Opa01 blogja

büdös lábait mossa a bűntudat

kezével csak kényesen legyint

folyó szeli ketté

a szögesdrótba csomagolt ostromolt várost

van aki hidat épít

van aki robbantani készül

van aki célkeresztbe néz

van aki vetkőzik

van aki vetkőztet

van aki szennyesét mossa

van aki mások levetett ruhái közt kutat

lenyomatok

a romokon

a tétova ravaszon

a haldokló mellein

a lopott kenyéren

a jóság már csak eget kémlel

imára kulcsolja kezeit

valami nyikorog

talán a remény

huszonegy százada megszentelt kerekén

Kifeszítette önmagát az ember,

tenyerébe jéghideg szeget kalapált.

Aztán bevégeztetett…

 

Belépett a halál fekete sátrába,

hogy leboruljon a saját árnyéka előtt.

Majd feltámadott,

hogy gyönyörködhessen mások halálában is.

Koccintottak az ördöggel.

Arany kelyheik voltak,

amelyekből kiitták a saját vérüket.

Aztán a buldózer vájta tömegsírban

eljátszották a feltámadást.