Erotika, szerelem- Mihaleczki Mária

Vers
mihaleczkimaria•  2014. január 2. 21:40

Lágyan, csendesen...

Szikrázó szenvedélyben megfürödve, csendesen hallgatom szíved minden dobbanását,

Nem tudjuk, nem akarjuk elnyomni lelkünk s testünk azon régi vágyát,

Mit minden sejtünk megköszön...

Akarlak, érzem, tudom, az ösztönöm...

Köszönöm....



mihaleczkimaria•  2013. március 3. 22:27

A FÉRFI

A férfi.

Ránézek, s egy perc alatt döntök,

Szerelem lehet, vagy a nyakába öntök

Valami folyékony állagút,

Vagy slaggal áztatom, hisz' ott a kút.

A férfi. Tenyetunya maszlag,

Nő nélkül mégsem maradhat,

Egyedül csak egy dákó, golyóval,

Jó lenne neki akár egy lotyóval

Is,

Kis hamis.



Asszonynak a kevésbé szépet akarja,

Vagy ha az, akkor bizton eltakarja,

Mert önző, birtokló népség,

A férjemként ilyet jó szemmel nem néznék,

Mert a guta tuti megütne,

Ha mindig ott lihegne mögötte

A zöld szemű szörny, a féltékenység,

Az eddig meg nem nevezett, oktalan rémség.

Álló dákóval néz a férfi,

Csak lyuk kell neki, a nevedet sem kérdi,

Azt sem tudja hová való vagy, talán érdi...

A férfi. A srác, a Pasi,

"szeretlek"- ezt nem tudja mondani.

A pasi, akinek önmaga fontosabb,

Csak bent ne maradjon a ragacsos magv.


mihaleczkimaria•  2013. január 12. 21:27

Zimankó

Itt bent, itt a paplan alatt a melegben,

 

Örömet találva öledben

 

Halgatom, hogy süvít odakünn a szél,

 

Lelkemben annál nagyobb szenvedély kél,

 

Mint ahogy a szél játszik a fák húrjain,

 

Oh, milyen hideg lehet odakinn.

 


 

Engem óv tested melege,

 

Gyere Szívem, gyere, bújj ide...

 

mihaleczkimaria•  2010. június 14. 21:09

Ha majd...


Ha majd öled munkálkodik forró ölemben,

 

Hangosan jajdulok fel gyötrelmemben;

 

Megvalósult, álmos szerelmemben…

 

 

 

Ha majd virgoncan ficánkolva,

 

Mélyeden lovagolva

 

Ajkaimba fájdalmas’t harapsz…

 

S hirtelen mozdulatlan maradsz…

 

 

 

Akkor majd tudom, elérkeztél oda,

 

Ahol létezésünk a megtestesült csoda.

 

 

 

A gyönyör járja át majd minden porcikánkat,

 

Semminek nem adva teret,

 

Semmi külvilágnak.

 

 

 

Nyaldosod majd

 

Melleim virágzó pitvarát,

 

Bimbóim fakéreg színébe

 

Öltözött, cinkos pitvarát.

 

 

 

Hangtalan reméled, hogy én már tudom…

 

Hogy jöhet a már megérdemelt jutalom.

 

 

 

Torkomig tolva duzzadó, vérbő dárdád,

 

A zsibbasztó kielégülést jogosan várnád,

 

Ha hirtelen ajkaim ki közül nem ragadnám,

 

S a már nedvedző odúmba nem nyomnám.

 

Majd Rád kiáltva: „hogy mozogj férfi!”

 

„Mozog, mozogj… Ne kelljen kérni!”

 

 

 

Ha majd ezután a csillagok közé sodor utunk,

 

Mindent megteszünk, mit csak tudunk,

 

Hogy a minden pillanattal közelebb jövő,

 

A semmiből hirtelen előtörő

Kéj mossa el minden idegszálunk.

 

„Igen, igen Szerelmem, szállunk!”

 

 

 

 

 

 

 

mihaleczkimaria•  2010. június 6. 12:57

Egybeforrott.

Csonkított ma is szerelmed,

Elvette tőlem megérdemelt kéjemet.

Neked dobtam hangtalan nyögések között,

 Miközben erőtől duzzadó öled lökött

Még egyet... Egy nagyot, kincsemet ölelő

Combjaim között.

 

Megőrülök, minden gondolatomban

Mélyen benne csücsülsz,

S én, a testemen hagyott nyomokban

Látom miként testemen hegedülsz,

Megszólaltatva hangszered

Istenünk legszebb dallamát játszva

A szerelmes játékod az arcoomon viszont látva...

 

Kívánlak. Mindig is éreztem magamban a kedvet,

S eljött a nap, mikor Te megengedted,

Hogy én is játszhassam a dallamot fehér bőrödön

Akkor költözött lelkembe a legfőbb öröm.

 

Szeretőm akkor lettél

E szavakon akkor is csak nevettél-

Csókjaid arcomra, testemre csak óvatosan hintve

Egybeforrott lelkünk zárdája, teste.