Meseversek nem csak gyerekeknek

Irodalom
Denn•  2021. november 29. 14:34

Földi, s égi

/Részlet a "Gyermek és a mókus" című, felnőtteknek is szóló meseversből. Nem kapcsolódik közvetlenül a történethez, azért kerülhet fel így külön./

Az emberek

Furcsa lények,

S mit leírok,

Tán nem tények,


Ám üzenetet

Tartalmaznak,

Mert kódoltak

Mindíg vannak.


Mint nyuszifül,

Ne légy konyult,

Ne aggódj,hogy

Túl bonyolult,


A szíveddel

Megfejtheted,

Míg az Élet

Lesz mestered.


De ha zavar,

Tanonc leszel,

Pökhendiség

Jól átölel,


Nem érted meg

A lényeget,

Í-re pontot

Csak az tehet,


Ki nem áll be

Hosszú sorba,

Legszebb álmát

Porba sújtva.


Emberek itt

Tülekednek,

Pár fillérért

Ölre mennek,


Lényegtelen,

Ami fontos,

S nincsen erre

Lélekorvos.


Infót ne várj

Neten, tévén,

Gyógymód ott van

Lelked mélyén.


Simán fellök

Apró lepke,

Míg magaddal

Harcolsz egyre,


Vedd le végre

Az álarcod,

Csak így lesz majd

A te harcod,


Ami nem más,

Mint az élet.

Küldjek róla

Egy fényképet?


Lesz rajta sok

Boldog ember,

És kezükben

Nincsen fegyver.


Egymástól ők

Mosolyt lopnak,

Sitten ülni

Mégse fognak.


Sorban állók,

Sosem várnak,

Hamis szóval

Csapdát ásnak.


Minek néznek,

Ha nem látnak?

Hiszen ők már

Benne állnak.


Ez a gödör

Egyre mélyül,

Jövő így majd,

Hogyan épül?


A szívükön

Oly rég hordják,

És nyáron is

Begombolják,


Jól sejted,hogy

Nagykabátot,

Elgáncsolnak

Jó barátot.


Persze ez így

Nem helytálló,

A barátság

Nem egy zászló,


Mit lobogtatsz

Agyba-főbe,

Büszkélkedve

Hordva körbe.


Ha már nem kell,

Elhajítod,

Tisztességet

Csak vonyítod,


Mint egy éhes

Ordasfalka,

S ha a Balsors

Rúg majd farba,


Nem lesz barát,

S érted nyúlva,

Mély gödörből,

Jól kihúzna.


Rajtad múló

Földi próba...

Beállsz e majd

Hosszú sorba,


Vagy „fényképen”

Velem leszel,

Szabadon ezt

Te döntöd el.


S habár szemünk

Nem láthatja,

Még Isten is

Ott lesz rajta,


Épp elég, ha

Szíved érzi,

Így lesz a kép

Földi, s égi.

Denn•  2021. november 21. 13:45

A gyermek és a mókus 2.

Az első rész elérése:

https://blog.poet.hu/mesevers/a-gyermek-es-a-mokus


ZOLI

Figyelj tündér,

Tegyél csodát,

Legyél nekem

Szuper barát.


Én meg leszek

Ott kint mókus,

Ám de nem vagy

Ügyes mágus.


Neked soha

Az nem menne,

Költöztess át

Fürge testbe.


Pedig ez most

Minden álmom,

Ugrándozni

Kint a fákon.


Ügyes tündér

Csak úgy lennél,

Velem ilyen

Csodát tennél.


De nem vagy csak,

Ügyetlenke,

Ki ily csodát

Sosem tenne.


MESÉLŐ

Szegény tündért

Jól lehordta,

De a lelke

Nem hullt porba.


Kisfiúnak

Megmutatja,

Varázslással

Nincsen gondja.


Nem várt vele

Hosszú órát,

Varázsige

Tegye dolgát.


Perc se múlott,

Kezdte nyomban,

Csoda lángja

Máris lobban.


Megtörtént a

Lélekcsere,

Mókustestbe

Került bele,


Nem más,mint a

Gyermeklélek,

Emberdolgok,

Véget érnek.


Este fázna,

Nem lesz paplan,

Nem mond mesét

Anyu halkan.


Mindez még nem

Érdekelte,

Apró testből

Ledöbbenve,


Lesett ki a

Nagy világra,

Csodaajtó

Nincs már zárva.


/A folytatásból megtudhatjuk mi történik a kis mókus lelkével Zoli testében, és édesanyja hogyan reagál a változásra./

Denn•  2021. november 17. 16:42

A gyermek és a mókus


Fürge mókus

Ugrándozott,

Ágról-ágra,

Mert így szokott.


Szabadon él,

Dolga semmi,

Nem parancsol

Neki senki.


Ifjú gyermek

Kipécézte,

Szobájából

Egyre nézte.


A szívében

Kapott helyet,

Kis mókusból

Barát lehet?


„De jó neki.”

Irígykedett,

Jön az este,

S bármit tehet.


Itt bent bezzeg

Aludni kell,

Álommanót

Nehezen lel.


Jó sok fagyit

Inkább enne,

Ó bár egyszer

Mókus lenne.


Szökkenne ő

Fáról, fára,

Lenne biztos

Sok pajtása.


De gyermekként

Elég durci,

A suli meg

Olyan uncsi.


Van úgy gyakran,

Berzenkedne,

S jó fiúcskát

„Vágja zsebre”.


A társait

Megvicceli,

Orcájukat

Sárral keni.


Beleharap

Uzsijukba,

Tornacipőt

Jól eldugja.


Szóval nem volt

Egy kis angyal,

„Élénk gyermek,

Nincs itt nagy baj.”


Ezt mondta rá

Keresztanyja,

Lovat alá

Néha adja.


Anyu óvná

Állva mellé,

Szeretettel

Átölelné.


Ő ez alatt

Csokit enne,

Pedig már dél

Közel lenne.


Soha többé

Főzeléket,

Egész nap csak

Édességet.


Ezek jártak

Kis fejében,

Míg a mókus

Éppen tétlen.


Nem szundizott

Ócska szánon,

Üldögélt csak

Tölgyfa ágon.


/A folytatásban a gyermek,szeretne a mókussal helyet cserélni. Mi van, ha ez sikerül, ám aztán nem lehet visszacsinálni? Vajon milyen élete lehet egy kis mókusnak embertestben, és egy gyermeknek távol édesanyjától?/