Erotika, szerelem- Mihaleczki Mária
VersLágyan, csendesen...
Szikrázó szenvedélyben megfürödve, csendesen hallgatom szíved minden dobbanását,
Nem tudjuk, nem akarjuk elnyomni lelkünk s testünk azon régi vágyát,Mit minden sejtünk megköszön...Akarlak, érzem, tudom, az ösztönöm...Köszönöm....A FÉRFI
A férfi.
Ránézek, s egy perc alatt döntök,Szerelem lehet, vagy a nyakába öntökValami folyékony állagút,Vagy slaggal áztatom, hisz' ott a kút.A férfi. Tenyetunya maszlag,Nő nélkül mégsem maradhat,Egyedül csak egy dákó, golyóval,Jó lenne neki akár egy lotyóvalIs,Kis hamis.Asszonynak a kevésbé szépet akarja,Vagy ha az, akkor bizton eltakarja,Mert önző, birtokló népség,A férjemként ilyet jó szemmel nem néznék,Mert a guta tuti megütne,Ha mindig ott lihegne mögötteA zöld szemű szörny, a féltékenység,Az eddig meg nem nevezett, oktalan rémség.Álló dákóval néz a férfi,Csak lyuk kell neki, a nevedet sem kérdi,Azt sem tudja hová való vagy, talán érdi...A férfi. A srác, a Pasi,"szeretlek"- ezt nem tudja mondani.A pasi, akinek önmaga fontosabb,Csak bent ne maradjon a ragacsos magv.
Zimankó
Itt bent, itt a paplan alatt a melegben,
Örömet találva öledben
Halgatom, hogy süvít odakünn a szél,
Lelkemben annál nagyobb szenvedély kél,
Mint ahogy a szél játszik a fák húrjain,
Oh, milyen hideg lehet odakinn.
Engem óv tested melege,
Gyere Szívem, gyere, bújj ide...
Ha majd...
Ha majd öled munkálkodik forró ölemben,
Hangosan jajdulok fel gyötrelmemben;
Megvalósult, álmos szerelmemben…
Ha majd virgoncan ficánkolva,
Mélyeden lovagolva
Ajkaimba fájdalmas’t harapsz…
S hirtelen mozdulatlan maradsz…
Akkor majd tudom, elérkeztél oda,
Ahol létezésünk a megtestesült csoda.
A gyönyör járja át majd minden porcikánkat,
Semminek nem adva teret,
Semmi külvilágnak.
Nyaldosod majd
Melleim virágzó pitvarát,
Bimbóim fakéreg színébe
Öltözött, cinkos pitvarát.
Hangtalan reméled, hogy én már tudom…
Hogy jöhet a már megérdemelt jutalom.
Torkomig tolva duzzadó, vérbő dárdád,
A zsibbasztó kielégülést jogosan várnád,
Ha hirtelen ajkaim ki közül nem ragadnám,
S a már nedvedző odúmba nem nyomnám.
Majd Rád kiáltva: „hogy mozogj férfi!”
„Mozog, mozogj… Ne kelljen kérni!”
Ha majd ezután a csillagok közé sodor utunk,
Mindent megteszünk, mit csak tudunk,
Hogy a minden pillanattal közelebb jövő,
A semmiből hirtelen előtörő
Kéj mossa el minden idegszálunk.
„Igen, igen Szerelmem, szállunk!”
Egybeforrott.
Csonkított ma is szerelmed,
Elvette tőlem megérdemelt kéjemet.
Neked dobtam hangtalan nyögések között,
Miközben erőtől duzzadó öled lökött
Még egyet... Egy nagyot, kincsemet ölelő
Combjaim között.
Megőrülök, minden gondolatomban
Mélyen benne csücsülsz,
S én, a testemen hagyott nyomokban
Látom miként testemen hegedülsz,
Megszólaltatva hangszered
Istenünk legszebb dallamát játszva
A szerelmes játékod az arcoomon viszont látva...
Kívánlak. Mindig is éreztem magamban a kedvet,
S eljött a nap, mikor Te megengedted,
Hogy én is játszhassam a dallamot fehér bőrödön
Akkor költözött lelkembe a legfőbb öröm.
Szeretőm akkor lettél
E szavakon akkor is csak nevettél-
Csókjaid arcomra, testemre csak óvatosan hintve
Egybeforrott lelkünk zárdája, teste.