Együtt kéz a kézben

Éjjel már nem jár senki az utcán,
Csak egyedül én sétálok némán.
Arcomat keserû könnyek áztatják,
Szívemet bánat súlyai nyomják.

Egy öreg fa tövében megállok,
Az elmúlt boldogságra gondolok.
Hangosan szívbôl zokogok,
S közben a fa tövében a földre rogyok.

Hírtelen lépteket hallok közeledni,
Szívem elkezd zakatolni.
Felnézek s látom kezed nyújtod,
S hallom a hogy nevem szólítod.

Majd szorosan magadhoz ölelsz s kezeddel letörlöd könnyeimet,
Fülembe súgod, hogy rossz volt nélküled.
Gyengéd csókot hintesz ajkamra,
Szemembe nézel közben suttogod soha többé nem hagysz magamra.

Együtt kéz a kézben folytatjuk utunkat,
Mindketten örökre temetve keserû múltunkat.
Boldogan tekinve a közös jövôbe,
Perzselô lánggal szívünkbe.