marsissus blogja

A lélekre rezonáló hangok zúgnak
Halkan
Kitartón, s miként a szív körül a vér,
a dobbhártyán dongnak és rezegnek
S a szavak helyett suttogják: "szeretlek",
Pótszereként ezeknek
A hallhatatlan szóknak.
Melyeknek jóknak kellett volna lenniük
Hogy érezd...
De valami mégis egy fiktív
Szigetre száműzött engem;
Mely kietlen, s terméketlen kő lett.
Tett - itt nem teremtett létet,
Ám hiánya álomtengert igen.
Mely hitetlenné dermedt hangok között rezgett,
S renonál most is itt benn...
S a fülemben... S mindabban mi lélek,
S nem is egymásé lett...
S így egyedül csak zsongani és zengeni tud
Most itt -,
Mint kit egyedül, s magára hagytak...
Hogy zenévé olvadjon el...
Legalább - mely a laginkább hasonlíthatna csak
arra a szerelemre,
Mely élhetett is volna talán...
Nem csak igy önmaga, s félszegen remegve,
E reácsukódó, buborék hangok között:
Hová most beköltözött fázva,
régi volt világát is jól magára zárva:
Túlélni... S szerelmet zenélni, csalón maga köré,
Hogy ne halljon még szomjan.
S a csöndtől meg ne süketüljön.

Gondolattalanságom
Gondtalanságára vágyva -
Hanyatlanék
Örök álommal
Ma - ágyra.

Tágra nyílt tekintet
Helyébe, lehunyt
Pillákkal,
Szenvtelen szemlélve
A mákkal
Beszórt jelent.

S hogy mit jelent,
Sosem kérdeni
Már többé -
Csak a vérben úszó
Parány, röggé
Aránylani.

S a talmi
Jót, forgácsolni
Hagyni.
S nem a nagy,
És hatalmi
Pozíciók miatt.

Amit ad,
S amit nem...
Mindegy már...
Az Élet -
Itt, már túl hideg
Lett,

És sem ideg-szál
Sem rideg madár-dal
nem száll
Sem szól, felém
Sehol...
Csupán hiánya
Rebben

Rendezetlen rendben,
Valamerre...
- át,
a Semmibe.
Mibe' szó,
S ölelés...
Se' jut már -
Sem pediglen Hite -
Mely őszinte még,
S Igaz.

Igaz?
2013

Ha, -
majdan
széthasadna,
a csend.

Vagy üveg
módra
törne szét...
a szédület

Akár
egy küret,
mely véres,
s élettelen...

Hogy
helyébe szülessen
az új,
a jó,
a szép..

Ó, e szédület-mesét
képzelem
ma el -
a képtelen
valóságok
kóboran
kábult
álmodásain.

Hogy mennyire
lehessen,
S kelljen szeretni
Egy álmot.
S a Tenger Hullámot
Magamba Szívni.
S hívni
A lelkeket..
Mely
egy napon Kitölt:
S ne legyek - Üres!
S keress...
És szeress... még.
(mért nem Hallod hát a csöndet? )
Ahogy álmunkat
Ma már -
csak egy partra
Képzelem.
Cölöpök közé...
Hallgatva a tengert...
De látni...
Szétködlő árnyadat...
Egészen szárnytalan.
Ma már..
nem merem

Gondolattalanságom
Gondtalanságára vágyva -
Hanyatlanék
Örök álommal
Ma - ágyra.

Tágra nyílt tekintet
Helyébe, lehunyt
Pillákkal,
Szenvtelen szemlélve
A mákkal
Beszórt jelent.

S hogy mit jelent,
Sosem kérdeni
Már többé -
Csak a vérben úszó
Parány, röggé
Aránylani.

S a talmi
Jót, forgácsolni
Hagyni.
S nem a nagy,
És hatalmi
Pozíciók miatt.

Amit ad,
S amit nem...
Mindegy már...
Az Élet -
Itt, már túl hideg
Lett,

És sem ideg-szál
Sem rideg madár-dal
nem száll
Sem szól, felém
Sehol...
Csupán hiánya
Rebben

Rendezetlen rendben,
Valamerre...
- át,
a Semmibe.
Mibe' szó,
S ölelés...
Se' jut már -
Sem pediglen Hite -
Mely őszinte még,
S Igaz.

Igaz?
2013