melinda 2013 -as versei

Mikor kis csillagok ragyognak a sötét éjben,
Álmod őrzöm halkan csendben.
Nézem ahogy alszol s meg simítom arcod,
Lágyan megpuszilom homlokod.
Sok minden vár még rád tudom,
De hogy bántódás érjen soha nem hagyom.


Édes kislányom Te vagy az életem,
Aggódás, könnyek s legfényesebb kincs
szívemben.
Fontosabb vagy az életemnél is,
Érted képes lennék akár meghalni is.

Mosolyod s kacagásod beragyogja életem,
A legdrágább kincs te vagy nekem.
Ha sírsz lelkem zokog szívem sajog,
Mindent megadnék, hogy egy légy nagyon
boldog.

Lemondok inkább mindenről csak ne légy
soha szomorú kislányom,
Ha kell akár meg is halok csak te légy
egészséges kis angyalom.
Soha nem engedem, hogy bárki bántson
téged,
Nem engedem, hogy nyugtalan legyen
szíved.
Nem engedem, hogy életed gondokkal teli
legyen,
Ha kell cserébe adom az életem.

/ Drága kislányomnak, Kimberlinek, aki a legfényesebb kincs az életemben és legnagyobb boldogságom. (L) )

Eljött az év utolsó napja,
Vidáman várja az új évet apraja nagyja.
Harsong a trombitaszó zene fokozza a hangulatot,
Tégy most félre minden gondot.
Szívedbe költözzön vidámság arcodra mosoly,
Légy bári és élj bárhol.
S mikor éjfélt üt az óra és durran a pezsgô,
Kívánom a legjobbakat hozza számodra az új esztendô.
Sikerekben, Boldogságban, Egészségben gazdag Új esztendôt kívánok,
Szerencse, öröm kísérje az év összes napján minden napod!

Akár fehér a karácsony akár nem,
Tiszta szeretet ragyogjon szívedben,
Boldgság s legyen vendéged,
S maradjon örökre nálad még éled életed.
Csendüljön fel szívedben az ének,
Jóság kísérje minden tetted!

Légy bárki és élj bárhol a nagyvilágban,
Szegénységben vagy gazdagságban.
Áldott Békés karácsonyt kívánok Neked,
Vidámság s boldogság tegye meghitté Ünneped!

_________________________________

Ezúton kívánok Nektek és szeretteiteknek Áldott Békés Boldog Karácsonyt, és Sikerekben, egészségben gazdag Boldog Új esztendôt! :)

Éjjel már nem jár senki az utcán,
Csak egyedül én sétálok némán.
Arcomat keserû könnyek áztatják,
Szívemet bánat súlyai nyomják.

Egy öreg fa tövében megállok,
Az elmúlt boldogságra gondolok.
Hangosan szívbôl zokogok,
S közben a fa tövében a földre rogyok.

Hírtelen lépteket hallok közeledni,
Szívem elkezd zakatolni.
Felnézek s látom kezed nyújtod,
S hallom a hogy nevem szólítod.

Majd szorosan magadhoz ölelsz s kezeddel letörlöd könnyeimet,
Fülembe súgod, hogy rossz volt nélküled.
Gyengéd csókot hintesz ajkamra,
Szemembe nézel közben suttogod soha többé nem hagysz magamra.

Együtt kéz a kézben folytatjuk utunkat,
Mindketten örökre temetve keserû múltunkat.
Boldogan tekinve a közös jövôbe,
Perzselô lánggal szívünkbe.

Csendes éjjelen vágyak szállnak útra,
Mint fehér galambok újra s újra,
Dobban a szív s megpendül húrja,
Soha vissza nem tekintve a múltra.

Vágyom rád s vágyom ölelésedre,
Kristálytiszta tekintetedre lágy érintésedre,
S hogy fülembe súgd szeretlek,
S akkor én téged senki miatt el nem engedlek.

Izzó vágy járja át szívemet s lelkemet,
Édes emlékek merengnek bennem s elvarázsolják szívemet,
Múltam már megfakult és soha nem gondolok rá,
Csak tiéd a szívem s csak te tehetnéd boldoggá.

Vágyom rád, mint még senki másra,
Lelkemet lágyan simitó mhangodra,
Gyengéd s tûzes ölelésedre,
Ôszintén s tisztán szeretô szívedre.