Galamblog

Várj három napot

Szép tavaszi nap volt. A fiatalasszonyt békesség töltötte el, miközben jézus haláláról és feltámadásáról elmélkedet. Megállt egy pillanatra a lépcsőknél, amelyek a fő utcákra vezettek, és amely már tele volt munkába siető emberekkel. A régi helyén, az átjáró kezdetén ült egy idős virág árus néni. A lába elé egy újságpapírra sorakoztatta ki a friss virág csokrait. A néni mosolygott: idős, ráncos arca valamilyen benső örömtől sugárzott. A fiatalasszony nem sokat gondolkodva lehajolt, kiválasztott egy csokrot és közben megkérdezte a nénitől:
Ahogy nézem, ma boldog, ugye?
Miért ne lennék?- válaszolta- Minden rendben van, hát nem?
Toprongyos volt és nagyon öreg. A fiatal asszony ezért meglepődött a matróna válaszán.
Maga már évek óta itt ül. És mindig mosolyog. Úgy látszik, maga jól viseli a bajokat!
- Aki ilyen magas életkort megélt, az nem kerülheti el a bajokat. Tudja, kedvesem, olyan ez, mint Jézus és a nagy péntek…S akkor elhallgatott!
- Mint micsoda? – kérdezte a fiatalasszony. 
- Mondom, amilyen Jézus és a nagypéntek… Amikor Jézus pénteken meghalt a kereszten, ez volt az emberiség legrosszabb napja. S amikor jönnek a bajok, nekem mindig ez jut az eszembe. Mert ilyenkor az is eszembe jut, mi történt harmadnap, húsvétkor. Jézus feltámadt a halálból. Amikor a dolgok rosszul mennek, már megszoktam, hogy várok három napot, mert akkor valahogy minden jóra fordul. A fiatalasszony búcsúzásul a nénire mosolygott, majd továbbment. Azóta, amikor csak gondjai támadnak, mindig eszébe jutnak a néni szavai:
„ ADJ ALKALMAT ISTENNEK, HOGY SEGITSEN. VÁRJ HÁROM NAPOT!

Gyermek korod óta

sokat szenvedtél

rossz gyerek korod miatt

elhidegültél

hamar elkerültél

a szülői háztol

kislány lelkedből

anya lett egyből

Nem voltál megérve

anyai szerepre

mégis szeretettel

vitted ezt végbe

anyám,hadd köszönjem

ezen a napon neked

azt ami vagy,amivé tettél

hogy engemet megszültél

sok hálával tartozom

minden egyes napért

sok könnyet hullatok

dolgos,szép kezedért

köszönöm a törődést

nem csak anyák napján

köszönöm az ölelést

minden  pillanatban

jóságos szíved mindenkit szeret

legyen áldott,és békés az egész életed! 

Ha béke van lelkedben,nyugszol

Párnádon édesen pihensz,alszol

Kenyeredet vígsággal eszed

Próbáidat könnyen veszed

Boldog vagy,és örömben élsz

Reggel sem,és este sem félsz

Nevet ajkad,ujjong szíved

Lelked nem sír,nyugton pihen

Lábad szökdell,ugrándozik

Lelked ujjong,ficánkodik

Mint a halacska a tóban

Elúszik fürgén,sietve,gyorsan

Jó,ha öröm van és béke

Csend,nyugalom van végre

Meghallod a tenger zúgását

A tavaszi szellő susogását

Békében élsz,boldog lehetsz

Ennél többet úgysem tehetsz

Mert megelégedtél a szépekkel

És látod a dolgokat lélekkel 

BÚCSÚDAL

Elmerengek,hogy mondjam el,

Bennem már vége ennek az epizódnak

Szívem legmélyén tudom,

Számomra lezáródott egy korszak.

Nem tudom,hogy mondjam el?

Hogy ne fájjon,ne ejtsen sebet

Bele nézzek-e szemedbe,

Vagy írjak búcsúlevelet?

Kétkedek abban is,hogy kibírom nélküled,

Kétkedek abban is,hogy jól döntöttem-e?

Mi fáj jobban a hazugság,

Vagy az egyenes,nyílt beszéd?

Szívem nem súg semmit már neked

Nem érdekel,mi van veled!

De ez az érzés,nem haragból fakad

Kihűlt érzelmeimhez,csak közöny tapad

Így most elbúcsúzom,lehet örökre tán

Nem terem gyümölcs,kihalt gyökerü fán

Szép búcsúra nyújtom elfáradt kezemet

Fehér gyolcsba törlöm víztelen könnyemet