Migráncsok

Novella
Edeke•  2021. október 18. 14:46

Harmadik történet, Dánia

Az Orosz Hercegnő (részlet a Migráncsok c. könyvből)



A Prof. megtörni látszott. Lehajtotta a fejét, és beszélni

kezdett:

– A történet több, mint száz éve kezdődött. 1918. július 17-ére

virradóra a bolsevikok által házi őrizetben tartott II. Nyikolaj

cárt és feleségét, Alekszandra Fjodorovna cárnét, valamint

öt gyermeküket, Olgát, Tatyjanát, Mariját, Anasztasziját és

Alekszejt az őrök Jakov Mihajlovics Jurovszkij vezetésével

agyonlőtték a jekatyerinburgi Ipatyev-házban.

Az egész cári család kihalt. Legendák maradtak fenn

Anasztázia hercegkisasszonyról, aki túlélte állítólag a

mészárlást.

– Tudom!– vágott közbe Isi- ezt láttam mesében.

– Mert, csak mese az egész! Mindenki meghalt. Egy leszármazott sem maradt, pedig ha lenne, elképzelhetetlen nagy

vagyont örökölne. Ennek az évnek a végén jár le a határidő,

hogy felleljük az örököst, mert utána minden Oroszországra,

és magára Putyinra száll.

– Ha mindenkit kinyírtak, akkor miről van szó? – vetettem

közbe jogosan.

– A cár, Nyikolaj, szerette a pórnépet, főleg a fiatal parasztlányokat. Rendszeresen elcsábított mindenkit akit csak elért.

Az egyik ilyen légyottból született, egy gyermek. Egy gyermek

akiről senki sem tudott. Nemrég ahogy kutakodtam a nyilvántartásban, egy könyvben egy levelet találtam, amit maga

Nyikolaj írt. Ebben elismeri, hogy van egy zabigyereke, s mivel

fiú, megteszi örökösének. Sajnos a mészárlás miatt ezt a levelet nem küldhette el, a szerencsés parasztlánynak, aki úgy

nevelte fel a fiát, mint bármelyik más muzsikot. Nos, én felkutattam ezt a gyermeket, és a családfáját a mai időkig kiderítettem. Van egy leszármazottja! Egy örökösnő, aki, ha még ebben

az évben benyújtja igényét, olyan mérhetetlen vagyon birtokába jut, amit ép ésszel fel nem lehet fogni.

– Léna!– kiáltottam fel- Léna az! Az orosz hercegnő!

Edeke•  2021. október 13. 20:02

Második történet: Algéria

  A Sivatagi Rózsa titka


 (részlet a Migráncsok c. könyvől) 


 A panoráma busz befordult a Fazekas Péter utcába. Ő egy

híres grafikus, és sportember volt, azonkívül a nők bálványa.

Híres volt, még arról is, hogy zárópoén ötleteket adott olcsó

Rejtőutánzatokhoz. Isi a buszon ült, és a kezében Algéria legszebb Sivatagi Rózsáját vitte, a Fazekas utca legszebb elvált

asszonyának.

Irénkeéknél, szinte semmi sem változott, a gyászos, kecsketoszós eset óta(műveltség) A házuk, még mindig nem volt

leszínezve, és a budi is, meg a meszesgödör is a megszokott

helyen állt, pedig, majd húsz év telt el azóta. Isi leszállt a buszról és odament az szerelme ajtajához, majd becsöngetett.

Irénkééknél nagy volt a nyüzsgés. Az egész család Isit várta. Az apja megbánta már, hogy akkor elzavarta szegény fiút,

főleg, miután tisztázódott, miért ölelgette hátulról letolt gatyában a kecskét. Tulajdonképpen a kislánya életét, meg a szocpolt köszönhette neki. Irénke, a férfit várta, ahelyett a tróger

helyett aki a férje lett, akitől elvált. Fia meg apát remélt. Szóval

sürögtek-forogtak, amikor csengettek. Irénke apja ment ajtót

nyitni. Emlékeiben jól élt az a sovány halott sápadt, kék szemű fiatalember, akit oly régen hozott haza bemutatni a lánya.

Kinyitotta az ajtót, de ott, egy napbarnított, majdnem feketére

sült, kopaszra borotvált öregember állt. Nézte egy ideig, majd

megszólalt:

– Nincs vas!– és becsapta az ajtót

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom