereskedj ének). A tudatlanok úgy tartják, gazdagok ők az önmegtartóztatásban. Megismered őket ismérveikről: nem kéregetnek az emberektől tolakodva. S mit áldoztok a jóból, lám! Allah azt Tudja. 274. Kik áldoznak vagyonukból éjjel, nappal, titokban vagy nyíltan, hát jutalmuk Uruknál (van), s nincs félelem számukra, s nem ők bánkódnak. 275. S kik az uzsorát elnyelik, nem állnak fel csak úgy, ahogy az áll, akit összetört a Sátán érintésével. S ez miáltal ők mondják: "a kereskedés olyan, mint az uzsora". Mígnem Allah megengedte a kereskedést, megtiltotta az uzsorát. S kihez eljő Urának intése és megfékezi magát, hát számára (mindazok a javak), amiből kimaradt, s dolgai Allahhoz tartoznak. S kik visszatérnek (az uzsorához), hát azok a Pokol követői , s ők abban mindörökkön örökké (tartózkodnak). 276. Megátkozá Allah az uzsorát, s gyümölcsözővé tette az alamizsnaadást. Allah nem szereti az istenteleneket és a vétkeseket. 277. Lám! Akik hisznek, s jókat cselekednek, megtartják az imát, s adják a kötelező alamizsnát, jutalmuk Uruknál (van), nincs számukra félelem, s nem ők bánkódnak. 278. Ó, kik hisznek! Tartsátok magatokat Allahhoz, s hagyjatok fel avval, mi maradt az uzsorából, ha hívők vagytok. 279. S ha nem teszitek, hát kihívjátok Allah és az Ő Hírnöke háborúját. S ha megbánjátok, hát tiétek a javak. Ne tegyetek rosszat, s véletek sem tétetik rossz. 280. S ha (adósotokat) nehéz helyzet sújtja, hát várjatok, míg jobbra fordul (néki). S ha (a kölcsönt) alamizsnának adjátok, jobb néktek, hát tudjátok. 281. Tartsátok számon a napot midőn Allahhoz téríttettek meg! Majd minden lélek elnyeri mit érdemel, s nem vitetnek bűnbe. 282. Ó, kik hisznek! Ha adósságba estek egy véges ideig, hát jegyezzétek fel azt. Írja (ezt le) közöttetek írástudó igazsággal. S nem tagadhatja meg írástudó, hogy írjon, ahogy Allah tanította, hát hadd írja, és hadd diktálja az, aki erre jogosult (adós). És tartsa magát Allahhoz, Urához (mindegyik), ez nem von le értékéből semmit. S ha az, ki adós félkegyelmű, vagy gyenge, avagy nem képes arra, hogy diktáljon, hát diktáljon pártfogójuk igazsággal. S hívjatok két tanút férfiaitok közül! S ha nem lenne két férfiú, hát egy férfit s két nőt, kiket jóváhagytok tanúkként, így ha egyikük tévedésbe esik (felejt), a másikuk emlékezik. A tanúk nem tagadhatják meg, ha hívják őket. Ne idegenkedjetek feljegyezni (a megállapodást, legyen az) kicsi vagy nagy, s hozzá a terminust. Ez így méltányosabb Allah színe előtt, biztosabb a tanúságtételre, s legcsekélyebb (az eshetőség), hogy kétkedjetek. Kivéve, ha azonnali üzlet köttetik közöttetek. Nem vétek számotokra, ha nem jegyzitek (le a megállapodást ebben az esetben). (Szerezzetek) tanúkat, ha eladtok! S ne essék sérelem írástudón, sem tanún! S ha ezt tennétek (sértést), hát bűn az számotokra. Tartsátok magatokat Allahhoz! Allah tanít titeket, s Allah mindenek Tudója. 283. S ha úton vagytok, s nem találtok írástudót , hát (adjatok) kézzel fogható biztosítékot. S ha megbíztok egymásban az, kiben megbíznak, nyilvánítsa ki megbízhatóságát és tartsa magát Allahhoz, Urához. Ne leplezzétek el a tanúságtételt, s ki elleplezi, hát szíve bűnös. Allah Tudója annak, mit tesztek. 284. Allahé mindaz, mi az egeken és a Földön (van), s akár kinyilvánítjátok mi bennetek (van), akár elrejtitek, megméret titeket Allah általa, s megbocsát, kinek akar, s megbünteti azt, kit akar. Allah Mindenre képes. 285. A Hírnök hiszi azt, ami megnyilvánult néki Urától, s (így) a hívők. Mindnyájan hisznek Allahban, angyalaiban, írásaiban és prófétáiban - s nem teszünk különbséget az Ő prófétái között-, s mondják: "Hallunk és engedelmeskedünk. A Te megbocsátásod, Urunk. S Hozzád vezet a végzet." 286. Allah nem terhel meg senkit, csak annyira, amennyire az képes, övé, mit elnyer, s övé, mit megérdemel. Urunk! Ne ítélj el, ha felejtünk, vagy hibát követünk el! Urunk! Ne vitess velünk annyi terhet, mint mit vitettél azokkal, kik előttünk voltak. Urunk! Ne vitesd velünk azt, mit el nem bírunk. S oldozz fel minket, bocsáss meg nekünk, s kegyelmezz meg nekünk Te, a mi Felségünk és vigyél minket győzelemre a hitetlenek népe ellen!