Ripli lászló blogja

Sötét felhők tornyosultak a víz áztatta partok fölött,
fák suhogása, patak, folyó morajlása
súgta: az értelem elszökött.
Oh, Te szegény táj, melynek földjét több ezerszer áztatta vér,
hideg csillagzatod kihűlt mezők, testek mentén,
ki ez újabb veszélyt látta volna: nincs olyan vén.
Tested ordas farkasok állták körül,
szimatot fogva, osonva, falkában vadásztak
rád: senki sem menekül.

Hatalmas földek, völgyek, hegyek, melyeket a csorgó nyál
jogtalanul birtokol, angol, francia, német, olasz, spanyol
erővel vették el: tettek birtokul.
Óceánok, tengerek, szorosok, melyre a nagy medvének fájt
a foga, izzadt tenyere, s a rettentő kérdés, melyet félve
tett fel minden ember: szenved "Európa beteg embere"?
Mindent a gúny, az érdek, a gazdaság ural,
nem érdekelte Őket semmi, csak gazdagabbak legyenek
még egyúttal: Pénzük ezentúl a bankjukban fial.

Hírek érkeztek, riadalom kelt Európa szerte,
trónörököst egy gyáva féreg csalta
tőrbe: vérben nyugszik Ferdinánd és neje.
Mily bűn, átok tett, felháborító, aljas merénylet,
mely a meggondolatlan casus bellihez vezetett,
nagyhatalmak szemében: csak örömkönnyek csepegtek!
Morajlott a tömeg, zengtek a fájdalmas, vérlázító
szavak, ki volt az, ki először fegyvert
fogott: háborúba ész nélkül rohannak!

Szegény, elnyomott, kihasznált, meggyötört magyar
nép, kit csak érdekből vezettek csatába, megtévesztésnek
volt értelme: a szívességnek volt bizony felára.
Hisz ép ésszel ki gondolná, hogy ember jó kedvére
indul csatába, volt egy szomszéd, ki mellett szót
emelt: Tisza István kormánya.
A gőg, a pénz, s a bankárok bizony nem hallgattak
szavára, az érdes szavak, fák árnyékában megbúvó
titkos érdekek: lesz minden magyar kárára.

Csak folyt a vér, ömlött, áztatta az ismeretlen földeket
értelmetlenül, hisz amiért harcoltunk, nem nekünk
szánták: S ez így volt kezdettől.
Undorító, gőgös háború a megszálló, elnyomó
nemzetért, még hogy testvér az, ki minden
nap: csak kapkod a fegyverért.
És Te szegény nép, ki mindig csak sodródtál
az árral, ki mindig becsületesen törődtél Isten
adta gyönyörű hazáddal: elvesztél.

Nagy medvére bús szín, vörös költözött, ki harcolt
gyáván ölték, büszkén estek el fehérként, ordas farkas
szimatolgat: éljenek csak bolsevikként.
Ám a meggyötört bús medve, talpra állni nem
tudott, Európa szerte forradalomra hergelt,
buzdított: éljen a szovjet! - Így uszított.
Az eszme terjed, mérgezi a bánatos, jajgató
elmét, oldalt váltva, megváltást, oltalmat
várva: éljenzi a vergődő medvét.

Európa közepében, ki uszító volt és egyben
barát, most erősen dörzsölte töredezett, fásult
markát: erőszakkal veszi el jogtalan jussát!
Hol egykor büszkén álltak Árpád hős
hadai, most gyáván, remegő lábbal más mögé
bújva: szórják a vörösök zászlait.
A terror, mely a vidékre költözött, vörös
gúnyában gyilkolt, ok nélkül ölt,
üldözött: ki nem halott, román elől menekül.

Jött a remény, fehér ló hátán, ki mellett az igazság
állt; nagy viharban, szélsőségek között bontott vitorlát, s életére
ígért: Európának rendet, Hazának felelős kormányt!
"A földre szabadult poklot még senki sem csendesítette le
azzal, hogy angyalszárnyakkal legyezgette" volna
untalan: a békének, háborúk után, ára van!
Vörös és fehér, köztük lyukacsos, göröngyös
út, melyen eddig még senki sem járt előtte
délcegen: izzó nap bukik át a bérceken.

Csendesül a zavaró zaj, mely folyton folyvást fülekben
duruzsol, Európa végre békét ajánl Vitézünknek
jutalmul: Versailles-i kastélyban készül a diktátum!
Sötét lapon, sötét vastag betűk domborulnak, poros
könyvben, amerikaiak által tépett sötétkék szalag, melyen vörös
betűkkel díszítve áll: régóta tervezett, halálos ítélet vár!
Asztalra letett kínos percek, ámulat és csend, sorok között
súlyos mondatok rejlenek, leírva, hogy tudatosan tönkreteszik
e ősi nemzetet: szívfájdítóan kegyetlen eme rettenet!

Nincs Isten színe előtt sem, olyan elfogadható
indok, mellyel megpecsételnek egy évezredes
nemzetet: Nem, ilyen indok, érvelés nem létezhet!
Mégis a világon átsöprő, pusztító háború, sötét indokolt
félelem, mely a vörös invázió ellen fellángolt Európa
szerte: Sötét sakkfigurák suttognak, felemelt hangnembe!
Félelem az ismeretlentől, az idegen eszmétől, a polgárháborúk
tömkelegétől; félve őrzött, ropogós bankrendszerük épségének
megőrzése a cél: A háborúkért Magyarország, egyedül Te fizessél!

Megtörtént hát, hogy idegen helyen elárulták, keresztre feszítették,
szögre verték, lándzsával szúrták át egykor Isten testének
megnyilvánulását: Többen is látják e test feltámadását!
Idegen helyen elárulták, pici darabokra szétszaggatták,
rajzolgatták nem létező országok, létező tájainak új
határát: Tőrdöfésként, megmaradt gazdaságát szétrombolják!
Sötét lapon, sötét halovány betűkkel, sötét könyvbe burkolva,
koromsötét kamra mélyén, emberek elől eldugva
pihen:

Az ítélet, mely életfogytiglani büntetés egy legkevésbé bűnös nemzet ellen!

2014.06.04.