maxika blogja

Személyes
maxika•  2013. január 28. 14:51

Agglegénységem története

   

   Agglegénységem története

    

     a társkeresőn kik keresnek,

  magukat jólszituáltnak nevezik,

     mások cselesen, párjukat

 tisztes egzisztenciával keresik,

 a jelentkezők neve persze titkos,

bár ki kínálja magát nem biztos,

 hogy karcsú mint egy  szupermodell

 ám legyen kocsid,  valami új modell,

 ha bankkártyád visa vagy expressz

  respekted így biztosan meglesz

bár személyiséged teljesen normál,

  de elválaszt a társadalmi morál

 így  tudom boldog nem lennél velem

       maradok  így hát   egyedül

 

mert  én csak   a mesebeli tücsök vagyok

        aki télen nyáron  hegedül

 

maxika•  2013. január 28. 11:17

Szivárvány( csepp vers)

   

                                                       Szivárvány   

   

                                                            Az

                                                            eső

                                                          eleredt

                                                     ugyanolyan

                                                 gyorsan megrekedt

                                               utána        szivárványt

                                             hatalmas   ívűt      épített

                                        kéket ,sárgát,pirosat,gyönyörűt

                                     földreomló hatalmas  izzó  félnapot

                                  lehajló ágát már-már kezeddel elkapod

                                  de mire odaérsz ráeszmélsz , csoda volt,

                                    ahogy felocsúdsz, már elkápráztatott

                                       milyen fényes és magas volt

                                          bájos, mint a telihold éjjel

                                            de, mint ő is elfogy,

                                                  ez az ő sorsa

                                                       ez lett a

                                                         végső

                                                           szó.              

   

                                          

maxika•  2013. január 28. 11:15

Így lett vége

 

          Így lett vége

 

                   

                            

  

   Elment, mert elengedted

     de még itt van, érzed

   Eltünt,de talán  nem örökre,

    mert még benned él

   Várod, hogy hív, majd vár,

     beszéltek, te meg ő

   Feleszmélsz,mert elfogyott

      az oly fontos levegő

   Elment,mert elengedted,

  de sejted:gondol majd rád?

  Elfelejted,valóban, gondolod

      csak úgy élsz ezután?

   Elment , mert elengedted

       de tudod-e mi vár?

       Elfelejteni reméled

 vagy  gondolod, megbocsát?

 Igaz egyedül vagy, de tudod

     ő ott maradt  védtelen,

         rájössz-e vajon

       a Teremtő akarta,

        vagy a  véletlen?

 

maxika•  2013. január 28. 11:12

Keringő háromnegyedben

                            Keringő háromnegyedben

    

      az                                                                            láncol

         egész                                                                egymáshoz

              olyan                                                        minket     

                       mint                                             amely

                          amikor                                  perc,

                                egy                             öt

                                       keringőt         csak

                                                 táncolsz

    Ó                                                                                         lánc

      pedig                                                                              a

             ez                                                                      gyöngyöket

                csak                                                        mint a

                        egy                                      összeköt,

                               egyszerű               éppúgy

                                                tánc, de                             

     ez                                                                                   valóság

        csak                                                                          a

              pár                                                            számunkra     

                  percnyi                                            eltűnik 

                        forgás és                           ezalatt 

                                     semmi           de      

                                                más,