Migráncsok

Az Orosz Hercegnő (részlet a Migráncsok c. könyvből)

A Prof. megtörni látszott. Lehajtotta a fejét, és beszélni

kezdett:

– A történet több, mint száz éve kezdődött. 1918. július 17-ére

virradóra a bolsevikok által házi őrizetben tartott II. Nyikolaj

cárt és feleségét, Alekszandra Fjodorovna cárnét, valamint

öt gyermeküket, Olgát, Tatyjanát, Mariját, Anasztasziját és

Alekszejt az őrök Jakov Mihajlovics Jurovszkij vezetésével

agyonlőtték a jekatyerinburgi Ipatyev-házban.

Az egész cári család kihalt. Legendák maradtak fenn

Anasztázia hercegkisasszonyról, aki túlélte állítólag a

mészárlást.

– Tudom!– vágott közbe Isi- ezt láttam mesében.

– Mert, csak mese az egész! Mindenki meghalt. Egy leszármazott sem maradt, pedig ha lenne, elképzelhetetlen nagy

vagyont örökölne. Ennek az évnek a végén jár le a határidő,

hogy felleljük az örököst, mert utána minden Oroszországra,

és magára Putyinra száll.

– Ha mindenkit kinyírtak, akkor miről van szó? – vetettem

közbe jogosan.

– A cár, Nyikolaj, szerette a pórnépet, főleg a fiatal parasztlányokat. Rendszeresen elcsábított mindenkit akit csak elért.

Az egyik ilyen légyottból született, egy gyermek. Egy gyermek

akiről senki sem tudott. Nemrég ahogy kutakodtam a nyilvántartásban, egy könyvben egy levelet találtam, amit maga

Nyikolaj írt. Ebben elismeri, hogy van egy zabigyereke, s mivel

fiú, megteszi örökösének. Sajnos a mészárlás miatt ezt a levelet nem küldhette el, a szerencsés parasztlánynak, aki úgy

nevelte fel a fiát, mint bármelyik más muzsikot. Nos, én felkutattam ezt a gyermeket, és a családfáját a mai időkig kiderítettem. Van egy leszármazottja! Egy örökösnő, aki, ha még ebben

az évben benyújtja igényét, olyan mérhetetlen vagyon birtokába jut, amit ép ésszel fel nem lehet fogni.

– Léna!– kiáltottam fel- Léna az! Az orosz hercegnő!

  A Sivatagi Rózsa titka

 (részlet a Migráncsok c. könyvől) 

 A panoráma busz befordult a Fazekas Péter utcába. Ő egy

híres grafikus, és sportember volt, azonkívül a nők bálványa.

Híres volt, még arról is, hogy zárópoén ötleteket adott olcsó

Rejtőutánzatokhoz. Isi a buszon ült, és a kezében Algéria legszebb Sivatagi Rózsáját vitte, a Fazekas utca legszebb elvált

asszonyának.

Irénkeéknél, szinte semmi sem változott, a gyászos, kecsketoszós eset óta(műveltség) A házuk, még mindig nem volt

leszínezve, és a budi is, meg a meszesgödör is a megszokott

helyen állt, pedig, majd húsz év telt el azóta. Isi leszállt a buszról és odament az szerelme ajtajához, majd becsöngetett.

Irénkééknél nagy volt a nyüzsgés. Az egész család Isit várta. Az apja megbánta már, hogy akkor elzavarta szegény fiút,

főleg, miután tisztázódott, miért ölelgette hátulról letolt gatyában a kecskét. Tulajdonképpen a kislánya életét, meg a szocpolt köszönhette neki. Irénke, a férfit várta, ahelyett a tróger

helyett aki a férje lett, akitől elvált. Fia meg apát remélt. Szóval

sürögtek-forogtak, amikor csengettek. Irénke apja ment ajtót

nyitni. Emlékeiben jól élt az a sovány halott sápadt, kék szemű fiatalember, akit oly régen hozott haza bemutatni a lánya.

Kinyitotta az ajtót, de ott, egy napbarnított, majdnem feketére

sült, kopaszra borotvált öregember állt. Nézte egy ideig, majd

megszólalt:

– Nincs vas!– és becsapta az ajtót

 

Az apacuka-fundaluka eset.

(részlet a Migráncsok c. Könyvből)

Isi volt a kecsketoszó. Ez a becenév sajnos egészen fiatalkorától végigkísérte. Még Magyarországon, olyan húsz éve

becsajozott, egy Diszkóban. Kezdett komolyra fordulni a

dolog, egyre többet találkozgattak a lánnyal. Egészen odáig fajultak a dolgok, hogy a leány elhívta őt a szüleihez, hogy

végre bemutassa a nagy Ő-t. Isi el is ment, egy észak magyarországi kis zsákfaluba, ahol a lány szülei éltek. Építkeztek, a

házuk, még nem volt teljesen készen, benne laktak, de kívülről, még nem volt levakolva. Az udvaron egy meszesgödör, és

egy pottyantós WC állt. Mindkettő súlyosan bűnös Isi gyászos

kecsketoszó becenevének kialakulásában.

Tudniillik, az atya, nagy örömmel fogadta az udvarlót,

mivel, csak lányai voltak, és nagyon szeretett volna egy fiút.

Leültette az asztalhoz, és mint a királyt úgy tartották. Etették

itatták. Az anyósjelölt minden főzési tudományát bevetette, és

mindennel ami kifőtt megetette. Isi állta is a sarat, de egyszer

elérkezett az idő, amikor megtelt a kapacitása, és érezte, hogy

8 9

a kaka cibálja. Kiosont az udvarra a pottyantósba, és ott átadta magát a természet örök körforgásának.

Ám, ahogy üldögél elmélázva, a budi ajtajának a résén

keresztül, a csajának a legkisebb húgát látta közeledni, olyan 4

éves szocpol gyereket. Az játszani kezdett a meszesgödör mellett, ami a budi előtt volt, vagy két méterre. Ezzel nem is lett

volna baj, de a kecskével igen. Ugyanis, az atyának, volt, egy

kecskéje, ami tejadó, és fűnyíró szerepet töltött be a család életében. Az igazság az, hogy fű helyett jobban szerette a rózsát,

büszkét, Népszabadságot rágni. Szerintem ő volt az egyetlen,

aki bánkódott eme lap későbbi megszűnése miatt. Igen ám,

de ez a kecske ekkor jutott arra a felfedezésre, hogy mindent

megrágni képes fogazata, talán azt a kötelet is elrághatja, amivel rabul volt ejtve. Megrágta, és elszabadult. Isti vesztére a

kecske a kislányt vette célba, és nem tudni milyen ősi ösztöntől vezérelve fejének bökdösésével, egyre jobban a gödör felé

lökdöste a gyermeket.

És Istit ekkor érte el a végzet, ami egész hátralévő életére

megbélyegzés tárgyává tette. Hősünk ugyanis, ahogy észlelte

a veszélyt, hogy a kecske a meszesgödörbe fogja lökni a kislányt, gondolkodás és gatyafelhúzás nélkül kirontott a Kerti

toalettből, ás hátulról átölelve próbálta visszatartani a kecskét szörnyű tettének elkövetésétől

Ekkor két dolog történt:

1: A kislány sikítva elrohant.

2. Az atya kijött a tornácra cigarettázni.

Történt egy harmadik dolog is: Az atya szájában a meg nem

gyújtott munkással, elszörnyedve tapasztalta, hogy az új vőjelölt letolt gatyában hátulról szeretgeti a kecskéjét. Innen a név