mirrmurrka blogja

Hiba vagy sem, időnként visszaolvasom. És látom, és érzem újra. Mosolygok, persze. Szép volt. Hogy igaz volt e? A jó ég tudja. Én elhiszem. És visszaszállok és azt kívánom, bár tudnád. Bár tudnád, mit jelentettél.
Nem mondhattam el soha, csak a verseimnek, az írásaimnak, h mit éreztem, mi voltál, hogy láttam magunkat.
H értsd, amikor azt mondom: mindig barátok leszünk.
H értsd mit mondok, mikor azt mondom, tudlak, ismerlek.
H értsd, komolyan gondolom, h ezt erővel, akarattal sem lehet eltépni.
Neked is emlékezned kellene a jóra. Tudom, neked a múlt egy megszűnt valami. Csak a jelen létezik. De ha azt mondod, fontos vagyok: az nem a jelen miatt van. Hanem, mert volt szeretet, törődés, ragaszkodás, és talán szerelem is. Ilyenkor Téged sajnállak, pedig nekem fáj. Fáj, h nem akarod látni a csodákat. Bár ki tudja, lehet, hogy az új máris többet adott.
De azért egyszer szeretném, ha tudnád, h én mit kaptam Tőled. Egy csodát. Az életet.

Mi nem szavak szintjén kommunikálunk,
Nekünk olykor nem kellenek szavak.
Lehet, hogy sokáig nem tudunk egymásról,
De a kötelékünk marad.
Jöhetnek új emberek az életünkbe,
Új kötelék is akad.
De az, mit egyszer titkon súgtál fülembe,
Az a Mi titkunk marad.
Mi már mindörökre barátok leszünk,
Ne küzdj Te sem ellene.
Az, hogy egyszer tudtuk egymást,
Feledni sem kellene.
Biztos néha Neked is fáj még,
Van emlék, ami fáj.
De hogy egyszer ismét ott legyünk,
Tán megéri várni rá.
S van, mikor csak érzem: itt vagy,
Hogy épp rám gondolsz: hiszem.
S akkor én ott vagyok, hozzádbújok,
S Te is itt vagy velem.

Azt hittem, annyi év után a múlté,már nem tér vissza többé,
mert már nincs tőlem semmi, amit el lehetne venni.
Hát mégis volt.

Talán Ő talált meg csendben - nem tudom.
Ő volt, ki kijelölt járnom utamon?
Most ezt a semmit, a nihilt miért adod?
Miért nem ad egy egyszerű feladatot?

Most próbáratesz - türelemjáték.
Rég nem fájt így az élet, nagyon rég.
Üveglabirintus - nem vezet sehova.
Ó miért nem édes az élet, miért mostoha?

Valami a vadat még bezárva tartja.
Az én akaratom? Vagy az Ő akaratja?
S ha majd sikert ér el - Ki lesz ki learatja?
S ha elbukom, vajon ki lesz, ki elsiratja?

Talán Ő talált meg néma csendben.
Talán csak egyszerűen hazatért a lelkem.
A hazatérés - miért fájdalmasan nehéz?
Miért nem lehet csak édes, mint a méz?

Gondolatban Tőled mindennap elnézést kérek.
Ember vagyok, haraggal - és közben félek.
Félek, hogy nem szabad haragot éreznem...
Abban már annyiszor de annyiszor elvéreztem....!

Ha tényleg Te nyúltál le fentről és fogtad meg a kezem;
Kérlek, eleget szenvedtem, ne gyötörd a szívem.
Még van bennem erő - valahogy még akad.
Adj végre békét, mi csak egy kicsit is marad.

Ha senki más nem is - Te tudod, szívem igaz.
Legyen hát végre bizonyosság a vigasz
hogy tényleg létezel és fogod a kezem
És ha senki más nem is - Te itt maradsz Velem.

Történjék bármi....

Jól tudod; Vigyázz...!!!

Mert ha túl közel vagy:

"Te vagy a hibás!"

Miért kel fel a nap?

Mit ér a tagadás?

Bármit is mondanál:

"Te vagy a hibás!"

Miért fúj a szél?

Sánta miért nem jár?

Bármi is történt:

"Te vagy a hibás!"

Miért ez a kín?

Szíven a vágás?

Akármi történt:

"Te vagy a hibás!"

Miért sír anyád?

És miért üvölt apád?

Nem tudod, nem érted...:

De "Te vagy a hibás!"

1998. movember 12 .csütörtök