Marton Paul

Mosoly indul felfele
isten áldásával,
szép ajaktól szem felé,
szeretettel magasztal.

Borus arcon megpihen,
előcsalja Nap sugarát,
fényétől csillan a szem,
derűt csal a lelkekben.

Megérinti a szíveket,
feledteti a bánatot,
elő hozza az örömet,
hűs szíveket melenget.

Erőt ad és reményt
elesettnek,betegnek,
hogy felemelje fejét
ne veszítse hitét.

A mosoly vissza fordul,
hálát küld a tekintet,
S néha könny is csordul,
Istennek küldött köszönet.

Az ember életében vannak olyan borús pillanatok,amikor úgy érzi,hogy képtelen a szívében rendet csinálni.

"Tiszta gondolatok,igazlelkű beszéd,kevés szó,önuralom,szeretetteljes szív-nagy erények,melyek láttán földig hajolnak a fák és felragyognak a csillagok"Tatiosz

Az ember fénye az emberiessége,szépsége a szíve a jósága pedig a lelke.Fénye egy olyan láng,melyet a sötétség soha nem tud eloltani.

Minél magasabbról nézed a világot,annál inkább egyformák az emberek: fényesek,szépek és jók!