mester-kép

 

 

 

"a szabadvers ráül a szívemre"

 

http://forum.poet.hu/beszelgessunk-a-szabadversrol

(2014. május 3. 19:30)

Hogy mi van a hallgatásom mögött?

Na, idefigyelj! Egy.

Nekem semmiféle alkotói válságom nincs.

Az elmúlt két évben,

de ezt úgy értsed, ahogy mondom,

minden áldott nap

legalább egy verset nem írtam meg,

ha esett, ha fújt.

De volt olyan például,

amikor három verset nem írtam

egy délelőtt leforgása alatt.

Hát persze az ilyen

én úgy nevezem „rohamok”

ritkák. Másrészt maga a kérdés is naív.

Egy igazi hallgatás az nem olyan, ami mögött

valami van.

Az én hallgatásom mögött – – – Hát kérlek,

ott hallgatás van.

Ameddig a fül elhall.

De olyan ám, mint őrszobán a KUSS után,

vagy mint egy halott csecsemő agyában,

vagy mint az első

csók után, mikor még

nem illik megszólalni,

mert a szájak

még magdeburgi féltekéknek érzik magukat:

ha ezt a megfeszített bambaságot ismered,

a minden másodperccel

tűrhetetlenebb s törhetetlenebb

csendjét a kölcsönös részvétnyilvánításnak,

hogyhát megint így egymásratalált két

s önmagát illetően legalábbis

107.

A baj

Hogy nincs Isten, veled is az a baj;

mint mindennel! Ha volna, egy kicsit

tán csak használna az ész vagy a szív,

a becsület, a munka vagy a jaj;

öreg érdem ezt-azt, vagy fiatal

erő tán csak kivívna, valamit,

ami nem foszlik, nem zsugorodik

semmivé az agy roncs álmaival.

De hát nincs (csak még nem mindenki tudja):

s nincs más, kihez fordúlni: ujra s ujra

kétségbeejt minden cél örök útja.

Mint veréb csőre a réműlt magot,

forgatnak szájukban a gyors napok…

Csoda, ha már tőled is borzadok?

(Lehet, szentségtörés, amit mondok, de nagyon változó színvonalúnak találom ezeket a szonetteket. Ez viszont tetszik.)

képzelődéseim macskája minden mozdulatot les

mi a macska ha nem készültség

talpának prémjében

biztosított körmök rugója

orrcimpáin remegő nedves illat

farkában rejtett izgalom

a macska éppúgy mint a rózsa 

benne az oximoron minden bája