Első

Kérlek most figyelj rám és válaszolj

Kétségbe estem, légy a támaszom

Oly rég vágytam már ennyire

Sőt így talán még soha, senkire

De miért, istenem, miért pont te?

Miért húz a szívem ily messzire?

Bolond, ki a tűzzel játszik, fáj

Ez kell a flepnisnek, kegyetlen báj

És mily ravasz az ember, ismeri erejét

Fogságban tartja egy kis nimfa szellemét

Játszik vele, dédelgeti, simogatja

S mikor végzett hanyagul szemétbe vágja

Vágja kicsi lányt, hányja, veti

De az bolond, ezután is Szereti

Mindenben őt látja, mindenütt őt keresi

Az pedig, nos, felé egy ujját sem emeli

Pedig úgy lenne mosoly az ajkon

Mi elterül azon a ragyogó arcon

Úgy lenne az a gyönyörű szempár

Mely magával ragad, megpillant s elzár

Ó már nem bírja, kérlek, ragadd magaddal

Összeomlik, gyógyítsd egyetlen szavaddal

Tied akar lenni, arra vár hogy elragadd

Nincs visszaút, elfogadd vagy megtagadd

Egyszer figyelj rám, ez rólunk szól

Rólad írok dalt, most nem dacból

Vedd észre végre, érted vannak tetteim

Nem bírom, már nem rejtem el könnyeim