5 perces krimik

mizsi•  2015. február 11. 20:57

A postás mindig kétszer kopog

George utálta az anyósát, Marie-t. A madárcsontú öreglány tele volt gyűlölettel a világ és a veje iránt, ki elvette a legdrágább kincsét, az egyetlen lányát. Mióta 1 hónapja Daniella meghalt egy szerencsétlen balesetben, csak rosszabb lett a helyzet. Mindenért őt hibáztatta. Pedig George szerette a feleségét. Nagyon. De azon a napon minden megváltozott.

– Pokollá teszem az életed, nap, mint nap, te átokfajzat! Meglásd, előbb fogsz elpatkolni, mint én! Minden pillanatot megragadok, hogy megkeserítsem életed hátralévő részét!

George már meg sem lepődött. Az elmúlt hetekben minden napra jutott egy-egy szitokszó, de tűrt. Nem, ezt a kis házikót a feleségével ketten, a két kezükkel építették fel, csinosítgatták, nem adja meg azt az örömöt a banyának, hogy elköltözik, ő meg vígan élje ott további életét egyedül. Nem is emlékszik már, mikor jött oda. Csak parancsolgatni tud állandóan, meg mindent tönkretenni. Egy kisgyerek nem csinál akkora kárt, mint Marie csinált az elmúlt 1 év alatt. Aztán döntő elhatározásra jutott. El kell tűntetnie a banyát innen, minél előbb.

Csütörtök van. Az öreglány ilyenkor mindig lefekszik aludni, alig lehet felébreszteni. És akkor a szeme a gázcsapra tévedt. Habozott. Megtegye? Ne tegye meg? Mi lesz, ha rájönnek, hogy ő volt? És akkor világosság gyúlt az agyában. Tálakat készített a tűzhelyre, meg egy kis ebédnekvalót az asztalra. Krumpli, tojás, kolbász, minden, ami egy kiadós ebédhez kell. Azt fogják hinni, hogy az öreglány ebédet akart csinálni, de bealudt, a tűzhely meg úgy maradt. Igen, ebben nem lehet hiba, semmi esetre sem. Vajon mennyi idő alatt lélegzi be álmában a gázt? Fél óra elég lesz? Vagy kell neki 1 is? Talán. Még egyszer visszanézett a boszorkányra, megnyitotta a gázcsapot, aztán becsukta maga mögött az ajtót.

Ment egy kört a városban. Közben folyamatosan kattogott az agya. Tikk-takk, tikk-takk… Vajon él még?....

Kora délután volt, mire visszatért. Egy alakot látott közeledni a ház felé. Jesszus! Csütörtök van! - villant az agyába. Ilyenkor jön a posta! Ezt elfelejtette! Ha az öreglány még él, oda minden. Felfedezi a kis „ajándékot”, és akkor vége. Az élete hátralévő részét egy szűk kis cellában töltheti, míg le nem szíjazzák, hogy beadják a méreginjekciót. Ebben az államban még érvényben van a halálbüntetés! A postás elérte az ajtót… Kopog... Nincs válasz. Még egy kopogás… Vár. Semmi. Ekkor megnyomta a csengőt.

A környék beleremegett a robbanásba. A fülsüketítő durranást felváltotta a környéken megszólaló autók riasztójának sípoló hangja. A felszálló porfelhőben kirajzolódott a postás döbbent sziluettje. George nagyot sóhajtott. Nincs járulékos veszteség. De kár, hogy ennek így kellett történnie. Most kezdheti az apróhirdetéseket böngészni új ház miatt. A lakásbiztosítás talán fedezi az árát…

 

2015. február 6-9.

mizsi•  2015. február 4. 18:57

Rablás egyenes rádióadásban

– Csak egy lövés lesz. Nem fog fájni, pont a szemed közé kapod. Tudod, ahogy Harry is mondta a Reszkessetek, betörőkben: „A homlokodon köpheted ki a rágógumit.”

Még hogy a maffiózóknak nincs humorérzékük. Sanyinak, a rádiósnak is volt. De tudta, ez most nem vicc, hanem a kőkemény valóság. Mióta itt dolgozott az isten háta mögötti kis dunántúli városka stúdiójában, igencsak eladósodott. Gyerektartás, miegymás. Pár hete jó ötletnek tűnt a pályaudvaron bizniszező fickótól egy kis kölcsönt kérni. Egy hét múlva már az alak barátai jöttek emlékeztetni, hogy háromszor annyit kell visszafizetni. Kigyúrtak voltak és kopaszok. Pont, mint a filmekben. Pénzt kell szereznie, minél előbb.

