Mátrix, vagy valóság?

Denn•  2022. január 17. 16:07

Tudatmátrix

Üdv! 

Lehet meglep, de téged köszöntelek, ki most éppen olvasod ezt az írást.

 Tudom, ez így első hallásra merő képtelenségnek tűnik, hisz honnan ismernélek? Mire az utolsó sorhoz érsz, jó eséllyel tudni fogod a valóságot ezzel kapcsolatban, most csak annyit, sokat elmond rólad, hogy kíváncsi vagy egy számodra ismeretlen ember eszmefuttatására ebben a rohanó világban. Ez immár tény, még akkor is, ha most abbahagyod. Ha legyintesz az olvasottakra, tudatodban már akkor is ott leszek kitörölhetetlenül, mert az emberi elme egy hatalmas kapacitású wincseszterként funkcionál, ám törlés opcióra még nem leltünk rá. Szóval közel sem tökéletesen „működünk”, de hát ezért vagyunk „csak” emberek. 

 

Visszatérve az időhöz, földi létünk kapcsán nagyon szűkösen jutott belőle, hiszen legalább 3-4 emberöltő kéne ahhoz, hogy valóra válthassuk terveinket, álmainkat. Szóval, hogy e kevésből rám fecsérelsz perceket, megtisztelő számomra, persze bízok benne, a sorok végére érve, nem érzed majd eltékozoltnak a perceket. Így nem is húzom tovább az idő, és rátérek a lényegre. Létezik egy olyan mátrix világ, melynek semmi köze a gépekhez,mert a valóságban lelhetünk rá, mégis összekapcsol hétmilliárd értelmes lényt. Ez a tudatmátrix, mely a tudatalattinkban található. Ha most jött el az a pillanat, hogy abbahagyod az olvasást, mert besokallsz ettől az agymenéstől, javaslom jegyezd meg hányadikként kezdted el olvasni ezt az írást. Az a szám, hozzád köthető eseményként fontos szerepet játszik majd életedben. Honnan tudom ezt? Az lényegtelen, ami fontos, hogy valóra válik-e majd a „jóslat”. Most látszólag elkalandozok a sci-fi regények világába, ugyanis, ha tüzetesen megismerhetnénk a tudatalattinkat, képesek lennénk bárkivel kommunikálni a Földön, akkor is,ha éppen a legtávolabbi pontján van. Ez a telepatikus kapcsolat legmagasabb formája, bár úgy is levezethetem, hogy van tudatunkban egy hétmilliárd elérésű mobilhálózat, mely ráadásul teljesen ingyenes, sőt a mobiljainkat beszélgetésre nem kéne használnunk, ha képesek lennénk „üzemeltetni”.


Úgy gondolom, ez itt egy újabb olyan pont, mikor lesznek akik abbahagyják az olvasást, pedig a lényeg csak most jön, kezdetben két kérdés formájában. Hogyan juthatunk el a tudatmátrixba? Ha összejönne, mire, vagy „kire” lelnénk ott?

Az első kérdésre a válasz, hogy csak egy lépést kéne megtennünk, ahelyett, hogy egész életen át bolyongunk létünk titkait kutatva. Ám de azt a bizonyos lépést óriásként kell megtennünk. Halkan jegyzem meg, jelenleg törpék vagyunk, s ha így maradnak világunkban továbbra is a dolgok, nem, hogy növekednénk, hanem satnyulunk. Ha a folyamat nem áll le, végül eltününk, de fogalmazhatok konkrétabban is, kipusztulunk. Önzés, pénzimádat, hitetlenség, és még sorolhatnám törpeségünk ismérveit. Legyünk őszinték, jelenleg „fényévekre” vagyunk attól hogy óriássá váljunk. Pedig hát ez a kulcsa annak, hogy belépjünk a tudatmátrixba.

Most már lassan befejezem mondandómat, nem rabolom tovább a drága idődet, bár,ha nem bánod meg, hogy elolvastad e sorokat, nem érzed majd rablásnak, sőt...


Szóval mire, vagy kire lelünk a tudatmátrixban? A választ pont én miért tudnám? Ezért vagy mindenki tudja, vagy senki. Leírhatnám akár egy tőmondatban a sejtésemet, de minek, te is tisztában vagy vele. Ha még szavakban nem fogalmaztad meg magadban, akkor érzed, és ez elég. Ám,ha fogalmad sincs róla, hogy miről beszélek, az csak a látszat, úgymond a „felszínt kapargatod”, de módodban áll bármikor mélyebbre hatolni, melynek első lépése az ön megismerés.


Az összes perc faképnél hagy,

Kiosztott szerepet játszva,

Mától az legyél, aki vagy,

És ne csak a világ bábja.


Hogyha önmagadat látod,

Lélektükrödbe nézve,

Akkor nincs már mire várnod,

Ne lépj tovább a fékre.


Hosszú az út, emberöltő,

És lesz majd dolgod nem kevés,

Hogyha lehetnél az első,

Második hellyel mond, mit érsz?