Migráncsok

Kritika
Edeke•  2021. október 13. 20:02

Második történet: Algéria

  A Sivatagi Rózsa titka


 (részlet a Migráncsok c. könyvől) 


 A panoráma busz befordult a Fazekas Péter utcába. Ő egy

híres grafikus, és sportember volt, azonkívül a nők bálványa.

Híres volt, még arról is, hogy zárópoén ötleteket adott olcsó

Rejtőutánzatokhoz. Isi a buszon ült, és a kezében Algéria legszebb Sivatagi Rózsáját vitte, a Fazekas utca legszebb elvált

asszonyának.

Irénkeéknél, szinte semmi sem változott, a gyászos, kecsketoszós eset óta(műveltség) A házuk, még mindig nem volt

leszínezve, és a budi is, meg a meszesgödör is a megszokott

helyen állt, pedig, majd húsz év telt el azóta. Isi leszállt a buszról és odament az szerelme ajtajához, majd becsöngetett.

Irénkééknél nagy volt a nyüzsgés. Az egész család Isit várta. Az apja megbánta már, hogy akkor elzavarta szegény fiút,

főleg, miután tisztázódott, miért ölelgette hátulról letolt gatyában a kecskét. Tulajdonképpen a kislánya életét, meg a szocpolt köszönhette neki. Irénke, a férfit várta, ahelyett a tróger

helyett aki a férje lett, akitől elvált. Fia meg apát remélt. Szóval

sürögtek-forogtak, amikor csengettek. Irénke apja ment ajtót

nyitni. Emlékeiben jól élt az a sovány halott sápadt, kék szemű fiatalember, akit oly régen hozott haza bemutatni a lánya.

Kinyitotta az ajtót, de ott, egy napbarnított, majdnem feketére

sült, kopaszra borotvált öregember állt. Nézte egy ideig, majd

megszólalt:

– Nincs vas!– és becsapta az ajtót