A terv egyszerű volt. A héten pont vasárnapos. Ilyenkor szinte alig lézengenek a stúdióban, a főnöke is valahol a Balatonon vitorlázik a családdal. Csak húsz perc kell. Húsz perc és az élete talán örökre megváltozik. Visszafizeti a tartozást ezeknek az alakoknak, talán marad egy kis aprópénz is, amit félre tud tenni. Akkor örökre itt hagyja ezt a koszfészket. Az az öregasszony pont jó lesz. Állandóan Házibuli Attilát meg Balázs Palit kér a telefonos kívánságműsorban. De múltkor adáson kívül elszólta magát. Hogy milyen magányos, s hogy nem tudja, hogy kire hagyja a drága ékszereit. Sanyi tudta, az öreglány itt lakik a stúdiótól körülbelül kétutcányira. Csak húsz perc az egész. Annyi pont elég lesz.

Szombaton sem járt senki a stúdióban. A takarítók pénteken délután már elvégezték dolgukat, a technikusok is valószínűleg a Szigeten tombolnak a Prodigyre. Mivel volt kulcsa a hétvégi műszak miatt, nem jelentett különösebb gondot a bejutás. Felvette a holnapi spotot, a hallgatók úgyse jönnek rá másnap, hogy konzervről megy az adás. A kívánságműsorra úgyis visszaér. Senki nem veszi észre a turpisságot. Úgyhogy szevasz, tavasz, megvan az alibi!

Eljött a vasárnap. 11:30. Minden a terv szerint. Pont az Edda szól a zenetárból. „Éjjel érkezem, száraz kiégett aggyal”. Helyben vagyunk, bár már nappal van. Nem. Nem szabad, hogy bárki bármit is sejthessen. Elérte az öregasszony házát. Csak a szomszédok meg ne lássák! Becsöngetett.

– Sándor! Maga itt? Minek köszönhetem a látogatását? Jaaaj, Csak nem én nyertem meg a legutóbbi nyereményjátékot? Jaaaj, de jó! Na, kerüljön beljebb!

Ránézett az órájára. 11:50. Ha minden igaz, most az AC/DC jár a pokol országútján. De ő nemsokára a mennybe megy. Tán még az is sikerül elérnie a bíróságon, hogy a kölyköt neki ítéljék. Imádja a kis pöcsöst. Aztán meg az asszony fizet neki. Na, az lenne az igazi győzelem. Most mis is szól az éterben? A We are the champions? Micsoda irónia. Ránézett az öreglányra. Vajon elég lesz egy ütés is?

– Kér egy teát? Na, ne kéresse magát, Sándor!

Az öreglány lassú léptekkel csoszogott a konyha felé. Sanyi elővette a kalapácsot. Csak egy suhintás volt, pont a halántékra. Úgy dőlt el, mint a zsák. Nem, nem mozdult többé. Már csak tíz perc. De hol tartja a pénzt és az ékszereket? A fiókokban, a szekrényben semmi… Aztán rátévedt a tekintette a pinceajtóra. Csak nem? Képes a pincében tárolni az értékeit?

Lenyomta a kilincset. 6 perc maradt. Még visszaér. Vagy csak kicsit csúszik a műsor. Erre is gondolt, a zene még szól. Egy nyikorgás. Óvatosan lépett. Még öt lépcsőfok

Csak egy reccsenés volt. A korhadt lépcső a lába alatt úgy tört ketté, mint a gyufaszál. „Lemegyek a pince fenekére”. Most éppen ez szól. Micsoda irónia.

 

2014.02.03-04.

