ti es en

Ki mondja meg? 

Eső moshatja arcunkat, 
bűneinket ki mossa le? 
Kérlelhetjük az Urat! 
Most valljuk meg? Ki mondja meg? 

Minden esti nyugalomban 
megvizsgálom szívem tettét, 
bármikor ha a vég robban, 
elszámolni kész lehetnék. 

Elszámolni nem tudok, 
Tettem Isten kezébe rakom. 
De tán nem is akarok, 
ha elítél, fogadom. 

Ha bűn volt az életem, 
minek éltem én. 
Csak bűnben élhettem, 
megfizetem még. 

Ha bűn az ábránd és remény, 
várni egész életen át, 
akkor mindig vétkezem én, 
érzem a terheknek súlyát. 

Mai gondra , szomorúra 
aludjunk egy éjszakát. 
Cselekedjünk holnap újra, 
javítsuk ki a hibát! 

Ábránd, remény szerelem, 
három buta szó csupán. 
Nem bűn hidd el én nekem, 
csak vétek talán. 

Van itt minden, élet, halál, 
Ki mit keres, biztos talál, 
Vidámság és szomorúság, 
Nagy szerelem, életuntság. 

Ha ember vagy vétkezel, 
ölelsz csókolsz 
Gyarló léted élvezed 
szeretsz bókolsz. 

Halmoznak sok rímeket, 
Hogy a sorok nőjenek, 
Ebből lesznek versszakok, 
A költők nagyon boldogok. 

Boldog lenni nagyon jó, 
de szeretném Istenem. 
Ritka mint a fehér holló 
miért nem jut énnekem. 

Jut az hidd el énnekem, 
Csak nézz a szívedbe, 
S megtalálod ott a mélyben, 
Mit is írj a kis versbe. 

Nehéz néha megtalálni, 
Megfelelő szavakat, 
Néha sokat kell ám várni, 
Hogy előbújjon a mondat. 

Ki mondja meg, miért élek, 
miért lettem, milyen célból? 
Választ talán tudom, s félek, 
eltértem rég a sorsomtól. 

Nem tudhatod mi a sorsod, 
Isten ide miért vetett, 
Itt a földön mi a dolgod, 
el soha sem téveszted. 

Ennyi hiba nem nagy bűn, 
páros rím vagy keresztrím ? 
Egyetértés van mi köztünk 
boldog aki idejön, velünk ír! 

Azért jöttünk mi e földre, 
Azért vagyunk emberek, 
Tegyük dolgunkat szeretve, 
Szívünket nyugtatja meg! 

Valakitől választ várok, 
Az Akik az égben járnak, 
csontvázra épült hús vagyok, 
talán válaszra is méltatnak. 

Ezek égbe kiáltó szavak, 
rezdülésük milliárdnyi, 
meghallgatásra várnak. 
Lesz lámpás majd ki világít. 

2012. november 13. 

bruxinelli 
Kohut Katalin 
Kandrács Rózsa/.Alexa Gyuláné 
Farkas Viola 
Belle Stanislav 
Bakonyili

AZ IDŐ..közös vers...CZ PÉTER-SHELDON-LEXIRÓZSA

kevés most az idő, 
mozgásban a jövő, 
és nem hamarko- 
dok el semmit.. 

Sosem kevés az idő, 
jól oszd be és vissza jő. 
Had mozogjon a jövő, 
azaz éltető erő. 

mondják Isten=az idő, 
s amit elrendel Ő, 
az mind eljő 
az mind eljő 

mondom Isten=a tér 
is egyben 
melyben az ember eldöntheti 
hogy miként viselkedjen 
hogy miként viselkedjen 

mert Isten=az egység, 
időtlen mindenség 
időtlen és mindenség 
ez egyetlen egység 
ez egyetlen egység 

Isten-minden így igaz, 
de akaratot neked ad. 
Figyeli az életed, 
ha elrontod,te tetted. 
Tanulsz vagy nem belőle, 
mehetsz újra előre. 
Ha jót teszel és szeretsz, 
vissza kapod ugyan ezt. 

