Meseversek nem csak gyerekeknek
MũvészetFöldi, s égi
/Részlet a "Gyermek és a mókus" című, felnőtteknek is szóló meseversből. Nem kapcsolódik közvetlenül a történethez, azért kerülhet fel így külön./
Az emberek
Furcsa lények,
S mit leírok,
Tán nem tények,
Ám üzenetet
Tartalmaznak,
Mert kódoltak
Mindíg vannak.
Mint nyuszifül,
Ne légy konyult,
Ne aggódj,hogy
Túl bonyolult,
A szíveddel
Megfejtheted,
Míg az Élet
Lesz mestered.
De ha zavar,
Tanonc leszel,
Pökhendiség
Jól átölel,
Nem érted meg
A lényeget,
Í-re pontot
Csak az tehet,
Ki nem áll be
Hosszú sorba,
Legszebb álmát
Porba sújtva.
Emberek itt
Tülekednek,
Pár fillérért
Ölre mennek,
Lényegtelen,
Ami fontos,
S nincsen erre
Lélekorvos.
Infót ne várj
Neten, tévén,
Gyógymód ott van
Lelked mélyén.
Simán fellök
Apró lepke,
Míg magaddal
Harcolsz egyre,
Vedd le végre
Az álarcod,
Csak így lesz majd
A te harcod,
Ami nem más,
Mint az élet.
Küldjek róla
Egy fényképet?
Lesz rajta sok
Boldog ember,
És kezükben
Nincsen fegyver.
Egymástól ők
Mosolyt lopnak,
Sitten ülni
Mégse fognak.
Sorban állók,
Sosem várnak,
Hamis szóval
Csapdát ásnak.
Minek néznek,
Ha nem látnak?
Hiszen ők már
Benne állnak.
Ez a gödör
Egyre mélyül,
Jövő így majd,
Hogyan épül?
A szívükön
Oly rég hordják,
És nyáron is
Begombolják,
Jól sejted,hogy
Nagykabátot,
Elgáncsolnak
Jó barátot.
Persze ez így
Nem helytálló,
A barátság
Nem egy zászló,
Mit lobogtatsz
Agyba-főbe,
Büszkélkedve
Hordva körbe.
Ha már nem kell,
Elhajítod,
Tisztességet
Csak vonyítod,
Mint egy éhes
Ordasfalka,
S ha a Balsors
Rúg majd farba,
Nem lesz barát,
S érted nyúlva,
Mély gödörből,
Jól kihúzna.
Rajtad múló
Földi próba...
Beállsz e majd
Hosszú sorba,
Vagy „fényképen”
Velem leszel,
Szabadon ezt
Te döntöd el.
S habár szemünk
Nem láthatja,
Még Isten is
Ott lesz rajta,
Épp elég, ha
Szíved érzi,
Így lesz a kép
Földi, s égi.
Ha tényleg mesél a Csend
/Részlet a "Gyermek és a mókus" című meseversből. Nem kapcsolódik közvetlenül a történethez, azért kerülhet fel így külön./
Ha mesél a Csend,
Sosem néma,
Elmond mindent
Szót se szólva.
Fülelj nagyon?
Á, ez téves.
Meghallani
Fül nem képes.
De hát akkor
Hogyan lehet,
Mesél a Csend,
Hangok helyett?
Hallgathatja,
Akár bárki,
Nem kell más most,
Szíved tárd ki.
Ne csak cseppet,
Épphogy élve,
Az úgy bizony,
Mit sem érne.
Tárd ki pont úgy,
Mintha szállnál,
Gyerünk rajta,
Miért várnál?
Fedezz fel egy
Új világot,
Dobd fiókba
Emberbábot.
Többé veled
Sors nem játszhat,
Nézd már épül
Lélekvárad.
Mit sem ér úgy,
Ha csak kunyhó,
Csodát tehet,
Akár egy szó,
De csak akkor,
Ha Csend mesélt,
Jobb világnak
Adjunk esélyt.
A gyermek és a mókus 2.
Az első rész elérése:
https://blog.poet.hu/mesevers/a-gyermek-es-a-mokus
ZOLI
Figyelj tündér,
Tegyél csodát,
Legyél nekem
Szuper barát.
Én meg leszek
Ott kint mókus,
Ám de nem vagy
Ügyes mágus.
Neked soha
Az nem menne,
Költöztess át
Fürge testbe.
Pedig ez most
Minden álmom,
Ugrándozni
Kint a fákon.
Ügyes tündér
Csak úgy lennél,
Velem ilyen
Csodát tennél.
De nem vagy csak,
Ügyetlenke,
Ki ily csodát
Sosem tenne.
MESÉLŐ
Szegény tündért
Jól lehordta,
De a lelke
Nem hullt porba.
Kisfiúnak
Megmutatja,
Varázslással
Nincsen gondja.
Nem várt vele
Hosszú órát,
Varázsige
Tegye dolgát.
Perc se múlott,
Kezdte nyomban,
Csoda lángja
Máris lobban.
Megtörtént a
Lélekcsere,
Mókustestbe
Került bele,
Nem más,mint a
Gyermeklélek,
Emberdolgok,
Véget érnek.
Este fázna,
Nem lesz paplan,
Nem mond mesét
Anyu halkan.
Mindez még nem
Érdekelte,
Apró testből
Ledöbbenve,
Lesett ki a
Nagy világra,
Csodaajtó
Nincs már zárva.
/A folytatásból megtudhatjuk mi történik a kis mókus lelkével Zoli testében, és édesanyja hogyan reagál a változásra./
A gyermek és a mókus
Fürge mókus
Ugrándozott,
Ágról-ágra,
Mert így szokott.
Szabadon él,
Dolga semmi,
Nem parancsol
Neki senki.
Ifjú gyermek
Kipécézte,
Szobájából
Egyre nézte.
A szívében
Kapott helyet,
Kis mókusból
Barát lehet?
„De jó neki.”
Irígykedett,
Jön az este,
S bármit tehet.
Itt bent bezzeg
Aludni kell,
Álommanót
Nehezen lel.
Jó sok fagyit
Inkább enne,
Ó bár egyszer
Mókus lenne.
Szökkenne ő
Fáról, fára,
Lenne biztos
Sok pajtása.
De gyermekként
Elég durci,
A suli meg
Olyan uncsi.
Van úgy gyakran,
Berzenkedne,
S jó fiúcskát
„Vágja zsebre”.
A társait
Megvicceli,
Orcájukat
Sárral keni.
Beleharap
Uzsijukba,
Tornacipőt
Jól eldugja.
Szóval nem volt
Egy kis angyal,
„Élénk gyermek,
Nincs itt nagy baj.”
Ezt mondta rá
Keresztanyja,
Lovat alá
Néha adja.
Anyu óvná
Állva mellé,
Szeretettel
Átölelné.
Ő ez alatt
Csokit enne,
Pedig már dél
Közel lenne.
Soha többé
Főzeléket,
Egész nap csak
Édességet.
Ezek jártak
Kis fejében,
Míg a mókus
Éppen tétlen.
Nem szundizott
Ócska szánon,
Üldögélt csak
Tölgyfa ágon.
/A folytatásban a gyermek,szeretne a mókussal helyet cserélni. Mi van, ha ez sikerül, ám aztán nem lehet visszacsinálni? Vajon milyen élete lehet egy kis mókusnak embertestben, és egy gyermeknek távol édesanyjától?/