mizsi•  2013. április 20. 20:18

A geometria titkai

Lassan állt össze a terv a Greiter fejében. Szinte biztos volt benne, hogy a terv tökéletes. Sőt, zseniális. És az akció végén még csak gondolni sem fognak őrá, amíg a koktélját fogja szürcsölni a karibi tengerparton; sőt, egy darabig még dolgoznia sem kell. Úgyis utálta azt a helyet. Munkába menet látta mindig a szöszi kissrácot a játszótéren. Olyan elesettnek tűnt. Hát milyen dolog korán reggel leküldeni a gyereket a térre? Biztos nagyon elfoglaltak lehetnek… Lehet, hogy még jó szolgálatot is tesz a gyereknek, hogy odafigyeljenek rá? Vajon mennyit érhet élete a szüleinek? Félmilliót? Vagy talán akár egyet? Korábbi munkahelyéről, a filmstúdió raktárából néha elcsent egy-két dolgot, így nem esett nehezére elmaszkírozni magát, a kölyök nem fogja tudni azonosítani, ha legközelebb netán összefutnak. A szakadt kis furgont is könnyű volt ellopnia; és még egy városszéli kis házat is sikerült bérelnie pár napra, így minden készen állt. Aznapra beteget jelentett. Beült a furgonba, majd a tér felé vette egy irányt. Jól számított. A gyerek már unottan rúgta a labdát a palánkra, de rajta kívül még egy árva lélek sem volt a környéken. Megszólította a fiút, mintha valamit keresne a környéken. Gyanútlanul jött oda, nem lesz nehéz dolga. Azért még egyszer körbenézett. Még mindig nincs itt senki… Itt az idő… Beáztatta a kloroformba a vattát, majd a gyerek arca elé szorította. Pillanatok alatt elkábult. Betette a furgon rakterébe. Aludni fog, míg a házhoz érnek, de azért a biztonság kedvéért egy szembekötőt adott rá. Hamar a rejtekhelyre ért, a gyerek is nyöszörögni kezdett. Mire felvitte a szobába, magához is tért. A megszeppent fiú sírva válaszolt a morcos idegen kérdéseire.

- Ott van egy laptop az asztalon, játssz vele nyugodtan. Hagytam egy kis szendvicset is, ha éhes lennél. Ha jó fiú leszel, holnap este már a saját ágyadban alhatsz. Lefényképezte a gyereket, a Polaroid gép hamar kiadta a képet. A hátoldalára ráírta a válságdíj összegét, a fényképet betette egy borítékba, majd megcímezte. Aztán rázárta a gyerekre a szobaajtót. Kis idő múltán a billentyűzet kattogása jelezte, a gyerek használatba vette a gépet. Játsszon csak, legalább hamarabb elalszik –gondolta. Valahogy lassabban múltak az órák, mint máskor. Este 10 lett, mire csend lett a szobában. Legalább ő is lepihenhet kicsit. Holnap reggelre már megkapják a levelet, estére pedig, ha minden jól megy, ő már a repülőgépen fog ülni. És mindenki boldog lesz. A kommandósok kora reggel, ajtóstul rontottak a házba. Greitnernek arra sem maradt ideje, hogy feleszméljen. Pillanatok alatt, arccal a lakás padlóján találta magát, csuklóját bilincs szorította. „Mit rontottam el?” A kisfiú „Apa” felkiáltással az egyik csuklyás alak nyakába ugrott. „Pont egy kommandós kölykét raboltam el?”

- Honnan tudtad, hogy hol vagy?

- A szoba ablakából pont ráláttam a víztoronyra. Jó, hogy mindig a környéken szoktam biciklizni. Innentől kezdve csak egy kis számítás kellett, hogy be tudjam tájolni a házat, nem hiába vagyok ötös geometriából. A laptop, amit kaptam, WiFi-s volt, szerencsémre sikerült jelet fognom. Aztán már csak egy e-mailt kellett a rendőrségre küldenem. És most, hogy látod, hogy értelmes dologra is tudok egy laptopot használni, kapok végre egyet otthonra?

2013.03.18-19

mizsi•  2013. április 17. 18:35

Ártatlan vagyok

Gyűlölöm a mostohaapámat. A papa 4 éve halt meg, csak 5 éves voltam akkor. Nem is értettem, honnan jelent meg Frank bácsi –soha nem tudtam papának szólítani-, de a mama akkor azt mondta, talán jobb lesz mindkettőnknek.

De nem lett jobb. A mama mostanában nagyon szomorú és sír. Frank bácsi már egy ideje nem dolgozik, csak a kocsmában a gépekbe dobálja be a pénzünket. Aztán vagy nyer, vagy nem. De mostanában az utóbbi. És még iszik is. Ilyenkor mindig azt mondja, ha a mama elválik tőle, akkor elveszi minden pénzünket. meg a házunkat. És ha részeg, ver is. Nem csak a mamát, engem is. Mondtam már a mamának sokszor, hogy költözzünk el, de hallani sem akar róla. Nem akar a bizonytalanságba ugrani.

