Talán még el is hiszem

Hiszem, szeretnélek


Van az a konkrét érzés, amikor legbelül tudta, hogy bármennyire is csodás lenne, ez nem a megfelelő idő. Mikor pedig nem sikerül ahelyett, hogy átvenné a hatalmat a megnyugvás, egy negatív érzés tölti el pedig tudta ha sikerül is akkor sem lett volna olyan...


Bátran hiheted, te vagy életed ura,
megnyerhetsz magad ellen minden csatát, 
s újra végig hallgathatsz minden vitát,
mégis lángba borít egyetlen szál gyufa. 

A legnagyobb lángokat sosem mi hozzuk,
csak éltetjük míg végül felemészt,
akárcsak égi vihar a tengerészt,
s ezt a tüzet mégis a végsőkig áldjuk.  

 
Az igazság az, hogy a legkegyetlenebb rémálmot is könnyűszerrel túlragyogja egy csodaszép, kósza ábránd. 


De ebben a tűzben mi boldogan élünk,
aztán csak egy üres lélek marad hátra, 
eme térben feladatunk, hogy békét vigyünk. 

Nem mi döntöttünk arról, hogy itt az idő,
annyit tehetünk, hogy magunknak hiszünk,
s ha nagyon fáj, még mindig lehetsz költő.   


A szerelem mindig hagyni fog magából egy darabot hátra. Ez a darabka, habár fájó esélyt ad arra, hogy újra szeressünk.