mike blogja

Sorozás

 

Emlékek, vágyak,

egymásba folynak,

nem számít többé,

mit hoz a holnap.

 

Fülembe zúgnak

csikorgó kérdések,

válaszom helyett,

szorongó érzések

 

vad dühvé válnak

kábult agyamban,

hogy van ez, miért van,

mit is akartam?

 

Hisz’,mehettem volna,

várt a szabadság,

de magához láncolt

e csonka kis ország

 

minden porszeme,

minden virága,

elmúlt napoknak

ritka boldogsága.

 

Ideköt a tegnap

ezernyi kudarca,

lángoló szerelmek

ködbe tűnő arca,

 

a víz, a vitorlás

dagadó vászna,

csillan a fényben,

mintha csak várna,

 

fordul a széllel,

– orral a partnak.

Az utolsó töltényt

meghagyom magamnak!

 

1977.