Elutasított vers 1.

moBBing•  2018. július 8. 00:03

Merítés.

Még csemete voltam, de már életunt szegény,
szakadt szatyrokból bort vedeltem én,
a tereken háltam, törültem ormányomat,
megtörtem a napsugarat, s öleltem a holdat,

és fölgyújtottam idegenek kukáit,
meg felvettem Isten kidobott ruháit, -
most levedlem szettem - az egyén lett oda,
hajóm a testem, a lelkem pocsolya - -

2

Lásd! Csonka fáink eldől
homlokáról patakzik a szellő,
omló tornyok fölött csak
haraggal kondul imára a harang!

Csóró ágaival békésen fekszik
álma, hogy a szél egyszer levelet fúj rá,
de már törzse a földtől régen elvált,
s cserepes ajkunk ejt rá áment!

3

Füzetemre szállnak a legyek le:
Akár fehér égen, fekete csillagok,
De tört énjei e szavaknak nem felelnek,
Hogy kis hazámban, én ki vagyok.
Mert talpra állok, de meddig?
Nincsen veszendő, se örök,
Az ég kigyúl, s kőbe kard ragad,
A remény mi megmarad.

4

Öt percet késik a vonat, - -
De mi már mínusz percet se
Vártunk, hogy elmúljunk. - -

5

lilává verte arcom a fény,
a napraforgó mégis lehajtja fejét, -
üveges tekintetem lepereg
az idő, a hely, és a jelenlét - -

ami maradt az nem egész,
kiporszívózott nappalik -
s a por és hamu örök párban
Ez az élet hogy tarthat itt? - -

6

A létnek égi hang még nem felelt,
Az utca a Halál dudáitól remeg meg,
Betört kirakatból TV útra kelt,
Sí maszk, kézben tompa, megfent
Kések és lidércek derengnek.

Bús gyász, sziréna búg, majd a lopott
Tévén tolvaj szól a néphez:
Nappal ez, zöröghet a robot,
S kik Napot nem láttak, az este zokog
Majd: vár rátok e fényes élet...

7

E korban elhal az ének,
Hol kerítés mögé bújnak a vének,
Már nem fiatalodnak érvek,
Hogy ezen a helyen miért éljek.

8

Akarj sokat,
S keveset,
Kavicsból kirakott
Hegyeket.

Vagy egyél csigát,
Bogarat, tücsköt sokat,
Ne tagadd, mi árt,
Kóstolj finomságokat!

Hisz mindez rögtön felfalna,
Hogyha téged megenni lehetne,
Mintha az öregség csendje is elhalna,
Te örök töretlen, ehetetlen.

9

"Állagom: sár; esőre várva por."

10

Mint iskola padjai mögött a zárt osztály,
Berögzült szokásom a gondolkozás,
Agyam holtig kibérelt lakatlan lakosztály,
Aminek hobbija a kortalan porfogás.

Skalpom este leveszem,
Az éjjeli szekrényre leteszem,
Fújok egy nagyot,
Holnap délig szabad vagyok.

Addig ma reggel is délig alszok,
Vekker ver fel, a kakas horkol,
Felöltözni egy ideig tartott,
Ma is leszek valahol.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

moBBing2018. július 11. 14:46

@Mikijozsa: erre gondoltam is, szóval ez még az érthetően elutasított versek közé tartozik.

Mikijozsa2018. július 10. 21:50

@moBBing: szerintem ha plagizálás van benne, érthető az elutasítás, bocs ha nem így van

moBBing2018. július 10. 21:13

@szurkevirag: @Liwet: ooh, köszönöm, de ez még csak 1 vers, amit strófákra osztottam, mert különböző nagy költőktől tartalmaz "merítést". Így a számok csak elválasztások lennének József Attila, és Vörös István között pl. Tehát az egész el lett utasítva, s ezen kívül is vannak elutasított versek bőven a tarsolyomban korábbról. Valahogy sosem békélt meg a nézeteimmel a poet, és én se azzal, hogy mért nem lehet rejtetten reflektálni a mai helyzetre :'-)

Liwet2018. július 8. 09:57

Én a 6.-ra gondolok, hogy elutasították.
Egyébként tőled nem szokatlan ez a versed sem.

szurkevirag2018. július 8. 09:08

Ebből melyik lett elutasítva? Vagy félreértettem a címet?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom