Opa01 blogja
GondolatokHáborúban
büdös lábait mossa a bűntudat
kezével csak kényesen legyint
folyó szeli ketté
a szögesdrótba csomagolt ostromolt várost
van aki hidat épít
van aki robbantani készül
van aki célkeresztbe néz
van aki vetkőzik
van aki vetkőztet
van aki szennyesét mossa
van aki mások levetett ruhái közt kutat
lenyomatok
a romokon
a tétova ravaszon
a haldokló mellein
a lopott kenyéren
a jóság már csak eget kémlel
imára kulcsolja kezeit
valami nyikorog
talán a remény
huszonegy százada megszentelt kerekén
Passió
Kifeszítette önmagát az ember,
tenyerébe jéghideg szeget kalapált.
Aztán bevégeztetett…
Belépett a halál fekete sátrába,
hogy leboruljon a saját árnyéka előtt.
Majd feltámadott,
hogy gyönyörködhessen mások halálában is.
Jelenkor
Koccintottak az ördöggel.
Arany kelyheik voltak,
amelyekből kiitták a saját vérüket.
Aztán a buldózer vájta tömegsírban
eljátszották a feltámadást.
Auschwitz
Véresre kaparja a beforrt sebeket
halni nem akaró zsidó emlékezet.
Hamuszín egén betegen mereng a Nap.
Teste az éltető fény, de lelke a rab.
Apáink szörnyű bűne tovább él bennünk.
Vágtat az idő, de van mit jóvátennünk:
jelt ölt a jel, hóhéra volt szónak a szó.
Akármi történt: Bocsáss meg Hatmillió!
Őből tevé
Én a teből ővé lettem,éríntésed elvesztettem,
mást éríntesz énhelyettem.Te a teből ővé lettél,engem magányossá tettél,én szeretlek, te szerettél.
Szeress megint, nagyon kérlek,hevül testem, forr a vérem,tiéd szívem, tiéd lelkem.
Legyen ő a teből ővé,én az őből ismét tevé,te az őből ismét tevé.