maxika blogja

Én a szemedben  önmagam látom,s esdeklő
pillantással lesem,pupillám hátsó falán
pislákol-e még, az oly régóta veszteglő
remény,legszívesebben visszafordítanám
vakvágányra futott sorsom új dimenziók
mentén és torkaszakadtából ordítanám,
elég volt veletek megkövült konvenciók,
oly mélybe vittetek,de most megfordítanám
szerepem,s a kullogóból, élni akaró,
már büszke férfi,ennél több, valódi ember
leszek,s ehhez vénáig ható, felkavaró
pillantásod is elég,csak egyetlen egyszer...


( olyan okos mobilom van, hogy egy óvatlan pillantban kitöröltem-véletlenül- ezt a főoldalon megjelent versemet)