Péntek van, Frank bácsi megint részegen jött haza. Tudtam, a mamára nem számíthatok, nekem kell kézbe vennem a dolgokat. Holnap horgászni megy az az átkozott férfi, most kell cselekednem. Korán tértem aludni, kis ébresztőórámat hajnali háromra állítottam. De egész éjjel le sem hunytam a szemem, így nem is volt rá szükség. Hallgatóztam. A mami is, Frank bácsi is az igazak álmát aludta, így miden gond nélkül le tudtam osonni a garázsba. Megtaláltam a kis kézi fúrót. Nem volt túl magasan, még csak fel sem kellet állni a kissámlira.

Kint csípős hideg volt még, de nem érdekelt. A tóparton rögtön megtaláltam a kis csónakot. A járódeszkákat nehezen ugyan, de sikerült elmozdítanom. Kis lyukakat fúrtam bele, pont csak akkorákat, hogy ne lehessen észrevenni. A faforgácsot gondosan összetakarítottam, majd visszatettem a helyére a járódeszkákat. Ha vízre teszi reggel a csónakot ez az átkozott, a lyukakat akkor sem veheti észre. Csak ha már nagyon késő lesz. És Frank még úszni sem tud –ő maga henceg mindig vele. Visszasiettem a garázsba, a fúrót visszatettem a helyére, majd visszafeküdtem aludni.

Reggel, mikor felkeltem Frank bácsi már nem volt itthon. És estére sem jött meg a szokásos időben.

- Talán felborult a csónakkal –mondta a mami. Ha kimentették volna, már itthon lenne.

- Biztosan így van –mosolyogtam ártatlanul.


2012.12.01-02

mizsi•  2013. április 15. 17:38

Szereted a jégkrémet?

- Szia, öcskös, ugye szereted a jégkrémet? – kérdezte a park szélén álló kocsi gazdája.

 - Persze – mondta a gyerek, és nyelt egyet.

 - Tessék, itt van, az én fiamnak nem kell. És van még egy másik is, azt is megkaphatod!...

 - Ezt nem hiszem el! ez már a harmadik eset! – üvöltött a rendőrfelügyelő. Egy perverz disznó sorra erőszakolja és öli a környék gyerekeit, maguk meg egész nap csak fánkot zabálnak! Az Istenért, maguknak is vannak csemetéik!

 Bill tizedes csak a monitorába mélyedt. Ezek soha nem jönnek rá, ki a tettes. Ő tudta. De nem tehetett róla. Csak is az átkozott mostohaapja, aki tönkre tette a gyerekkorát. Szerencsére korán elment. Viszont az emlékeket soha nem tudja már kitörölni az emlékezetéből, hogy az az elmebeteg miket művelt vele. De ha ezek a féleszű kollégái kicsit mélyebben beleássák magukat az ügybe, még eljuthatnak őhozzá. Nem akarja élete hátralevő részét a siralomházban tölteni, hogy aztán mérget fecskendezzenek az ereibe. Valamit tennie kell.

 Másnap meg is született a nagyszerű ötlet. Az utcában lakó féleszű kertész meg is felel bűnbaknak. Néhány bizonyíték elhelyezése a csomagtartóba, egy névtelen telefon pont megfelelő is lesz. És mivel a kapitányságra nehezedő korrupciós ügyek úgyis leépítéssel járnak, inkább felmond és leköltözik pár mérfölddel délre frissebb levegőt szívni. Így legalább feltűnő, ha abbamaradnak ezek a bűncselekmények ebben a poros, unalmas kis városban. Másnap nem volt nehéz mindent elrendeznie. Egy gyermekalsó elhelyezése a piros pickup kesztyűtartójába, a hangelváltoztató ketyere beszerzése sem okozott különösebb gondot. Aztán már csak telefonálnia kellett. És mivel pont szabadnapos volt, élőben nézhette is a műsort, ahogy a kollégái lekapcsolják ezt a tökkelütöttet.

 Este aztán elköszönt (volt) kollégáitól, és dél felé vette az irányt. Reggel lett, mire új otthonához ért. Kora este első útja a kisváros szépen rendezett parkjába vezetett. Nem kellett sokat várnia, mire felbukkant a kis szeplős, focilabdáját a hóna alatt szorongató kisfiú. Talán 7 éves lehet, vagy 8. A barátai már biztos mind hazamentek. Fél nyolc felé jár az idő, a környéken egy lélek sincs már. És akkor újra feltörtek a régi emlékek.

- Szia, öcskös, ugye szereted a jégkrémet?

2012. december – 2013. január



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom