Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az erdőben
marti• 2012. november 4. 17:56
Oly kevés a szó, mi elmondhatná mit érzek amikor a természet lágy ölén ringatózom.Földöntúli megnyugvás árasztja el bensőm, lelkem lecsendesül, gondolataim örvénylése lelassul, lélegzetem egyenletessé válik. Az üde, friss szellő illata, a víz áztatta föld illata mind olyan maradandó élmény számomra, ami akkor is elevenül hat rám, amikor haza érve behunyom a szemem, és felidéződik bennem amit aznap megtapasztaltam, és szemeimmel láthattam.Az erdőben, vastag törzsű fák között járva olyan érzésem támad, mintha azt susognák a fa lombjai menjek közelebb, és öleljem meg derekukat. Mintha eggyé akarnának válni, és a végtelen térben, és időben örökre egybe olvadva akarnák leélni hátra lévő éveiket énvelem.Különös, és furcsa érzés ez, hiszen ez nem mást jelent mint azt hogy minden él, mindenben élet van, az élet élni akar. Körülöttem mindenhonnan madár csicsergés hallatszik, és még ezernyi apró zaj, mely össze-visszaságnak hathat beavatatlan füleknek, de aki lélekben figyeli az erdő minden neszét, zaját, az tudja hogy rend uralkodik mindenben. Haladok beljebb az erdő közepe felé, talpam alatt a lehulló falevelek sokaságából szőnyeget szőtt az őszi szél, az elrothadó falevelekből puha mohar készül, mert télen a földnek is kell takaró.Olyan szép, és meghitt minden. Béke, és biztonság vesz körül mindenhol, itt nem kell félni semmitől. Megszűnik a világ zaja, nincsenek elvárások, kötelezettségek, csak a természet elfogadó szeretete. Szeretek az erdőben sétálni, a színek kavalkádja ajándékozza meg a nézelődőt. A fák búcsúzó levelei sárga, piros, és narancs színben pompáznak, és ahogy a nap rájuk süt, mintha arannyal lennének beborítva. Elképesztő látvány, szinte bele szédülök.Csodálatos kéz alkotta mindezt, meghajolva, hódolattal csókolnám meg azt a kezet, mely áld, óv, és alkot. Köszönöm Istenem!