MELINDA VERSEI2

Zöld szemű srác hozd el nékem a nyarat,
Mert szívemben már rég vihar támadt.
Tudom én jól, hogy szívem csak érted dobog,
S érzem, hogy csak veled lenne boldog.

Bolond szívem szüntelen zakatol,
De nem lehetsz már enyém tudom jól.
Mégis szeretlek várom, hogy lássalak,
Szeretlek hiába adtad szíved már rég másnak.

Szívemben fekete bánat
Szomorú lelkemmel vártalak
Reménnyel, imával, ábránddal
Álmodozó vasárnap hajnalon....
Gyötrelmes bánatom, hogy nem látlak visszajött.
Mióta nem látlak nekem fekete a vasárnap.
Lelkembe bánat nőtt
Könnyes a szemem a hajnali harmat
Fekete vasárnap.
Fekete leplet lenget a szellő felettem
Gyere hozzám el kedvesem.
Ezer színű Virágok a fejem felett
Nézz rám már nem szenvedek.
Gyere el, hogy utoljára lássam gyönyörű szemed
Még egyszer lássalak mielőtt végleg elmegyek.
Ne félj tőlem borulj a koporsóm fölé
Könnyeiddel áztasd a virágokat felettem
Hogy áldhassalak holtamba is örökre.

Veled hajnali harmatos réten,
Sétálnék harmattól nedves lábbal kéz a kézben.
S miközben rád vágyom csak álmodom,
Vágyakozom vagy csak álmodom?

Már nem tudom mi a való és álom,
Szívem csak zakatol s a mámort várom.
Szemedbe nézve ziháló kebellel rebegve súgni szeretlek,
Szeretlek, imádlak testemből-lelkemből csak szeretlek.

Szemedben hajnali harmat csillanása
Szerelmes szíved szívem lángra gyújtsa.
Szerelmes szívem nem vár kiigazításra,
Szeretlek imádlak, téged mindig várlak.
S miközben rád vágyom csak álmodom,
Vágyakozom vagy álmodom?

Szívem kívánja érezni szíved dobbanását,
Bőröm kezed lágy tapintását,
Testem testedet, ajkam ajkadat,
Akkor is ha mindez csak emlék marad.

Égek a vágytól testem forróság járja át,
Miközben gondolok rád.
Szívem börtönbe zártad egyedül érted dobog,
A szerelem lángja érted lobog.

Vágyom érezni forró csókod lágy érintésed,
Vágyom érezni miként testemhez ér tested.
Legalább ezt a gyönyört add nekem,
Hisz te lettél nekem az életem.