Nem hiszem, hogy az élet 
véled továbbra is elszalad 
elhalad melletted, és vége 
téged továbbra is meghallgat. 

Az élet az elszalad, 
végül semmi sem marad. 
De amíg élsz becsüld azt, 
Isten érte jutalmaz. 

Nem kell nekem jutalom sem dicséret, 
a becsületem többet ér, mint hinnétek 
szemembe nézek, bólintok, s visszaintek 
hintek szerte jót s rosszat mindenkinek 

A becsület nagy dolog, 
apró pénzre nem váltod. 
Maradj mindig pont ilyen, 
meg nem vetnek soha sem.

NYUGALOM...VAGY MÉGSEM:CZ PÉTER_SHELDON _LEXI

zombi lettem, 
nem értettem, 
hogy a képernyő 
elrabolta lelkem.. 

Lelkem oda nem adom, 
másom sincs már jól tudom. 
Felébred az élet kedv, 
kezem újra írni kezd. 

pezsegj kedves Rózsa 
a sok információmorzsa 
áramoljon keresztül rajtad, 
hogy önmagad átadjad 

a hullámoknak 
frekvenciáknak 
melyeken keresztül 
az emberek 
egymással kommunikálnak 

Pezsgés nyüzsgés én világom, 
bezárkózást nem imádom. 
Pedig elkap néha nap, 
elborulok mint a NAP. 

Akkor minden fekete, 
rózsaszín nem fér bele, 
Kötözködöm,vitázom, 
magamat is utálom. 

Fekete és fehér! Szürke nincs sem kék 
mert az ég sem kék, a fű sem zöld! 
A magyar ember sem mind szőke 
békét nyugalmat akar e föld! 

Béke nincsen régen, 
szeretet meg semmi képen. 
Ember embert marja, 
szívét lelkét eltapossa. 

"ember embernek farkasa" 
béget a birka az akolban 
kutya csahol messze távol 
tanyavilág mesél álmáról! 

Mind kutya ki ugat, 
ugat biz de nem harap. 
Gyáva a nyúl fajtája, 
ember lehet a párja.

BUÉK 2013 

Kéményseprő én lehetnék, 
boldogságot hozó, 
csillagos éj, tüzijáték 
vígad malac, s lopó, 

nézem, kezemen folyik a bor 
marad hordóban az itóka, 
érzem ebből nem lesz újkor 
józanul kell mennem a bisztróba. 

Hangos zenét hallok bentről, 
mitől van ott ilyen jó kedv? 
Bontják már az üveg pezsgőt 
ünnep van, és milyen Ó lesz? 

Igen, ott benn megy a móka, 
tizenkettőt búcsúztatják, 
lassan "tizenhárom óra" 
milyen lesz, azt nem tudhatják. 

Reméljük, az új esztendő, 
hoz majd nekünk sok-sok szépet, 
a sok remény nem lesz meddő, 
s felülmúlja az ó-évet. 

Higgy, remélj, és dolgozz sokat, 
ezer felé oszd mi tied, 
vedd észre a jó dolgokat, 
s így lesz gazdagabb a szíved. 

Pohár csendül, Ó-év illan, 
sűrítve van szőlő leve, 
élet nedve, minden illat, 
csillan már az Újév benne. 

Mámor épül, álom szépül 
Holnap nyíló szép világán 
Siker titka, benned épül 
Jövő kincse mind reád vár. 

Ámor, mámor most arat, 
jó kedvet és boldogat. 
tűzijáték száll az égen, 
pezsgő durran minden kézben. 

2012. december 31. 

Kohut Katalin, Kun J. Judit, H. Gábor Erzsébet, Fehérvári Zsófia, Tátos Gyöngyi, Kandrács Róza

•  Rivaldafény
•  Szerkesz

2013. szeptember 10., kedd 11:02

Várkonyi Judit előadó művésznő előadásába egyik versem. 
http://cinke.origo-haz.hu/messages/view/11789