mitévő

Magyar.Zoe•  2016. január 24. 19:13

Felvonó

Félek.

Felnyitom pilláim, és már nem csak ők reszketnek. 
Ahogy a fény pofátlanul pupilláim űrjének sötétjébe vág...
Félek a fehértől, feketémet szürkévé maszatolja.
S mint a köd: kéket rejtő, bús tejű őszi világ.


Csak az indulásba kezdtünk bele - a jegyem elkallódott. 
Így felbukkanni egy idegen városban csak gyalogszerrel tudok,
senki nem visz a hátán.


Félek. 
Ettől a tértől. Köve is, temploma is idegen.
Élményanyagát elzárja előlem.


Kinyílik az ajtó, s talpam halkan koppan a küszöbön,
ahogy tűröm, hogy monoton kattogással az egekbe cipeljenek.
Felhőkre én áhítattal, úgy Rád is.
Félve tekintek, el Tőled is. 
Tudom mi fog követlezni.
Borzaszt s érdekel. 


A fény megfagy, ahogy kilépek a tetőre.
A hisztérikusan kongó vashídra pillantok,
Te nem jössz.
A szomszéd épületek laposakat pislognak rám, 
ráncolják szemöldöküket. 
Bárcsak lehetne felfelé esni.
Csak azt nem tudom, odafent mi állítaná meg az embert.