MELINDA VERSEI2

Ne hidd, hogy sírok érted én,
Már nem fáj érzem szívem mélyén.
Légy boldog s éld életed,
Én is ezt teszem s elfeledem emléked.

Ne hidd, hogy álmatlanok lesznek éjszakáim,
Nem érsz te annyit, hogy érted bánatossá tegyem napjaim.
Bár egykor nagyon szerettelek,
Most mégis elfeledlek.

Veled hajnali harmatos réten,
Sétálnék harmattól nedves lábbal kéz a kézben.
S miközben rád vágyom csak álmodom,
Vágyakozom vagy csak álmodom?

Már nem tudom mi a való és álom,
Szívem csak zakatol s a mámort várom.
Szemedbe nézve ziháló kebellel rebegve súgni szeretlek,
Szeretlek, imádlak testemből-lelkemből csak szeretlek.

Szemedben hajnali harmat csillanása
Szerelmes szíved szívem lángra gyújtsa.
Szerelmes szívem nem vár kiigazításra,
Szeretlek imádlak, téged mindig várlak.
S miközben rád vágyom csak álmodom,
Vágyakozom vagy álmodom?

Szívem kívánja érezni szíved dobbanását,
Bőröm kezed lágy tapintását,
Testem testedet, ajkam ajkadat,
Akkor is ha mindez csak emlék marad.

Égek a vágytól testem forróság járja át,
Miközben gondolok rád.
Szívem börtönbe zártad egyedül érted dobog,
A szerelem lángja érted lobog.

Vágyom érezni forró csókod lágy érintésed,
Vágyom érezni miként testemhez ér tested.
Legalább ezt a gyönyört add nekem,
Hisz te lettél nekem az életem.