Találkozásom Adyval

A padon ültem a ligetben, olvasgattam,
az avarban csöndes lépéseket hallottam,
mellém,egy középmagas férfi telepedett,
később velem spontán, beszédbe  elegyedett
"Látom,a  kezében a kötetet,meglestem,
hogy verseket olvas,ami igazán remek,"
"Igen, én valóban kedvelem a verseket,
van aki zenét szerez,rajzol,vagy festeget,"
De most,...ez nem lehet igaz,újból megnézem,
egyáltalán nem feltűnően, csak diszkréten.
"Ön nagyon hasonlít az  egyik kedvencemre,
Tudja,ő Ady,hogy is gondolhattam ilyenre."
"Igen,én vagyok,tudom ezzel most megleptem,
és bocsánat, hogy itt magányában meglestem,
Tudja ma Pétertől kaptam egy hét kimenőt,
hosszú évek óta gyűjtöm hozzá az erőt.
Szóval, hajtott a kíváncsiság,visszajöttem,
hosszú idő óta a fejem  azon törtem,
milyenné válhatott azóta az én  hazám,
hol nyugszik ki kedves nekem,anyám és apám
"A válaszommal valószínűleg  meglepem,
ami kihalóban van felénk, a szeretet,
de más gonosz dolgok is napfényre kerültek,
és őrült indulatok egymásnak feszülnek...
Bizony nem könnyű távol tartania magát
az embernek rossz dolgoktól és azok szavát
meghallani,kik a helyes utat kutatják,
és megtalálni őket, kik meg is mutatják.
Az évtizedek falják az embert,elfásul,
mások magasröptű pályát futnak be,bámul
az ember,még alig hullott ki a tejfoga,
mégis övék a dobogó legfelső foka".

Csak annyit láttam,hosszú ballonja takarta,
ahogy lépteit távozóban szaporázta...
Évek teltek el,de  a szemében a kérdés,
miért, ugyanúgy benne volt, mint a féltés

Csapatom feljutott a megyeibe,s ülök
a páholyban,vasárnap, persze nem magamban,
békésen szotyolázok és néha fütyülök.
és hogy lássák, tartom a kezem a magasban.

Szóval béke van itt nálunk, mondhatni béke,
bár néha felnézek  égre, az  vajon kék-e?


A verset a következő idézet ihlette:
"Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom."
Az idézet Ady Endre Harc a Nagyúrral című veséből való