Zaklatott magány

mezeimarianna•  2017. március 5. 21:08

Álomból felvert hangorkán
robajjal burkolt ébredés
háborgó riadás kóborol
falak közt jár, mint gyilkos kés.

Süvölt a szó száll, mint gondolat
agy hasad nő a repedés,
kifeszített béke szétszakad
darabokra hullik, nincs menekvés.

Idegek pattannak, mint labda a földről fel,
mit kéz vezet, üt le, irányít,
bolond csend zakatol, veri magányom
lelkemen tort ül, ünnepel.

/Bp. Keleti pályaudvar 2017. márc.4./

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugatti3502017. március 6. 12:37

...pedig, Te nem vagy gyenge, kedves Marianna !...:) :(
Ölelésem!

merleg662017. március 6. 10:46

Kedves Marianna! Nagyon szépen megírt versedhez szeretettel gratulálok.

petruchio2017. március 6. 07:58

zaklatott út lehetett....."bolond csend"...

dreaming582017. március 6. 07:04

Szép (Sajnálom)
Ölellek

skary2017. március 6. 04:50

jah very-very