meszaroslajos60 blogja

  

 

Kedvesem de nagyon szeretlek,

Örök rabja lettem ragyogó szemednek.

Ragyogó szemednek,szép göndör hajadnak,

Bársonyosan fénylő piciny ajkadnak

 

 Szép barna szemednek,

  Örök rabja lettem.

Ragyogó csillagát,

Nagyon meg szerettem.

 

Nem is tudok én már,

A szemed nélkül élni.

Nem is tudok én már,

Soha mást szeretni.

 

Soha nem szerettem,

Én így még senki mást.

Szerelmes a szívem,

S- tőled vár örök vigasztalást.

 

Debrecen.2008.03.05.

 

 

 

Mint háborgó óceán,

Tajtékzik a lelkem.

Hogy fog szakítani?

Az én kis szerelmem.

 

Mert ha befejezi,

Régi kapcsolatát.

Csak is én hallgatom,

Szerelmes szép szavát.

 

Csak is én ölelem,

Törékeny alakját.

Én csókolgathatom,

Remegő kis ajkát.

 

Csak is én nézhetem,

Két szép barna szemét.

Én csókolgathatom,

Két gyönyörű mellét.

 

Hajdúszovát.2007.12.11.

 

 

Szomorú a szívem

Gyötri, a gondolat.

Hogy más öleli,

Az én galambomat.

 

Más ölelgeti,

Más csókolgatja.

Én meg bele pusztulok,

A nagy fájdalomba.

 

Üres az én szívem,

Fájón sajog lelkem.

Nem ér már semmit,

Az én bús életem.

 

Hogy tud másé lenni?

Mikor engem szeret.

Halálra kínozza,

Szerelmes szívemet.

 

Nem is szeret engem,

Csak szeret kínozni.

Megalázza lelkem,

Szétszaggatja szívem.

 

Hogy tudsz te egyszerre,

Két szívet szeretni?

Mikor én más nőre,

Rá se tudok nézni.

 

Ne alázd meg szívem,

Ne gyötörd a lelkem.

Ne öld meg! Ne öld meg!

Az én nagy szerelmem.

 

Meggyötört szívem,

Kínok közt vergődik.

Ne kínozz, ne gyötörj,

Én hü leszek a sírig.

 

Hajdúszovát.2007.12.15.

 

 

 

A pokol tornácán,

Találkoztam veled.

Keserű bús gondok,

Marták a lelkemet.

 

Szomorú szívemmel,

Csak terád gondoltam.

Bánatos lelkemből,

A bút rád zúdítottam.

 

Mikor megismerted,

Az én búbánatom.

Vigasztalni kezdtél,

Én édes galambom.

 

Vigasztalni kezdted,

Szomorú szívemet.

Elűzted a búmat,

S –elűzted a telet.

 

Olvadozni kezdett,

Az én fagyos szívem.

Szerelemmel telt meg,

Az én bús életem.

 

Szerelem szikráját,

Ültetted szívembe.

S-napsugarat szórtál,

Szomorú lelkemre.

 

Ahogy olvadt szívem,

Már csöpögött a vágytól.

Akkor szenvedni kezdtem,

A megtartóztatástól.

 

De most már bízom benned,

Hogy csak az enyém leszel.

És beteljesül vágyunk,

Forrón egymásra találunk.

 

Hajdúszovát.2007.12.01.

 

 

 

.

 

 

 

Szomorú felhők közt,

Telt el az életem.

Villámként csapott rám,

A lángoló szerelem.

 

Szerelemnek lángja éget,

Perzseli szívemet, lelkemet

Csak veled lehetek boldog,

Mást soha nem szerethetek.

 

Úgy szeretlek téged,

Mint hold a csillagot.

Mely ott fent az égen,

Éjjel a napnál szebben ragyog!

 

Hajdúszovát.2008.05.