A gyermek és a mókus

Fürge mókus

Ugrándozott,

Ágról-ágra,

Mert így szokott.

Szabadon él,

Dolga semmi,

Nem parancsol

Neki senki.

Ifjú gyermek

Kipécézte,

Szobájából

Egyre nézte.

A szívében

Kapott helyet,

Kis mókusból

Barát lehet?

„De jó neki.”

Irígykedett,

Jön az este,

S bármit tehet.

Itt bent bezzeg

Aludni kell,

Álommanót

Nehezen lel.

Jó sok fagyit

Inkább enne,

Ó bár egyszer

Mókus lenne.

Szökkenne ő

Fáról, fára,

Lenne biztos

Sok pajtása.

De gyermekként

Elég durci,

A suli meg

Olyan uncsi.

Van úgy gyakran,

Berzenkedne,

S jó fiúcskát

„Vágja zsebre”.

A társait

Megvicceli,

Orcájukat

Sárral keni.

Beleharap

Uzsijukba,

Tornacipőt

Jól eldugja.

Szóval nem volt

Egy kis angyal,

„Élénk gyermek,

Nincs itt nagy baj.”

Ezt mondta rá

Keresztanyja,

Lovat alá

Néha adja.

Anyu óvná

Állva mellé,

Szeretettel

Átölelné.

Ő ez alatt

Csokit enne,

Pedig már dél

Közel lenne.

Soha többé

Főzeléket,

Egész nap csak

Édességet.

Ezek jártak

Kis fejében,

Míg a mókus

Éppen tétlen.

Nem szundizott

Ócska szánon,

Üldögélt csak

Tölgyfa ágon.

/A folytatásban a gyermek,szeretne a mókussal helyet cserélni. Mi van, ha ez sikerül, ám aztán nem lehet visszacsinálni? Vajon milyen élete lehet egy kis mókusnak embertestben, és egy gyermeknek távol édesanyjától?/