Máshogy

Ünnepi tortádban a négy év
pont mint lényed, annyira szép él,
idézve megélt napcsodákat,
játékos mosolyokat láttat.

Hogy fejezhetném ki szebben kedved,
őszinte, és érintetlen lelked.

Tudd, papíron nem fér el hálám,
hogy mitől vagy életnek táján
gyümölcs, mindig édes ízekkel,
és virág fénytiszta színekkel.

Mondd, miként mondhatnám szebben neked,
hogy Te vagy egyetlen szeretetem.

(2014. március 17. P.SM)

Apucikád azt mondta, amikor féltem
attól, hogy majd fájni fog, ha kijönnél:
"Az én lányom gyorsan jön majd mint a szél,
de nem fog úgy kínozni. Sima szülés lesz."

Tizenötödikén pont hamburgert ettem
az állandóan éhes társaimmal,
mert nem bírtunk el a kínzó étvággyal,
's egy finomságnak sem könnyen álltunk ellen.
Megnéztük a forradalmi emlékezést,
a Hősök Terét tisztán láthattuk
ablakunkból, hisz' a MÁV-ban voltunk,
majd este éreztem egy kis "keményedést".
Az éjszaka jól telt, majd jött a "cétégé",
előtte bekaptam két szendvicset
a jóllakottság oldta kedvemet,
a lelet meg könnyemet - nem várt történés -:
azonnal ki kell emelni kincsemet.
Telefon haza, "Igyekezz apa.
Császár lesz, siess, nem várnak arra
hogy meglegyen a kiírt idő. Nem lehet."
Semmi nem fájt, mégis olyan nagyon féltem.
Nem számítottam a gyorsaságra
mert nem adtam apuja szavára
hogy úgy lesz. Aztán kezembe adták, néztem
pici, fakón angyalmázas arcocskáját,
egészséges lényét, kis pont szemét
- milyen pici volt - kis lábát, kezét,
és büszkén próbáltam nyugtatni "oáját".
Négy éve! Ma négy éve, hogy megszületett
szeretem mindenét és imádom,
mert Ő, én Isteni ajándékom.
Létezésével életem szívszínes lett.
 
Édes kincsem boldog vagyok, és szeretlek
látom te is, annyira köszönöm
hogy itt vagy egyetlen kicsi gyöngyöm
Boldog születésnapot, öleljelek meg!

(2014. március 16.)

Édes angyali kincsikém!
Boldog születésnapot!! :D

Születés(ed)
- felvonásokban
-



Elképzeltelek, majd
angyali vonalad hirtelen ernyedten,
sírva zuhant meggyötört aurámba,
s az édeni fénnyel rajzolt szembogarad
tiszta tükre, gyönyörként hatott rám.
Bár kifogyhatatlannak hittem szenvedésem,
amint bőröd melegét magamém éreztem, elmúlt.


Megkaptalak, és
fáradt hitem - hiszen sokszor nem szerettek-
több boldogságra lelt önzetlen lelkedben,
és csak is hozzád, és érted szólt imát,
amikor végtelen gyengédséggel átölelt.
Önöm azóta kifogyhatatlan akarttal kedved,
s ámennel óvja, a még fejlődő merszed.

Feloldoztál, s bár
heges mélyem, gyógyulhat reménnyel
nézem nyugtató-csillogó lényed.
Édenként vöröslik minden perchatár,
mert elmém viharvert dombjait, Te színezed.
Kezemben anyai vénáim árama nyugodt, lágy...
Istenem, annyira imádsz! Veled sosem kín, ha fáj!


(2014. március 4. P.SM )
( Pincike angyali kislányomnak....)

Csak megköszönni tudlak
édes, pici huncutkám!
Nézd, sorba szedem lényed
vígmosolyod s pofikád.
Mert, ahogy ragyogsz
és ahogy csillogsz
azt jelzi szeretsz;
s Boldogságot teremt'sz.

Ne félj, vigyázni foglak
édes, apró huncutkám.
Lásd rímbe szedve éltetlek...
loknidat, 'mi finom s lágy.
Oh, minden hullám
Magastól munkált,
selymei fények
- Imádlak! - szépek.

(2013. augusztus 7.)