Hangulatsorok

...mert mi vagyok én
csak rezignált kis jel,
akit azt hiszed ismersz
és én is azt hiszem
az vagyok,
kit szemednek
megmutatok,
amikor futnak
a betűk, a szavak
s hagyom,
hogy megrajzoljanak
neked,
akit aztán
egy néma gondolattal
elviszel...

mivégre a szavak tengere,
ha nem érintik lelked
mivégre szítani a parazsat,
ha tüzét nem érezheted

tévedés voltál
ma már be merem vallani
földhöz ragasztott szerelmed
elfelejtettem szárnyaim

nem mentél el, hiszen nem jöttél,
de köszönöm az édes toporgást
a várakozás perceit
jobb ez így
fájt volna búcsúzni

Hiányozhat-e egy sosem volt érintés

hiányozhat- e egy lélek,

aki tudja, miről beszélek

hiányozhat-e egy csók,

egy ölelés tőle

hiányozhat-e valaki úgy,

hogy azt sem tudod él-e?