meszaroslajos60 blogja

      

 

Eljött megint Irén napja,

Már a negyedik telik nélküled.

Visszagondolok a múltra,

Milyen szép is volt veled.

 

Sok szép dolgot megéltünk mi ketten,

De a múltat veled el kellett temetnem.

Milyen kegyetlen cudar is az élet,

Élhettünk volna még együtt sok szépet.

 

De elszólított a szomorú halál,

Lelkem az óta nyugalmat nem talál.

Bolyongok, keringek egész évben,

Nem tudok kikötni soha a révben.

 

Ha felnézek az égre,

Fürkészve téged kereslek.

Vajon ott fent is oly szép,

Mint a földön volt életed?

 

Felidézem aggódó tekinteted,

Mellyel engem óvtál, vigyáztál.

A betegségtől engem féltettél,

Közben magadra nem vigyáztál.

 

Neved napján szívből kívánom,

Mennyországban is boldogság várjon.

Nyugodj békésen a ragyogó fényben,

Megőrizünk mindig a szívünkben!

 

 

Megjegyzés:Feleségem,emlékére 2010.10.20.

 

   

 

Mióta itt hagyott az én párom,

Azóta a poklok poklát járom.

Ritkán mosolyog rám a vidámság,

Az életem egy nagy szomorúság.

 

Egyedül tengetem életemet,

 Nem ismerhettem meg a szerelmet.

Magányosan járok a világban,

Nincsen részem már a boldogságban.

 

Ábrándozva fekszem én az ágyba,

Nem találom helyem a világba.

Céltalanul élem az életem,

Nincs számomra már igaz szerelem.

 

Vajon mikor ragyog fel csillagom?

 Szomorú szívemre vigaszt hozzon.

Szeretnék újra szerelmes lenni,

Szeretnék én újra boldog lenni.

 

Hajduszovát ,2007.12.10