maxika blogja

                A találkozó

Hivatalosan még nem váltak el, különélnek

Carmen az emeleten, Péter a földszinten

Mindenki kérdezte, miért is történt mindez

Ennyi baj, mindenhol előfordul, s legyintesz

Ma elkezdek keresni, kell nekem egy férfi

Nem akarok egy életet így leélni

 A randivonalon, még ma beregisztrálok,

 Elég volt egyedül, tovább nem hezitálok

Azt mondta Robi, a randivonal a legjobb

Persze gondolom, ez nem  lesz egy  sétagalopp

A legtöbb nő csal a súlyával és korával

Nem szeretnék egy száztíz kilóst, nagy tokával

Délután írt, az egyik, igen szimpatikus

Nem jó!  Este nyolcig van nyitva, ő patikus

De van itt egy kedves, közeli, jó modorú

Azt írja: mostanában magányos, szomorú

Nem akarom elkiabálni, de  van valaki

Pesti, szőke,válik sőt,  még Rákospataki

Azt írja: szeretetre és békére vágyom

Karaktere: mi szívemen,  az  a számon!

Korban passzolna hozzám, ő is pont negyvenes

Múltkor írt egy pasi, ha-ha, volt, vagy hetvenes

Rendben,  találkozástól nem zárkózna el

Ám ha csúnya, az ember legfeljebb egyet nyel

 Kérdi, lenne alkalmas időpont a héten?

 Fel kellene öltöznöm a randira szépen

Igen, már úgy is szeretném élőben látni

 Igaz, így  elsőre, úgysem  fogom imádni

Adok  időpontot, ne mondja, halogatom

Addig a billentyűket sem kell nyomogatnom

De kellene nekem egy új kosztüm és blézer

Hogy  hívják,micsoda véletlen, ő is, Péter

Szombaton este hétkor lesz a találkozó

Bár az előérzetem, most így  váltakozó

Igazából szeretnék  már, egy szép nőt végre

Jó, azért  nem törekszem tökéletességre

A végén még elkések, azonnal hét óra

Illik időben menni egy  találkozóra

Éppen indul a ház elöl, látom Péter

Megkérem egy darabig: légy szí, vigyél el

Természetesen, én is éppen most  indulok

Bevallom neked, lehet nem látszik, izgulok

De meg is érkeztem, én csak idáig jöttem

De sietek is, mert látom már elmúlt ötven

 Hisz ez az Orchidea Panzió! Te jó ég!

 Ez lehetetlen, ne mond, Te is ide jöttél!

Ezért volt hát, a hátsó üléseden virág

Ilyen nem létezik komolyan, te atyavilág

A főpincér fél kettőkor szólt: Kérem zárunk!

Elnézést mi csak ülünk itt és bámulunk

A boldogságtól mindjárt csinálok egy tótágast

Portás! Egy szobát kérek, de franciaágyast !

! egy korábbi zsengém)

Hiányzol nekem mérhetetlenül

Először arról álmodtál, kis kuckó, kis ágy

Bevillan a képbe ahogy hajad rám omlott

Vers-akt alkonyfényben

alkonyfény világítja meg tested
sziluetted belengi az estet
lényed besugározza a teret
micsoda kontúr micsoda keret

hajlatok vállad és a domborok
melleid gömbje mint a bonbonok
tomporod lankás dombízű csoda
egy mesteri kéz rajzolta oda

csípőd hajlatán megtorpan a fény
elkalandozok nyakad ösvényén
hajzuhatagod leomló szépség
szemeid elveszejtő mély kékség

istenadta szépség karcsú termet
festő nem festhetne ennél szebbet
minden este érezhetlek Téged
adja Ég sohase érjen véget