Taxis mesélte

A taxiba egy erős testalkatú 35-40 közötti férfi szállt be,
 Öltönyben, nyakkendőben volt, de látszott rajta kellemetlen öltözet számára, útközben ki is gombolta az ingét és engedett a szorításon.

A címet egy céduláról olvasta , egy Pesterzsébeti utcát mondott be.

Mellém ült és beszédesnek bizonyult.

-Ismeri az utcát?

-Igen, már vittem oda utast.

-Tudja nem voltam még ott, most megyek először!

-Szép kertes házak vannak arra.

-Igen, na kíváncsi vagyok.

-Találkozó?

-Igen!De most juttatja eszembe, virágot nem vettem, tud közelben egy virágüzletet, amelyik ma is nyitva tart?

-Hogyne, úgy öt percnyire, arra kanyarodok.

-Látja, ha erről nem beszélünk, még odaállítok üres kézzel!

Megálltam a virágüzlet előtt,kb 2 perc múlva egy hatalmas rózsacsokorral szállt vissza a kocsiba.

-Ez, igen, gyönyörű csokor!

-Az eladótól tíz szálat kértem, de azt mondta 14 szálat ad, a 4 szálat fél áron adta oda, szóval azért sikerült ekkorára.

A ház előtt megálltam, a férfi kiszállt és egy százas borravalót adott.

Egy hét múlva ismét jött, csak annyit kérdezett amikor beszállt:

-Emlékszik még a címre?Ugyanoda megyünk.

-Természetesen, ez nálunk alapvető.

-Sok fuvarja volt ma?

-Á, ilyen jó időben alig,ha esik nekünk az a "jó idő", akkor több az utas, ma is veszünk virágot?

-Persze, ugyanott legyen szíves megállni, szerintem már engedményt is kapok.

-Lassan törzsvendéggé válik.

-Valahol egy édességboltot is tud út közben ?

-Igen, a virágbolttal majdnem szemben.

-Tudja mindketten szeretjük az édességet, de gondolom látni is rajtam?

-Nekem erről az jut eszembe: ami az életben jó, az vagy hizlal, vagy tilos!

-Nagyon jó mondás , ezt megjegyzem magamnak!

Bevásárolt, a szokásos rózsán kívül nagy méretű bon-bont is vett.

-Meggyel töltött, ez nagyon finom,  konyak meg dob rajta.

-Igen ismerem, valóban nagyon finom.

Megérkeztünk, a borravaló a szokásos volt és azzal köszönt el:

-Jövő vasárnap is szolgálatban lesz?

-Igen.

-Akkor majd hívom!

A következő  hét végén is kivittem Erzsébetre, de legközelebb gyümölcsöt vásárolt és annyit fűzött hozzá:

-Tudja ő nagyon szereti a banánt és a narancsot.

Ez így ment vagy három hónapon át.

Egyszer egy nagyobb csomagot hozott magával a kocsiba és nagy örömmel újságolta, ajándékot is hozott.A virág és az édesség persze nem maradhatott el.

Egy hónapig nem hívott.

A taxiállomáson szállt be és nem tűnt boldognak.

- Erzsébetre?- kérdeztem bizonytalanul?

-Nem! Budára megyünk a Frankel Leó útra.

-Virág?-kérdeztem,meglehetősen bizonytalanul.

-Nem, köszönöm!

-Szóval vége?-érdeklődtem óvatosan.

-Igen- mondta szomorúan.

Láttam a visszapillantóból küszködik a könnyeivel, majd  elővett egy papírzsebkendőt, megtörölte az arcát és csak annyit mondott:

-Képzelje,  az én Józsim, visszament a feleségéhez!

Az út hátralevő részét végig hüppögte...