Máshogy

Apucikád azt mondta, amikor féltem
attól, hogy majd fájni fog, ha kijönnél:
"Az én lányom gyorsan jön majd mint a szél,
de nem fog úgy kínozni. Sima szülés lesz."

Tizenötödikén pont hamburgert ettem
az állandóan éhes társaimmal,
mert nem bírtunk el a kínzó étvággyal,
's egy finomságnak sem könnyen álltunk ellen.
Megnéztük a forradalmi emlékezést,
a Hősök Terét tisztán láthattuk
ablakunkból, hisz' a MÁV-ban voltunk,
majd este éreztem egy kis "keményedést".
Az éjszaka jól telt, majd jött a "cétégé",
előtte bekaptam két szendvicset
a jóllakottság oldta kedvemet,
a lelet meg könnyemet - nem várt történés -:
azonnal ki kell emelni kincsemet.
Telefon haza, "Igyekezz apa.
Császár lesz, siess, nem várnak arra
hogy meglegyen a kiírt idő. Nem lehet."
Semmi nem fájt, mégis olyan nagyon féltem.
Nem számítottam a gyorsaságra
mert nem adtam apuja szavára
hogy úgy lesz. Aztán kezembe adták, néztem
pici, fakón angyalmázas arcocskáját,
egészséges lényét, kis pont szemét
- milyen pici volt - kis lábát, kezét,
és büszkén próbáltam nyugtatni "oáját".
Négy éve! Ma négy éve, hogy megszületett
szeretem mindenét és imádom,
mert Ő, én Isteni ajándékom.
Létezésével életem szívszínes lett.
 
Édes kincsem boldog vagyok, és szeretlek
látom te is, annyira köszönöm
hogy itt vagy egyetlen kicsi gyöngyöm
Boldog születésnapot, öleljelek meg!

(2014. március 16.)

Édes angyali kincsikém!
Boldog születésnapot!! :D

Csak megköszönni tudlak
édes, pici huncutkám!
Nézd, sorba szedem lényed
vígmosolyod s pofikád.
Mert, ahogy ragyogsz
és ahogy csillogsz
azt jelzi szeretsz;
s Boldogságot teremt'sz.

Ne félj, vigyázni foglak
édes, apró huncutkám.
Lásd rímbe szedve éltetlek...
loknidat, 'mi finom s lágy.
Oh, minden hullám
Magastól munkált,
selymei fények
- Imádlak! - szépek.

(2013. augusztus 7.)